Jelenlegi hely

Mi a feladata egy nőnek??

Mi a feladata a nőnek, mik a kötelességei egy házasságban - és ugyanez fordítva is a férfira nézve? Én tanárnő vagyok, a férjem katona, sokat van távol hosszú időre. Az esetek többségében ez hivatalos munkaköri kötelessége. Viszem a hátamon a gyereknevelést, a háztartást, főállásban dolgozom. Az összjövedelmemet leadom a férjemnek, aki mellesleg kijelenti, hogy a háztartás nem férfiaknak való, ezért nem segít semmiben, de az anyagiakból pedig nem részesülhetek, illetve annyival elintéz, hogy "még soha sem kellett éheznünk" - ez lehet normális párkapcsolat?
Nem akarok mártírszerepben feltűnni, de tele a hócipőm az évek óta felgyűlt indulatokkal, rendesen odamondogatom neki a véleményemet, és tudom, hogy a borzalmas házasságomért én is hibás vagyok. De hogyan lehet ezt helyrehozni? Egyenrangú fél akarok lenni a házasságomban, de nem tudom, hogyan lehetek az. Ha nem adom oda a fizetésem, akkor ellehetetlenít, mert nem fizet be semmit, minden rám marad, amíg a hónap végére nem marad egy fillérem sem. Ha a háztartással nem törődöm, akkor vagy felháborodik, hogy mennyire szemtelen vagyok, és ő aztán végkép nem csinál meg semmit. Bármit teszek, a vége az, hogy nincs félretett pénzem, nem tudok mihez nyúlni. Vannak tartalékaink, amik állítólag közösek, de ahhoz nincs hozzáférésem. Megkértem rá pár hónapja, ha valóban egyenrangú felek vagyunk (mert szerinte azok vagyunk), akkor legalább mutasson egy számlakivonatot, hogy mennyi pénz van a számlán, ez azóta sem történt meg. Mindenféle kifogással hárít, hülyének néz. Ez az állapot már elég régóta fennáll. mondhatni évek óta. Míg gyesen voltam, ezt elfogadtam, mondván, ő keresi a pénzt, én meg az otthoni feladatokat látom el. Bár utólag visszagondolva ettől még kivehette volna a részét a házimunkából. Ezt én nagyon elszúrtam.

A problémát tetézi, hogy a szex sem működik. Illetve én kevesebbszer kívánom, míg ő többször. A nap végére hulla fáradtam kerülök ágyba, míg ő még bírja. Az is igaz, hogy egyre kevésbé tudok rá felnézni. Nem bírom elviselni az érzést, hogy másodhegedűs vagyok és hogy a férjem nem szavazott bizalmat nekem, illetve folyamatosan csökkent a belém táplált bizalma. Hogy birkózzak meg ezzel az érzéssel?

Kedves Hölgyem!

Leveléből valóban úgy tűnik, hogy már a kapcsolat elején is felborult az az egyensúlyi viszony, ami mindkettejüknek megfelelő lenne. Hiszen nincs egyetemes szabály arra nézve, hogy mik a női, férfi feladatok egy kapcsolatban, hanem hosszú idő alatt alakítják ki a párok, élethelyzettől függően azt a kölcsönösen támogatott egyensúlyt, amiben komfortosan érzik magukat. Ha ez tartósan elbillen, erős indulatok, a kapcsolattal szembeni erős negatív érzések kerülnek túlsúlyba, ami nem a kapcsolat erősödésének irányába hat.

Az egyensúlyhoz, illetve annak megváltoztatásához azonban két ember kell. Az első és legfontosabb lépés, hogy a párja is érezze, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok, és legyen benne szándék arra nézve, hogy a kapcsolat egy valódi kapcsolat legyen, ahol mindkét fél felelősséget kell vállaljon a másik boldogságáért. Hiszem, hogy amikor egy kapcsolat krízisbe kerül, ez lesz az egyik döntő faktor: szeretném-e, hogy ez a kapcsolat működjön, és mindketten jól érezzük magunkat benne, vagy az egyéni haszon maximalizálása a cél.

Szerencsés lenne, ha erről tudna beszélni a férjével, és a beszélgetés fényében tud döntést hozni, hogy van-e esély a változásra.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.