Hirdetés

Megszakadt barátság

Néhány évvel ezelőtt hirtelen megszakadt egy mély barátságom. Sok mindennel megrágalmazott, ekiabált az illető személy. Illúziónak nevezte a több éves barátságunkat. Traumaként éltem meg az egészet. Annyira rosszul éreztem magam lelkileg, hogy nem tudtam volna egyedül kijönni belőle, mentálhigiénés szakemberhez jártam beszélgetésekre. De ezzel vártam majdnem egy évet. Majd még egy évembe került, mire azt mondhattam, teljesen megbocsátottam a volt barátnőmnek. Ez összesen kb. 2,5 év volt a veszekedéstől számítva. A barátság nem állt helyre, de már köszönünk egymásnak, ha egy társaságban vagyunk, beszélünk is egymással, megemlékezünk egymás születésnapjáról. Nem tölt el fájdalommal, ha meglátom, és már az sem, hogy nincs ez a barátság - olyan, mintha egy teljesen más személyiség lenne, akivel nem tudnék barátkozni. Mégis valami visszamaradt ebből az egészből, ami fájdalmat okoz. Ezt előhozza belőlem ennek a barátságnak az említése,
vagy egy művészetterápiás önismereti csoportban egy rajz kiértékelése is ezt hozta felszínre bennem. Utána egy hétig átéltem ugyanazt a fájdalmat, de valahogy más minőségben. A fájdalmat a másik személytől függetlenül éreztem. Olyan, mintha nem az én fájdalmam lenne, de intenzíven bennem van. Nem tudom, mi okozza. Talán sokat foglalkoztam a megbocsátással, elengedéssel, és háttérbe szorulhattak azok a dolgok, amiket a megszakadt barátság okozott bennem. Sérült bennem a bizalom, a korrektség, a szeretet, a segítőkészség. A visszautasítást is nagyon mélyen éltem meg. Egy ideig nem is nagyon volt kedvem emberekhez, nagyon a felszinen mozogtak az emberi kapcsolataim. Utána ez változott, és most már jobbnak élem meg az emberi kapcsolataimat, mint azelőtt. Ez az eset nagy változásokat hozott a személyiségemben is. Ön hogyan látja az esetet, mi okozza a fájdalmat és mit tehetnék még a gyógyulás érdekében?


Kedves Lina!

Nagyon nehéz egyetemes igazságokat megfogalmazni egy, az Önéhez hasonló eset kapcsán. Több oka lehet, hogy a csalódás, a bizalom elvesztése ilyen mély nyomokat hagyott maga után. Alapvetően mindenki rendelkezik egy képpel a kapcsolatokról: megbízhatóak-e, veszélyesek-e, szabad-e a másikat közel engednem, stb. Amikor a kapcsolatokról alkotott képhez képest nagyon más hatás ér minket, a világképünk meginog, ami természetesen kizökkenthet az egyensúlyunkból. Emellett gyakran tapasztaljuk, hogy vannak emberek, akiknek a kapcsolatokról alkotott képe bizonytalan, illetve sokkal jobban ki vannak szolgáltatva a másiknak, mint az átlag. Ilyen helyzetben még nagyobb törés, amikor a másik nem adja meg a vágyott biztonságot. A kapcsolatokon alapuló pszichológiai elméletek azt mondják, hogy ezek az irányultságok a korai, általában anya-gyerek kapcsolatban gyökereznek. Így annak megértése, hogy ez a kapcsolat hogyan volt jelen az Ön életében, mit jelentett, hogy alakult, annak a fényében lehet érdekes, ahogy Ön a korai kapcsolatait megélte. Ezek gyakran nem tudatos emlékek, de pszichoterápia során rájuk lehet nézni, lehet rajtuk változtatni. Ha Ön egy évig járt segítőhöz, biztos vagyok benne, hogy ezek a témák szóba kerültek, így látatlanban talán nem is fogok tudni annál többet hozzátenni, mint amit Ön az egy év alatt kapott.

Azokat a témákat azonban érdemes lehet átgondolni, hogy ez a csalódás ismerős-e Önnek, volt-e már hasonló helyzetben, mit jelentenek Önnek a kapcsolatai, illetve mit gondol, mi vezetett oda, hogy a barátnője így reagált a kapcsolatban. Azt tapasztalom, hogy az ilyen csalódásokkal kapcsolatban akkor lesz béke a szívekben, ha valódi megértés történik. Ha megértjük, hogy a helyzetben mi hogyan voltunk benne, mi volt a mi szerepünk, és elérünk egy bizalmi állapotba az egyéb kapcsolataink tekintetében. Hogy tudjak abban bízni, hogy ilyen nem fog előfordulni, és ha igen, akkor azt jól fogom tudni kezelni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

Hirdetés
Hirdetés