Jelenlegi hely

Magatartási problémák az iskolában

12 éves fiúgyermekem miatt fordulok Önhöz. Folyamatos magatartási problémák vannak vele az iskolában, beírások, üzenetek a tanároktól, hogy zavarja az órát, beleszól, a tanárok szerint kimondottan keresi a konfliktust (szerintem a figyelmet akarja magára vonni). Amikor hazaér, átbeszéljük a történteket, és ő teljesen máshogy látja, ill. magyarázza a dolgokat. Pl. sérelmezi, hogy állandóan jelentkezik, de soha nem szólítják fel, és véleményem szerint ekkor kezd el unatkozni az órán és történik, ami történik.  Az osztályfőnökével beszéltem erről, tisztában van vele, hogy a gyerekem tudja az anyagot és ezért nem szólítja fel. Mondván, hogy a többieknek is tudniuk kell és arra kíváncsi, akinek nem megy annyira. Mondtam neki, hogy ő azért tudja, mert otthon dolgozott érte és némi pozitív visszajelzésre lenne szüksége neki is. Ezt be is látta! (Szinte kitűnő tanuló, nagyon jó esze van, versenyszerűen sportol.)

Félreértés ne essék, nem védem a gyereket, sőt…… még olyanért is leszidom, amiről tudom, hogy igaza van, próbálom azt belesulykolni, hogy ő akármit csinál, úgyis mindig a tanárnak van igaza, ehhez tartsa magát és próbálja meg befogni a száját. Ezt itthon látszólag megérti, elsírja magát, de aztán kezdődik minden elölről. Elég makacs, önfejű, de nagyon értelmes. Ezért nem tudom, hogy miért nem érti meg a súlyát a beírásoknak, hogy lassan mehetünk az igazgatóhoz, annyi van már neki. Teszem hozzá, nem verekedés, stb. ilyen miatt, csak a beszólogatása miatt.
Itthoni legnagyobb problémánk is olyan jellegű, ha pl. a férjem vagy én beszélünk egy másik felnőttel, akkor neki bele kell szólnia, véleményem szerint ilyenkor is fel akarja magára hívni a figyelmet, hogy miért, nem tudom.  Pedig foglalkozunk vele, beszélgetünk, játszunk. Nem lehet azt mondani, hogy mellőzve érzi magát.
Mikor elkezdtem ezt írni, azt hittem nagyon egyszerű lesz, de annyi minden van a fejemben, hogy képtelenség leírni az apró történéseket. Ha ez alapján tudna nekem valami tanácsot adni, mitévő legyek. azt nagyon megköszönném. Üdvözlettel: elkeseredett anyuka

Kedves Elkeseredett Anyuka!

Nagyon nehéz látni, amikor a gyermek nem azon értékrend szerint éli az életét, amit mi jónak tartanánk, amit átadtunk neki. A problémát két oldalról közelíteném: a gyermek képességei és viselkedése. A leírás alapján a fiú kiváló teljesítményt nyújt, tud koncentrálni. Így nem gyanakodnék arra, hogy ezen a területen lenne probléma. Emellett elismerésre méltó módon a fiú is megfogalmazza, hogy hiányzik neki az elismerés a tanár részéről. Az Ön értelmezése pedig az, hogy ilyenkor elkezd unatkozni. Talán dühös és csalódott is, hogy ő készült, és nem lesz elismerve. Vannak olyan gyerekek, akik különösen érzékenyek a szociális megerősítésekre, és ebben a korban már a szülő nem szokott elég lenni.

Az iskola részéről érdemes lehet megbeszélni a tanárral, hogy akármennyire is ügyes a fiuk, néha szólítsa fel, dicsérje őt. Akár azt is el lehet neki mondani, hogy a végtelenségig nem biztos, hogy kitartó lesz a fia, és a tehetséget is ápolni kell, nem csak a gyengébbeket motiválni.

A fiú részéről pedig nem biztos, hogy az a cél, hogy túlbüntetjük. Hiszen ilyenkor a büntetés nem lesz hiteles. Esetleg egy vicces motivációs feladat segíthet. Minden héten, amikor nem kap beírást, kap egy matricát. Valahány matrica után pedig kitűznek egy meglepetést, ami motiválhatja a fiát. Ez csak egy ötlet, de érdemes olyan stratégiát választani, ahol a viselkedés feletti kontroll a fiú kezében van.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.