28 èves nő vagyok, èdesapám meghalt, mikor 15 èves voltam. 2,5 ève èlek a jelenlegi pàrkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (tàrskeresőn), szimpatikusak voltunk egymàsnak, a szex is jól működött, bàr màr akkor is többnyire èn kezdemènyeztem. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megismertük egymàst, sajnos munkàmból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 òràs ès hètvègi ügyeletek ès az ebből adódó fàradtsàg), keveset tudtunk ès tudunk talàlkozni, inkàbb - mivel munka szempontjàbòl ő nincs annyira leterhelve -,
ő igazodik az èn beosztàsomhoz. Kb. egyèves lehetett a kapcsolatunk, mikor volt egy nagyobb összeveszès, ugyanis èn ràèrtem volna, de ő inkabb a hobbijàt vàlasztotta, pedig èn szerettem volna kicsit kettesben lenni, erre ő azzal vàgott vissza, hogy ő se mondja meg nekem, mikor ne menjek el ügyelni. Ès ekkor felhozott egyèb neki nem tetsző problèmàkat, igaz,
ezeket màr koràbban is emlegette, pl. hogy ha találkozunk, mindig csak azt kell hallgatnia, hogy mennyi munkàm volt bent, mennyire elfáradtam stb., ès azt meg se kèrdezem, hogy neki milyen napja volt. Ez azért nem teljesen így van, bàr tèny, hogy túl sokat tudok panaszkodni. Meg azt is sokat mondogatta, hogy nem figyelek rà, nem lepem meg kis ajàndèkokkal stb. Ekkor majdnem úgy volt, hogy szakítunk, de aztàn megpróbàltuk úgy, hogy mindenki pròbàl kicsit vàltoztatni, főleg èn. Ezutàn kb. 1 hónappal kezdődött az, hogy màr szinte mindig csak akkor szexeltünk, amikor azt èn "kiharcoltam" tőle, màr ha sikerült kiharcolni. De volt, hogy nem volt megfelelő az erekciója ès így az együttlèt is meghiùsult, vagy egyből visszautasított, hogy inkàbb beszèlgetnünk kène többet. Amik nekem elèg rosszul estek, mert alapvetően nekem egy kapcsolatban alap a szex, ès nekem szex utàn valahogy könnyebb megnyílnom. Ma màr ott tartunk, hogy 4,5 hònapja nem volt semmifèle együttlèt, mivel nem kezdemènyeztem, ő meg alapból szinte sose kezdemènyezett. Èn màr azèrt nem kezdemènyeztem, mert meguntam, hogy sorozatosan kèptelen volt "behatolni", egy idő utàn màr kedvem se volt megint egy kudarcot àtèlni. Kb. hetente egyszer-kétszer talàlkozunk a munkabeosztàsaim miatt, de ő mègis ragaszkodik hozzàm.
Egy baràtom beszèlgetett vele, azt mondta, hogy csak jòkat mondott rólam, hogy milyen kitartó ès okos vagyok, meg mennyire jòl keresek (hozzà kèpest). Magam sem tudom, mièrt vagyok vele, mert nem a szex miatt ès nem a pènz miatt, de úgy èrzem, màr semmi vonzót nem talàlok benne, ugyanakkor bàrmilyen lelki problèmàmat meg tudom vele beszèlni, mindig tanàcsol
valamit, vagy ha èpp segítègre szorulok, pl. bútorpakolàs, akkor ő ott van ès segít - kb. mintha a húga lennèk. De akkor neki mi jó ebben a kapcsolatban? 36 èves, lassan màr csalàdja kène, hogy legyen. Meg ő hogy bírja szex nèlkül úgy, hogy van egy baràtnője? Mert nem hiszem, hogy megcsalna, bàr pàr alkalommal egy baràtnőm làtta fent egy tàrskereső
oldalon...
Ès most jön a màsik problèmàm... Kb 5 hónapja egy kollègàm közeledett felèm szexuàlisan, először nem adtam be a derekam, de elkezdtünk chatelni, ès folyamatosan szexuàlis jellegű üzenetekkel bombàzott, aminek nem tudtam ellenàllni, ès pàr alkalommal voltak titkos munkahelyi lègyottok. Megjegyzem, nagyon jó volt vele, jobb, mint a baràtommal. Azóta ő màr màshol dolgozik, ès amikor együtt is dolgoztunk, az is csak egy àtmeneti időszak volt. Ő egyèbkènt 43 èves. A baràtnőjèvel èl együtt kb 250 km-re tőlem, tehàt a talàlkozàsaink gyakorlatilag megoldhatatlanok, de ő mindig ígèri, hogy majd ha erre jàr, akkor előtte szól, de soha nem jön össze, mert àltalàban közli, hogy most mègsem jó, mert jön a baràtnője is. De ugyanakkor írogat szexuàlis töltetű üzeneteket, meg hogy vàgyik rà, hogy velem legyen. De màr sokszor sírògörcsöt kapok, hogy sose jönnek össze a talàlkozàsaink, pedig úgy èrzem, sokszor màr csak azt a napot vàrom, hogy jöjjön ès együtt töltsük az időt, ami mindig meghiúsul az ő hibàjàból. Màr volt, hogy chaten haraggal vàltam el tőle, erre megkèrdezte, hogy most akkor mit akarok, mert egyszer azt írom, hogy akarom őt, egyszer meg azt, hogy hagyjuk az egèszet. Vele el tudnàm kèpzelni akàr a jövőmet, mert egyezik az èrdeklődèsünk ès a kèmia màr az első pillanattól kezdve erősen megvolt, ès ugyanígy az összes talàlkozàsunk alkalmàval. De messze van, baràtnője van, akit miattam nem fog otthagyni. Ès időnkènt napokra eltűnik chatről, majd visszajön ès kitalàl valamit, hogy mièrt tűnt el, amit èn màr egyre kevèsbè tudok elhinni neki. Legutóbb az esett rosszul, hogy èn hónapok óta vàrok rà, hogy együtt lehessünk, mire ő egy beszèlgetèsünk alkalmàval viccesen közölte, hogy ha az a nő, akivel a munkàja soràn talàlkozott, megadta volna neki a szàmàt, szívesen lefeküdt volna vele. Tudom, hogy ennek a mèrgező "kapcsolatnak" màr règ vèget kellett volna vetnem, de kèptelen vagyok rà, ès attól fèlek, talàn bele is szerettem. Ugyanakkor a baràtommal nem vagyok boldog, ès úgy èrzem, màr az utolsò szikra is kialudt irànta szexuàlis tèren. Meg ha vele vagyok, akkor is a màsik pasira gondolok, meg ha egyedül vagyok, ròla fantàziàlok, hogy milyen jó az àgyban. Lehet, hogy le kellene zàrnom mindkettőt? De úgy èrzem, kèptelen lennèk rà...