Jelenlegi hely

Legszívesebben elmenekülnék a felnőtté válás elől

Másfél éven keresztül jártam egy szakemberhez, de túlságosan ragaszkodtam hozzá. Az alapvető célkitűzés az volt, hogy jobban érezzem magam, mert elég sírós voltam akkoriban. Azonban nem éreztem nála, hogy az önismeretem fejlődne, nem tudott újat mondani, nem tudtam mély érzéseimről beszélni, csak a lényéhez fűztek erős érzelmek és többször próbàltuk lezárni a kapcsolatot, sikertelenül. Miután ő nem tudott többet tenni értem, másik szakemberhez kerültem fél éve, azonban úgy érzem, ő sem segít. Nem tudom, hogy mi a konkrét problémám, egyáltalán van-e, magamat rossznak, javíthatatlannak érzem, olyannak, aki nem tud segíteni önmagán, mindenképp szüksége van szakszerű segítségre. Amíg múltbeli pszichológusomnál voltam, úgy éreztem, erős és boldog vagyok, nélküle csak túl akarom élni a napokat, nem akarok több tapasztalatot, eseményt az életemben. Félek, hogy a negatív érzéseim nem fognak elmúlni, hogy a vele átélt szoros kötődést nem tudom más emberrel megtapasztalni, nem lesz senki helyette. Mostanában úgy érzem, az élet folytathatatlan, teljesíthetetlen, képtelen vagyok megbirkózni ezzel a kapcsolati veszteséggel és a közelgő egyetemi éveimmel, legszívesebben elmenekülnék a felnőtté válás elől, mert túl nehéznek találom az életet. Elbújnék, mert nyomasztónak, szeretetre és igazi boldogságra képtelennek érzem magam. Mit tehetnék, hogy higgyek a jövőben és abban, hogy nem vagyok rossz ember? Hogy láthatom az életet szebbnek?

Kedves 18 éves lány!

Korábbi segítőjéhez szoros kapocs fűzte, ezért nem tudott tőle elszakadni akkor sem, amikor már nem tudott eleget nyújtani. Ez a lezáratlan kapcsolat nehezíti, hogy másik szakembert elfogadjon. A kapcsolat mélységének szabályozásáért mindig a szakember felelős, Ön nem hibás ebben. Kicsit hasonlít ez a helyzet ahhoz, amikor a szülő annyira szereti a gyermekét, hogy magához köti, és nem segíti a leválását, önállósodását. A korábbi segítő támogatásával erősnek, boldognak érezte magát, elválásuk után élete folytathatatlannak tűnik. Amit érez, az komoly gyász. Amíg gyászol, addig nem tud továbblépni. A gyász a lehető legrosszabb időpontban érte, amikor minden változik kívül és belül. Nehezen lép tovább stabil támogató nélkül.

Fontos, hogy továbbra is járjon terápiába, akár a jelenlegi, akár más terapeutához, és próbálja meg - segítségével - elsősorban ezt a gyászt feldolgozni. Valószínű, hogy miközben ezzel foglalkozik majd, sok dolgot megért saját magával kapcsolatban. A veszteség sok esetben képtelenné tesz az örömre, a szeretet elfogadására, amiért gyakran magunkat hibáztatjuk. A gyerekkor és a felnőttkor határán Önben nagy a felelősségérzet saját sorsáért, ezért valószínűleg nem lesz nagyon nehéz segíteni Önnek.

Üdvözlettel

bárdos kata

Gyermek klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.