Jelenlegi hely

A lányom azt kérte, álljak mellé, és hagyjam, hogy boldog legyen

A lányom 2000-ben született, kiskorában is a fiúkhoz, férfiakhoz vonzódott, velük mindig jobban kijött mint a lányokkal, de van lány barátnője is, akivel nagyon jóban van. Mindig is az idősebb fiúkkal jött ki jól. Mindenki azt mondja, hogy korához képest nagyon érett, komoly dolgokról lehet vele beszélni. Mindig is akaratos volt, ment a saját feje után. 13 évesen megismert egy nála 9 évvel idősebb fiút, akibe később szerelmes lett. Én ezt nagyon elleneztem a korkülönbség miatt. Ezért nem mondta el, hogy ők együtt jártak, és 15 évesen lefeküdt a fiúval. A fiú kiment Angliába dolgozni, most is kinn dolgozik, de tartják a kapcsolatot. Mi eddig nem tudtunk semmit erről, annyit csak, hogy haverok, néha volt egy-egy megjegyzése a lányomnak, de amikor rákérdeztem, mindig kimagyarázta. Már azt képzeltem, hogy csak az én fantáziám dolgozik. De sajnos nem, tényleg még mindig szereti, és nagyon kötődik hozzá, a lányom nyáron ki akar menni hozzá Angliába, és tartani akarják a kapcsolatot, és ha végez az iskolával, akkor ő is kiköltözne. Nem tudom, mit tegyünk, engedjük és álljunk mellé, vagy tiltsam el. De eddig sem értem vele semmit, ha tiltottam, csakazértis megtette. Félek, hogy elveszítem a lányom, és úgy is elmegy, ha nem engedem. A férjem teljesen ki van akadva, őrjöng. Ő hallani sem akar az egészről. Sokat beszélgettem erről a lányommal, ő azt kérte, álljak mellé, és hagyjam, hogy boldog legyen.

Kedves Aggódó Anya!

A nagylányuk idén betölti a 18. életévét - hivatalosan nagykorú lesz, jogilag önálló felnőtt ember. Először ezt tartom fontosnak kimondani, ezután jöhet a családi működésük mélyebb elemzése, megértése; lehetőleg az egyéni mozgatórugók feltárása és elfogadása; végül a döntéshozás, és megegyezés mindenféle lényeges kérdésekben. Ez a szép feladat vár Önökre!

Most Önöket hideg zuhanyként érte a sok minden, amit megtudtak a múlt történéseiről és a jelen helyzet elemeiről. De adjanak maguknak és a lányuknak is egy kis időt, hogy megemésszék az immár közössé lett információ-halmazt, és annak birtokában lépjenek tovább. Hogy mi minden tartozhat ebbe az "információ-halmazba"? Egyrészt ennek a tényleg nagyon korán indult, de hosszú évek óta tartósnak bizonyult, szárba szökkent és megerősödött, párkapcsolattá érett szerelemnek a történései. Másrészt mennyi minden, ami emögött van! Az Önök kislányának felnövekedése, érzelmi leválása a szüleiről, az Önök közötti bizalom működése - azaz, hogy milyen kapcsolatban voltak eddig a kiskamasz, majd serdülő lányukkal, hogyan képzelik el a saját szülői szerepüket fiatal felnőtt gyermekük mellett, milyen elvárásokat támasztanak egymással szemben, és milyen illúziókkal kell leszámolniuk (pl. hogy a lányuk olyan ütemben, módon és eredménnyel válik felnőtté, ahogy azt Önök elképzelték/jónak tartják).

Ha egy kicsit erőteljesebben piszkálom meg a múltat: mégis hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen komoly érzelmi kötődésről egy "egyszerű" ellenzés alapján gyakorlatilag Önök szülőként nem vettek tudomást?! Úgy képzelem, hogy nagyon romboló hatással lehetett a szülő-gyerek kapcsolatukban ez a tiltás, ez a titok. Sok mindennel így egyedül, illetve csak a fiúra támaszkodva küzdhetett meg a lányuk: az érzelmi elköteleződés dilemmáival, a szexualitás kérdéseivel. Jobb híján a "kikérdezésekre" kimagyarázással reagált. Hovatovább felmerül a kérdés, hogy vajon honnan, mi elől érdemes ilyen "rövid úton" elslisszolni a családból, és felnőtt életet élni?

Tényleg... mi is a baj ezzel a fiúval?! Olyanokra kényszeríti netán (ez a kapcsolat) a lányukat, ami veszélyes az ő testi-lelki-szellemi fejlődésére nézve? Mert a leveléből csak az egymás melletti kitartás, a távolsággal és a változó élethelyzetek kihívásaival is bátran szembenéző kölcsönös kötődés jelei olvashatók ki. Ezt értéknek is tekinthetnénk! És mi a baj a lányukkal? Aki talpraesett, könnyen alakít ki kapcsolatokat, komoly dolgokról tud beszélgetni, jó az önérvényesítő képessége, és nyitott a világra?

Végül, kiélezném az utolsó sorait is. Akkor (nagyobb eséllyel) veszítik el a lányukat (érzelmileg, kapcsolatilag), ha a valódi megértésre és elfogadásra való törekvés nélkül tiltják ettől a fiútól. Ellenben pusztán attól nem, ha ő akár rövidebb-hosszabb időre Angliába költözik.

Nagy az Ön feladata: hiszen Ön az, aki nyitottságot mutat a közös feldolgozásra, megegyezésre. Ön lehet képes a férjét is rávezetni arra, hogy a lányukat próbálja megérteni, és elfogadni, hogy már nem egy kisgyermek, akit direkt szülői akarattal lehet irányítani (bár önmagában ez semmilyen életkorban sem üdvös). Arra bátorítom Önöket, hogy a pártokra szakadás helyett tekintsék inkább közös ügynek a helyzet megértését, megoldását - hiszen mindannyiuknak lehet ebben konstruktív szerepe.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta

 

 

Problémakör: 

Benczné Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.