Jelenlegi hely

"Kismajom üzemmód"

Kedves Andrea!
Kisfiam 2 és fél éves lesz egy hónap múlva, okos, érdeklődő, nyugodt, elég érzékeny gyerek. A problémám az utánzás, nem is tudom, tényleg probléma-e, megpróbálom szemléletesen leírni. Rendszeresen kiszemel magának általában kisebb gyerekeket, és azokat utánozza olyan módon, hogy a mozdulatokat, hangokat minél teljesebb mértékben utánuk csinálja. Pl. beáll ugyanabba a totyogó pozitúrába, és babahangokat ad ki, vagy azokat a szavakat, amiket ő már hónapok óta kimond, torzítva mondja, ahogy a másik gyerek. Ha lát egy gyereket elesni az utcán, odarohan, hogy ugyanott ő is pont ugyanazzal a mozdulattal, ugyanolyan hang kiadása közben elessen. Tudom, hogy ez nem hangzik valami vészesen, de hihetetlen látni, ahogy az értelmes gyerekem eltűnik, mintha egy gombot megnyomnának, átkapcsol kismajom üzemmódba és a másik, az utánzott gyereket másolja mozdulatról mozdulatra, hangról hangra. És ilyenkor tényleg olyan, mintha egy rolót húztak volna le benne, nem lát, nem hall, és olyanokat is csinál, amiről már régen tudja, hogy nem szabad, és eszébe sem jutna, ha éppen nem utánoz. És ami a legnagyobb baj, nem tudom kezelni ezt a helyzetet, ideges leszek tőle, hogy hirtelen visszaesik egy évvel, gagyog és esik-kel, és ha egyszer átkattan valami a fejében, nem tudom kizökkenteni az utánzásból, sokszor még azután is „gyakorolja” a viselkedést, ha már nincs is szem előtt a másik gyerek.Nagyobb gyerekeket nem utánoz ilyen módon, azokat inkább megfigyeli, és ha valami megtetszik neki, azt kipróbálja.
Tisztában vagyok vele, hogy az utánzás fontos és szükséges. Viszont nem látok, hallok a környezetemben hasonlót, nem olvastam ilyet sehol, ezért szeretném megkérdezni, lehet-e kóros ilyen mértékben, és mi lenne a megfelelő reagálás részemről?
Válaszát előre is köszönöm
I.

Kedves I!

Az első és legfontosabb az lenne, hogy az aggodalmát elengedje a helyzettel kapcsolatban. Fogja fel úgy ezt a viselkedést, mint egy képességet. Ami felnőttkorban, mint empátia és érzelmi intelligencia, nagyon nagy hasznára lesz a fiának majd az életben. Azt nem tudom, hogy mitől működik így a kisfia. Sokat lehet olvasni már laikusoknak szóló könyvekben is a tükörneuronokról. Lehet, hogy az Ön kisfia agyában ezek nagyon jó működnek.

Ami gondot okozhat, az az, hogy lehetnek helyzetek, amelyekben nem túl jó, ha beindul az utánzás. De akkor fogja jól kezelni ezeket a helyzeteket, ha nem bosszankodik a jelenségen, hanem megpróbál játékot csinálni belőle. Mert sokszor tapasztalom azt, hogy egy viselkedést az erősít fel egy gyermekben, hogy érzi, ezzel nagy hatást tud gyakorolni a felnőttekre. Mivel Ön csak akkor reagál a leginkább, amikor a kisgyerekek mozdulatait utánozza, ezért azt fogja kipróbálni. És hozzáteszem, hogy talán ezért nem utánoz még nagyobbakat, mert az a fajta mozgásrepertoár lehet, hogy még „nincs meg”.

Talán segíthet az, ha játszik vele ilyeneket. Ön is utánoz. Figyelje meg, hogy mi az élvezetes a számára. Egy ilyen örömteli játékos helyzet után sokkal inkább el lehet vele fogadtatni, hogy Ön tudja, bármit képes utánozni, de vannak olyan viselkedések, amelyeket nem szeretne, hogy ott azonnal kipróbáljon, hanem inkább otthon játsszák el újra. Ha ráhangolódik, sokkal könnyebben fogja tudni terelni a helyes viselkedés felé.

Ajánlok könyveket a témában:

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

http://ursuslibris.hu/miert-erzem-azt-amit-te/

http://ursuslibris.hu/a-testunk-nem-felejt/

 

Üdvözlettel: Majoros Andrea

 

Problémakör: 
gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.