Jelenlegi hely

A kislányom teljesen kisajátít magának

2 éves a kislányom, és a problémánk az lenne, hogy teljesen kisajátít magának. Férjem külföldön dolgozik, ritkán és keveset van velünk, a nagyszülők a távolság miatt szintén nem vigyáznak rá, nagyon ritkán látogatják, ezért állandóan kettesben vagyunk. Nagyon aktív, már-már hiperaktívnak mondható gyerek, ezért viszem ennek megfelelő foglalkozásra hetente. A probléma az, hogy teljesen kisajátít magának, ha telefonálok vagy mosogatok stb. teljesen kifordul magából és cirkuszol, rángat, hogy rá figyeljek. Kérdésem az lenne, hogy tudnám elérni, hogy kicsit elfoglalja magát és tudjon egyedül játszani, a kis képzeletvilágát fejleszteni. Játszóhazban, játszótéren elutasító a gyerekekkel, ott is csak velem akar lenni. Mit tudnék tenni ?

Kedves Édesanya!

Kislánya ragaszkodása talán kissé intenzívebb, mint az adott életkorban általában előfordul, mégsem feltétlenül nagy problémára utal. A gyerekek olyan dolgokat, működéseket, reakciókat sajátítanak el, amilyenekkel találkoznak saját magukon és a körülöttük levőkön keresztül. Élethelyzetükből az derül ki, hogy kislánya számára Ön az elsődleges, és szinte egyetlen biztonságos pont, bázis, ahova bármikor mehet, akihez segítségért fordul, akiben bízik. A foglalkozások fontosak, de elsődlegesen nem a szocializálást segíti elő, hiszen végigcsinálhatja a programot úgy is, hogy végig Önnel, az anyai ölben van. Így egyre kevésbé kezd el világot látni, felfedezni, eltávolodni. Ebben az életkorban a világ felé nyitottság mellett már jelen van a félelem is, hogy a nagy, ismeretlen külvilág veszélyes is lehet. Ebben keresi a biztonságot a szülő(k)nél. Önöknél kicsit felborult az egyensúly, és mintha nagyobb lenne a ragaszkodás a biztos pont felé, mint a kíváncsiság. Ezt az érdeklődést kell felkelteni benne, hogy érezze, érdemes eltávolodni. Az egyedül játékra is ugyanez vonatkozik, hogy meg kell tapasztalnia, egyedül is képes lekötni magát, egyedül is lehet érdekes. Ezeket gyakorolni lehet. Például a közös játék alatt jó, ha van valódi, intenzív közös játék, és utána-közben olyan időszak, amikor kicsit háttérbe vonul. Lehet, hogy elsőre csak annyi történik, hogy a szerepjátékban nem vállalja fel a szerepet, hanem visszadobja neki a kérdést: "miért, szerinted mit mond az a baba, vagy mit csinál az az autó?". Így kénytelen ő eljátszani mindkét szerepet, vagy bepakolni a kislabdát a kosárba, lapozgatni a könyvet, és elmesélni, mi van rajta vagy éppen amit játszanak. Mindent kicsiben érdemes elkezdeni: egy telefonbeszélgetés még hosszúnak tűnhet egyedül, de esetleg egy rövidebb szakasz, egy mosdóba kifutás, vagy egy “várj csak, mindjárt jövök” elviselhető számára, és ezt az időt lehet tágítani, hosszabbítani.

Lehet, hogy motiválná és segítené kislányát az is, ha lennének rövidebb időszakok, amikor mással lehet az Ön jelenléte nélkül. Akár csak egy kis baráttal, aki eleinte átjár Önökhöz, vagy egymáshoz, és megismerik, megszeretik egymást és a szülőt is, és Önt elengedik egy rövidebb időre. Akár csak egy telefonhívásra - először. Ezeket mind-mind érdemes gyakorolni, és egy picit tágítani a teret, egy picit feszegetni a kényelmes határt, mert így fogja az egészséges távolodás mellett a biztonságot is megélni. De nagyon fontos, hogy Ön megtalálja a saját idejét az életükben, hogy feltöltődött, harmonikus tudjon lenni. Ugyanis enélkül nem lehet hosszú távon gyermekét támogatni és az érdekeit képviselni. Nem csak Önnek, hanem lányának is jó, ha van távolodás, és van olyan idő, ami Önről szól.

Üdvözlettel

Standovár Sára

Problémakör: 

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.