A kisfiam ősszel múlt 4 éves és akkor kezdte az óvodát. Mivel nem volt előző évben oviköteles, még nem ment. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy 2 és fél éves volt, amikor született az öccse, és a szobatisztaságban visszaestünk, az oviban pedig ez feltétel volt. Mindent nagyon időben csinált, 8 hónaposan már kapaszkodva, 12 hónaposan egyedül járt. 2 évesen folyékonyan beszélt és 27 hónaposan teljes dalokat énekelt. A védőnő, a gyerekorvos szerint is okos gyerek és hihetetlen
mozgáskordinációja van, 4 évesen rúdra mászik stb. Ennyi idősen érdekli, hogy mi történik a testünkben, pl az étellel, hogy győzi le a betegséget, mi a szerepe a vérnek. Én tudom, hogy nagy a mozgásigénye és igényli a beszélgetést. Az oviban az óvónők szerint még a 3 éves szintet se éri el, többször rá kell szólni, hogy öltözzön, mert inkább nézelődik. Nem akar együtt énekelni és szerintük nem figyel. Igazából együtt énekelni velem se szeret otthon, csak egyedül, és nagyon is figyel, mert minden alkalommal fejből elmondja a verset, dalt, amit aznap hallott. Nagyon el vagyok keseredve, mert az óvónők szó szerint állandóan letámadnak, hogy kilóg a kisfiam a sorból. Nekem se mindig fogad szót elsőre, de tudom kezelni. Beszéltem egy fejlesztőpedagógussal, mert a délutános óvónő szerint figyelemhiányos a gyerekem és nem fog tudni tanulni az iskolában, de a fejlesztőpedagógus azt mondta, hogy szerinte okos a gyerek és az ilyenekkel nehéz. Ezt nem merem az óvónőnek mondani, mert szerintük ugyanúgy kellene viselkednie, mint a többi gyereknek, és csak szófogadatlan. Ez állandó konfliktus. Mit tegyek?
"Kilóg a sorból" az oviban
Kedves Andrea!
A helyzet legegyszerűbb feloldása az lenne, ha elvinné szakemberhez a fiát, aki kiállít egy szakvéleményt az óvónők által felvetett kérdéssel kapcsolatban. Így ők is érezhetik, hogy komolyan vannak véve, ami általában jobb irányba viszi a kapcsolatot a szülő és pedagógus között. Másrészt nem “elfogult” szülőtől kapnak választ, hanem egy szakember tollából. Így pedig vagy mindenki megnyugodhat, hogy nincs eltérés a figyelmi és egyéb funkciókat tekintve, vagy ha valóban van olyan szempont, amire oda kell figyelni, időben kaphat a fia megfelelő fejlesztést, hogy mire iskolás lesz, addigra ezek a nehézségek megoldódjanak. Hosszú távon feszültséghez vezet a "kinek van igaza" dilemma, miközben egy pár alkalmas vizsgálat fényt deríthet a felvetett kérdésre.
Üdvözlettel,
Kovács Réka