Jelenlegi hely

Két kérdés az Asperger-szindrómáról és az autizmusról

35 éves nő vagyok gyermekvállalás előtt. Az első kérdésem a tünetekkel kapcsolatos, konkrétabban a repetitív mozgásokkal. Az óvodában a repkedés és a lábujjhegyen futás jelent meg nálam, előbbi volt igazán látványos, ha valami nagyon tetszett vagy izgatott lettem, csuklóból végeztem ezeket a mozdulatokat (de csak ilyenkor, nem volt "állandó" kényszerem rá), az igazat megvallva ez a szokás a mai napig megvan és ritkán - szintén izgatottság miatt - jelentkezik, kb úgy néz ki egy ilyen helyzet, mint amikor valaki idegességében ráz egyet-kettőt a kezén, gyors, 2 másodperces mozdulat az egész és ennyi. A repetitív mozdulatokon kívül a színes belső fantáziavilág és abba menekülés, aktív képzelőerő kísért el, és az, hogy az "elvarázsoltság" miatt nehezebben barátkoztam. Az ovi utolsó évében pszichológushoz is vittek, aki annyit állapított meg, hogy több évvel meghaladom társaimat értelmi és érzelmi intelligencia terén is, és a diagnózis nagyjából ennyi volt. Mindig is művészléleknek neveltek és tekintettek. Sokáig azt hittem, csupán egy erősen szorongó introvertált vagyok, ami gyermekkori traumák és szülői elhanyagolás eredménye, mert rengeteg dolog nem igaz rám, ami más aspergeresekre, autistákra, pl. alacsony empátia, szemkontaktus hiánya, zavaró szagok, hangok stb., ha nem is a kedvencem de nem kerülöm az ismeretlenekkel való találkozást társaságban, de a repetitív mozgás elbizonytalanított, mert ez szinte mindenhol elsődleges tünet. Létezik az, hogy az ilyen kényszeres mozdulatok nem autizmus-tünetek?
A másik kérdésem az öröklődésre vonatkozik, nincs információm arról, hogy a családomban lenne autista vagy aspergeres. Párom diagnosztizált ADHD-s, diszlexiás és a beszédfejlődése is később indult be, édesanyja is diszlexiás, illetve a családban volt már skizofrén is. Gyermekvállalást 38 éves korom körül tervezem, ráadásul a párom 8 évvel fiatalabb is nálam (állítólag ez is növeli a kockázatot autizmusra). Jelenleg még nem vagyok diagnosztizált aspergeres, de ha mégis ez a helyzet áll fenn, ezekkel az információkkal mennyi az esélye, hogy a gyermekünk is autista vagy aspergeres lesz? Létezik, hogy ha a szülő "csak" enyhe autista, a gyermek sokkal súlyosabb eset lesz?

Kedves Iza!

Sajnos nem tudok válaszolni a kérdésére. Az autizmus öröklődésére vannak bizonyítékok, de a kutatások még gyerekcipőben járnak. A dyslexia örökölhetőségéről is vannak már feltételezések, de a szerzett változat is ismert. Attól, hogy valakinek az édesanyja is dyslexiás volt, még nem biztos, hogy genetikai összefüggés van a két dolog között. A dyslexiások nehézségeik miatt rossz viszonyban vannak az olvasáson keresztül történő tanulással, és ez a hozzáállás is „örökölhető”, vagyis családon belül eltanulható.

Fontos lenne foglalkozni azzal, miért diagnosztizálja saját magát, miért keres betegségeket. A kényszeresen ismétlődő mozdulatok nem feltétlenül az autizmus tünetei, bár komoly, differenciál diagnosztikai momentumok. Kényszeres mozgások gyerekkorban is előfordulhatnak, és ezek fennmaradhatnak felnőttkorban is.

Érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, hogy betegségektől, öröklődéstől való aggódását feloldják. Gyermekvállalás előtt mindenképpen érdemes lenne genetikai tanácsadásra menniük.

üdvözlettel

bárdos kata

Gyermek klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.