Jelenlegi hely

Jövő hónapban lesz 4 éves, "megromlott" a kapcsolatunk

Gyermekemmel az utóbbi időben "megromlott" a kapcsolatom, nem szeret velem játszani, nem hallgat rám. Nagyszülőkkel lakunk, mindig csak a mamához megy, ami nekem nagyon fáj. Igaz, elég szigorú vagyok vele mostanában, és nagyon sokat kiabálok vele, mert sajnos amióta ideköltöztünk, a család többi tagja ( testvérem és anyukám javarészt) nagyon beleszólt a nevelésbe. Ha leszidtam a kicsit, rohantak, vigasztalták. Sőt sokszor a gyerek előtt nekem estek, miért "bántom ". A mondandóm közepén bejönnek és kihívják vigasztalva, mikor épp próbálom a gyermeket én lenyugtatni, elmondani, miért szidtam le. Most ott tartunk, hogy a gyermek alig hallgat rám. Ha nemet mondok valamire, óriási hiszti van. Mai napon is hívott játszani, nem tudtam azonnal menni, kiborult, majd ahogy
megnyugodott, elkezdtük a játékot, egyszer csak elrohant, hogy a mamával játszik inkább. Kérdeztem, miért, erre az a válasz jött, hogy mert engem már nem szeret... Nagyon rosszulesett és rosszul is reagáltam sajnos. Elvettem a játékát, leszidtam és kizavartam...
Apja külföldön dolgozik, sajnos egy hirtelen döntés miatt úgy gondoltam, jobb, ha itthon vagyunk, itt jár oviba, ezért jöttünk ide. De már nagyon bánom. Hiányzik, hogy a család, mint apa anya gyerek nincs együtt, valamint úgy érzem, ezzel a lépéssel elrontottam a gyermek és a köztem levő kapcsolatot. Nem szeretnék kárt okozni benne és sokszor félek, már megtettem, ha így viselkedik és ilyeneket mond. Hogy tudnám "visszaszerezni" , és javítani ezen az egészen? Nem szeretném azt se, hogy lelki gondja legyen, mert sűrűn felemelem a hangom, de egyszerűen a szép szavak nem használnak :( Jövő hónapban lesz 4 éves.

Kedves Anyuka!

Jól érzi, hogy a családi működés, családi dinamika nagyon megváltozott azzal, hogy saját családjával élnek együtt. Vannak olyan családok, akik a kezdeti nehézségek és harcok után megtalálják az új egyensúlyt, kialakítanak új működést, de ehhez pár dolog szükséges a többi felnőtt részéről is, különben a gyermek számára látszólag jobb, de hosszú távon rosszabb hatást érhetnek el. Úgy gondolom, hogy Önnek a legnehezebb ebben a helyzetben, ahol egyszerre van jelen gyermeke anyjaként, de közben gyermekként is édesanyja mellett. Ahhoz, hogy jól tudjon működni a hétköznapi élet, fontos tisztázniuk, hogy kisfia felé Ön az elsődleges gondozó, az Ön szavának kell a legerősebbnek lennie, és azt nem szabad más felnőttnek - a gyermek előtt semmiképpen - megkérdőjelezni, mert úgy kisfia egy játszmába fog keveredni. Ha egyszerre két szabályrendszer érvényes, akkor mindig a könnyebb felé fog menni, jelen pillanatban a mindent megengedő és folyton vigasztaló nagymama felé. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a szeretete rendült volna meg. Az óvodáskorú gyermekek nem tudják még jól kifejezni a bennük dúló érzelmi harcokat, így szélsőségesen, általánosítva fogalmaznak. Amikor valami éppen nem tetszik neki vagy haragszik, akkor úgy éli meg, hogy most éppen nem szereti azt a személyt, és így gyakran elhangzik ez a mondat a szájukból: “anya, nem szeretlek”. Azok felé fordul elő a leggyakrabban, akik a legtöbbet vannak velük, így a legtöbb konfliktus és szabályozás is velük történik. Ezeket a szavakat érdemes messziről látni, és nem megijedni tőlük. Akár el is mondhatja neki olyankor, hogy “szerintem csak mérges vagy, és csak épp most érzed úgy, hogy nem szeretsz, de egyébként én akkor is szeretlek”.

A családi élet kiegyensúlyozása azért is lenne fontos, mert a kiabálások, feszültségek egy jó része véleményem szerint nem a kisfia felé irányul, hanem édesanyja és testvére felé, akik elbizonytalanítják, megkérdőjelezik felnőtt, szülői szerepében. Ha erről tudnának beszélgetni őszintén, kifejezve azt is, hogy ez a gyermeknek sem jó hosszú távon, talán könnyebben találnának megoldást. Ha mégsem együttműködőek, akkor meg kell találnia, hogyan tudja megvédeni a saját kereteit: amit a kisfia felé képvisel, azt végigvinni, következményeket előre megbeszélni, és akkor is, ha közben benyit más, vagy esetleg olyankor őket kiküldeni, hogy ez anya-fia dolog, és utána majd ki fog menni magától a kisfia, stb. Nem egyszerű helyzet, de meg lehet találni ezeket a megoldásokat, amik hosszú távon mindenki számára egyszerűbbé fogják tenni a hétköznapokat. Ha nincs mód az együttműködésre, akkor felmerül a kérdés, hogy hogy a legjobb Önöknek, de ez majd egy következő fejezet lesz.

Üdvözlettel

Standovár Sára

 

Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.