Jelenlegi hely

Hogyan terelgessem a kisfiamat?

3 gyermek édesanyja vagyok: 5 és fél éves kisfiú, 3 éves és egy 10 hónapos kislány. Egy éve költöztünk másik városba, illetve a fiam másik oviba is kezdett járni. A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A régi óvodában sem volt átlagos és mindig szófogadó gyerek, de ott tudták kezelni és nem panaszkodtak a szélsőséges szociális viselkedésére. Az új oviban mindig panaszkodnak rá, előfordul, hogy verekszik, széket dobál (ez egyszer fordult elő még), zavarja a közös foglalkozást. Viszont mindennapos az, hogy nem együttműködő, dacos, erős akaratú, duzzogós. Nagyon cserfes - fiú létére. Itthon is olyan, mintha még a dackorszakban ragadt volna, illetve hatalmas a mozgásigénye. A
középső testvérével sokszor összevesznek, de szeretik is egymást, olyan se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. A kistesóját imádja, szeretgeti. Szerintem hatalmas szókincsű, éles eszű és nagyon önálló: (egyedül vásárol 1-2 darabot a pékségben, ha beküldöm, limonádét készít, vajas kenyeret ken). Ha enni megyünk, ha hazaindulunk, ha megyünk az udvarra, ha fogat mosni, aludni indulunk, mindig ellenkezik, neki semmi nem jó. Dührohamai nincsenek, néha toporzékol még, esetleg leül, de legjellemzőbb az, hogy "megköti" magát és hangosan közli, hogy ő aztán nem jön. Ha szépen mondom neki, ha erélyesebben, mindegy. Sőt a parancsoló hangnem csak olaj a tűzre. Sokszor beszélgettem már vele erről, hogy ez nem helyes viselkedés, a tesói is látják ezt a példát, ráadásul a középső éppen mindenben utánozni akarja a nagytesóját. Nem mondom, hogy hibátlan család vagyunk, hiszen lehet, magasak az elvárásaink a viselkedés terén, illetve olykor türelmetlenek vagyunk, de nem rendszeres a kiabálás. Viszont foglalkozunk a gyerekeinkkel, sokat olvasunk meséket, visszük a szabadba őket, szerepjátékozunk, birkózunk, társasozunk, táncolok velük, telefon/tablet még nem engedett, illetve mesenézés is esténként max. 1 óra. Az óvónők is dicsérik az eszét, de azt mondják, szociális viselkedése borzasztó. Ha 2-3 felhívásra sem fogad szót, akkor vagy elmarad az esti mese, vagy legközelebb nem viszem magammal oda (ha nem jön hazafelé), tehát a legtöbbször van következménye a tettének, de így is nagyon sokat nyávog, elégedetlenkedik, ellenkezik. Én még többnyire tudom kezelni, de az oviban azt mondják, erre nincs idő, mindig
megbeszélni vele a dolgokat.

Hogyan tudnánk egy kicsit enyhíteni a dacosságát? Én nem szeretnék magamnak új gyereket varázsolni, csak azt szeretnénk az apukájával, hogy együtműködőbb legyen. Abban is tanácstalan avgyok, hogy az ovis dolgokat mennyire érdemes hazahozni. Miben kellene nekünk változtatnunk? Ő leginkább a nagymozgásos játékokban fárad el, szerintem az óvodában azért is rendetlenebb, mert nincs elég tér, sokat vannak odabenn. Önnek mi a véleménye a kisfiunkról? Tudom, hogy
sok változás érte mostanában, de régebben is nagyon erős akaratú volt. Hogyan lehet az ilyen típusú gyereket jól terelgetni a maga kis útján?

Kedves Katalin!

Valóban vannak gyerekek, akik nehezebben viselik a változást, de valljuk be, hogy a költözés, az új ovi, a testvér születése a legteherbíróbb gyereknél is “produkál tünetet”.

Ha otthon vannak eszközeik arra, hogy a fiuk a mindennapokban nyugodtabb legyen, akkor a legtöbbet teszik meg érte. A sok mozgás, a szabályok egyértelműsége, a büntetés következetes használata segít neki, akkor az a kérdés, hogy az ovi mennyire partner abban, hogy segítsék a fiút. Ha nyíltan azt vállalják, hogy nekik erre nincs energiájuk, akkor nem nagyon tudnak mit tenni. Azt lehet, hogy minél kevesebb időt van ott, de két kicsi gyerek mellett ez Önnek sem könnyű. Másik ovit nem érdemes keresni, hacsak nem égető a nézeteltérés, mert az újabb változás lenne a gyermek életében, illetve azt érezné, hogy miatta van, ami már egy ekkora gyermek számára is kudarc.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a tünetek mögött idegrendszeri éretlenség is áll. Ilyen esetekben gyakran találkozunk nehezen lenyugvó, egy helyben megülni képtelen, fokozott mozgásigényű gyerekekkel. Amit talán érdemes lehet még megpróbálni, az valamilyen mozgáson alapuló fejlesztés, gyógytorna, ami az idegrendszer érését segíti. Ilyen például a TSMT, de számos más módszer létezik. Érdemes utánajárni, hogy a közelükben milyen fejlesztés érhető el. Általában az ilyen torna hatására az idegrendszer érik, így a mindennapokban nyugodtabban lesznek a gyerekek.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.