18 éves vagyok és van barátom, jövő hónapban lesz 2 éve. 3 hete olyanom van, hogy eszembe jutott valaki, akibe régen szerelmes voltam, és hirtelen jött egy érzés és fájt és az lettem belé megint egy hétig, aztán eszembe jutott más, aki régen osztálytársam volt és akkor is jött egy érzés, és egy hétig ugyanúgy volt, fájt meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok belé. Aztán megláttam valakit, akit régóta ismerek, sose úgy néztem rá, és féltem, hogy most meg bele leszek szerelmes, és jött egy érzés és most azóta több mint egy hete abba vagyok, pedig nem akarok az lenni belé, olyan rossz, emiatt alig alszom és fáj, rossz napom van mindig. Miért van ez, nem értem, soha nem volt velem ilyen, mi történt velem???
Hetenként másba leszek szerelmes
Kedves 18 éves lány!
Két év egy párkapcsolatban már nagy időnek számít: sok-sok érzelmi, kapcsolati és bizony fiziológiai változás is lezajlik ennyi idő alatt. Nagy általánosságban elmondható, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy a kezdeti "rózsaszín köd" elkezdjen feloszlani, és a lángoló szerelem átalakuljon valami mássá... aztán ez már nagyon sok mindenen múlik, hogy mivé is alakul. Az első két évben a mindent elsöprő érzelmek, a szinte teljes összeolvadás jellemző, a "kémia" uralkodik férfi és nő között, az észérvek, racionális megfontolások (pláne, ha mástól jönnek) nemigen nyomnak a latban. És ez így is van rendjén: ez a hihetetlen érzelmi intenzitás tud olyan erős alapot teremteni két ember kapcsolatában, amitől az jobb eséllyel kibírja a későbbi évek megpróbáltatásait is.
Először tehát a szenvedélyé a főszerep, ennek táptalaján tud kiépülni, megerősödni az intimitás. Majd a párkapcsolat harmadik alappillére következik: az elköteleződés. Sok esetben ez utóbbi nagy kihívást jelent a párok számára - pedig e három (egyénre szabott!) egyensúlya elengedhetetlen ahhoz, hogy tartós, boldog párkapcsolat jöjjön létre.
A másik fontos vezérfonalunk a Te esetedben: az életkorod. Lehet, hogy utálod már, ha tanácsot kérsz valakitől ebben (vagy más) témában, és az illető felkiált: "de hisz te még olyan fiatal vagy!"... érdemes meghallgatnod, hogy mi követi ezt a mondatot. Azért számít a korod, mert még sok minden alakulóban van benned, körülötted. Abban, ahogy magadat, a többieket, a világot látod. Persze lehetsz Te nagyon is érett gondolkodású, mély érzésű fiatal ember - de önmagad és a kapcsolatok megtapasztalására annyi időd volt eddig, amennyi. Ez is lehet, hogy elsőre elcsépelten hangzik, de gondold meg: ma nehéz a dolga annak, aki párválasztásra adja a fejét! A választék gyakorlatilag végtelen, ember legyen a talpán, aki ebben eligazodik... pontosan a külső lehetőségek ekkora gazdagsága teszi egyre fontosabbá és elkerülhetetlenné, hogy egy belső mérce, értékrend alapján válasszunk, döntsünk, köteleződjünk el valami - és valaki mellett. A saját értékrend kialakítsához, megérleléséhez pedig sok-sok saját élményre, tapasztalásra van szükség. Ezt nem lehet megspórolni! 16 éves voltál, amikor összejöttetek a pároddal. Gondolj bele, mennyi minden történt azóta! Mi mindent láttál, éltél át - vele együtt, de tőle függetlenül is. Vajon hol tart most ki-ki a saját személyiségfejlődésében? Tudtok-e egymás mellett haladni, vagy lassan elágazik az utatok...? Ezt rajtatok kettőtökön kívül más sokkal nehezebben mondja meg. Érdemes tehát egymással beszélgetni. Ha megvan, vagy megteremthető ehhez a bensőséges légkör, az már egy "jó pont" a kapcsolat mellett, máris egy érv, ami "visszacsalhat" téged az ábrándokból. Ha pedig valami tényleg hiányzik, lehet, hogy nem csak neked, akkor erről érdemes beszélni. Kívánok saját magad és egymás felfedezéséhez sok erőt, kitartást, örömet!
Simon Sarolta