Jelenlegi hely

Gyermekelhelyezési problémák

Apa - anya kapcsolat megromlott. Különköltöztek. A kisgyermek 9 hónapos koráig az apai nagyszülőknél lakott és a nagyszülőkkel is aludt. Az anya elvitte a kicsit a kapcsolat felbomlása után. A kisgyermek ragaszkodik az apjához és az apai nagyszülőkhöz. (Jelenleg 21 hónapos.) Minden egyes alkalommal örömmel jön az apjához. Az apánál töltött időszak alatt sosem keresi az anyját, viszont amikor visszavisszük a kicsit, már az anyai házhoz érkezés előtt elkezd sírni. Amikor meglátja az édesanyját, zokog és kapaszkodik a gyerekülésbe, nem akar kiszállni, majd az édesapjába kapaszkodik. A tárgyalás folyamatban van. Az apa indította és a teljes körű felügyeletet kérte. Sajnos minden hatóság az anya mellett áll, bármilyen bizonyítékot szolgáltatunk (fényképek, üzenetek). (Az anya eltitkolta a terhességet, ez idő alatt egyszer sem volt orvosnál, amíg az apai háznál lakott, eljárt bulizni, a gyerekkel nem sokat foglalkozott, jelenleg az idő többségében az  anyai dédnagymama foglalkozik a gyerekkel, de egy háztartásban élnek.) Kérdésem: A kisgyermek lelki világára milyen hatással lehet? Még semmilyen aláírt határozatunk nincs. Elvileg a felügyelet fele az apát illeti. Mi történik, ha nem viszi vissza az anya által felajánlott láthatásról?

Kedves Éva!

Az utolsó kérdéssel kezdve: nem javaslom, hogy a gyermeket ne vigyék vissza, mert az Önök és a gyermek kárára válhat. Egy ilyen esetet biztosan felhasználnánk a perben Önök ellen. A gyermek esetében pedig a feszültség és az illegális háttér miatti szorongás szintén negatív hatással lehetne. Amíg nincs határozat, addig közös a felügyeleti jog. Amennyiben úgy látják, hogy a gyermek veszélyeztetve van, akar testi, akár lelki szempontból, akkor feljelentést tehetnek a peren kívül a lakhely szerinti gyermekjóléti szolgálatnál, és extrém veszélyeztetettség esetén azonnal elhozzák onnan és elhelyezik biztonságban. De ha jól értem, ennyire extrém helyzet nincsen, és a gyermeket legalább viszonylagos biztonságban tudhatják a dédnagymama jóvoltából.

Az, hogy a gyermek sír elváláskor, jelzi, hogy kötődik az apjához és a családjához. De nem feltétlenül jelenti azt, hogy anyjához és az anyai családhoz ne ragaszkodna - vagy legalábbis ez így önmagában nem jelenti azt. Mint az oviban való elválásnál, ez lehet egy műsor arra, hogy kifejezze kötődését, aztán pedig jól érzi magát egész nap a szülőtől távol. Amíg mindenféleképpen az elválás jön, addig azzal segítik a gyermeket, ha bátorítják a maradásra, illetve kiemelnek olyan pozitívumokat a másik helyről, amitől biztonságban érzi magát. A gyerekre milyen hatással lehet ez az egész? A fent emlegetett biztonságérzet az, ami a leginkább sérül. Ami eddig biztos volt, amit ismert és szeretett, az most megváltozott, eltűnt. Ebben az új helyzetben kell megtalálni az új biztonságot, hogy ne a félelem és szorongás maradjon meg neki későbbre, akar felnőttkori kapcsolataira. A peres ügy kapcsán pedig kérhetnek igazságügyi szakpszichológustól segítséget, aki véleményezi, hogy kinél lenne jobb helye a gyermeknek. Elvileg automatikusan kirendelnek valakit, de valószínűleg kérhetnek felülvizsgálatot, ha nagyon nem lenne reális az általa látott kép.

Remélem, előrejutnak az ügyben - és addig is ahol lehet, kapcsolódjanak a gyermekhez, és adjanak neki érzelmi biztonságot!

Üdvözlettel

Standovár Sara

 

Standovár Sára

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.