Jelenlegi hely

A fiam teljesen ki akar sajátítani

10 éves kisfiam nem akarja, hogy barátaim legyenek, párkapcsolatom legyen, szórakozni járjak. Állandóan számon kéri, ha lemegyek a boltba és kicsit később érek haza. Elvárja, hogy odafeküdjek éjjel. Ha a barátom itt van, állandóan a nyakunkon van, nem hagy beszélgetni, velünk akar aludni stb... Nem enged nekem teret, ő akar dirigálni otthon. Az iskolában is sok vele a probléma. Tudni kell, hogy plexus-sérült és emiatt mindig középpontban volt, állandóan hurcolni kell kezelésekre, mindig a közelemben volt, csak vele foglalkozom. Rengeteg a közös program, de mégsem elég neki. Nem akar önállósodni sem, nincs el egyedül. Számomra ez már nagyon megterhelő, mert úgy érzem, a szülőnek is szüksége van néha a magányra, kikapcsolódásra, pihenésre. Ha egyedül akarok valamit csinálni, és őt át akarom küldeni a mamához, már tombol. Szerinte nincs jogom semmihez. Úgy érzem, ez arra is visszavezethető, hogy az apja itthagyta egyéves korában, mert nem bírta a betegségével kapcsolatos tortúrát - és úgy gondolja, ha én nélküle elmegyek valahova, akkor soha többet nem jövök vissza. Az a baj, hogy amikor az apjához megy, utána otthon agresszív és még jobban kijön rajta ez az önző viselkedés is. Szerintem ott még tele is beszélik a fejét ellenem. Nem tudom, mit tehetnék.

Kedves Anyuka!

Úgy tűnik, hogy elég pontosan látja kisfia helyzetét, akinek viselkedésében egyszerre két esemény hatott intenzíven. Az egyik a betegségéből adódó figyelem, és valószínűleg féltés, védés. A másik pedig édesapja távozása, mellyel állandósulhatott egy félelem az elválással kapcsolatban. Behoznám még azt a szempontot is, hogy egy párkapcsolat megingatja az apa felé irányuló kötődési vágyát. Egy férfi lehetőség arra, hogy pozitív férfiszerep kerüljön a képbe, de ehhez szembesülnie kell édesapja hiányosságaival, ami viszont fájdalmas.

Amiatt, hogy régóta fennáll ez a nehézség, és több alapon áll ez a működése, biztosan hosszabb idő, egy folyamat, mire változtatni tudnak ezen, és lehet, hogy szakembert is érdemes bevonni. Érdemes lehet úgy kezdeni a változtatást, hogy az önzőségét, túlzott ragaszkodását más szemszögből veszik figyelembe, hiszen ennek a működésnek az alapja a félelem. Ez azt jelenti, hogy pusztán kéréssel, elutasítással, távolsággal nem lehet megoldani, mert fokozza benne a szorongást. Pont az a baja, hogy nem mer egyedül lenni, nem hiszi, hogy visszajön hozzá, nincs bizalma a felnőttekben, és magában sem. Így könnyebb elfogadni a nehéz helyzetet. Emellett az is fontos, hogy Ön, mint felnőtt, mint szülő megtehet olyan lépéseket, sőt meg kell tennie olyan lépéseket, amelyek elsőre-másodjára nem tetszenek fiának, de tudja, hogy hosszú távon az előnyére válik. Reakciójának kitalálásakor ezt a két szempontot kell figyelembe venni, ezek közt kell egyensúlyt találni, miközben fontos a kapcsolatuk ápolása. Fontos ehhez kifejezni a rossz érzését, fáradtságát ebben a túlzott kapaszkodásban, de fontos, hogy ő is kifejezhesse, ha baja van, még akkor is, ha esetleg nem fog változtatni a helyzeten emiatt. Ez hasonló ahhoz, ahogy egy kisgyereket, mondjuk 2-3 éves korában elkezdenek egyre távolabb engedni. Hiszen kisfia az önállóság terén valahol ott ragadt el, a kisgyerekkori működésben. Próbálja meg elképzelni, hogy az önállósodás terén hogy reagálna egy kisgyerekre, miközben bátorítani, ösztönözni szeretné a távolodásban. Ahogy említettem, hosszabb időt kell erre szánni, így kisebb célokat tűzzenek ki: először csak pár órára, estére menjen el, vagy ha ott van a párja, akkor először hármasban tevékenykedjenek, és csak utána kettesben. Bármi ilyen fokozatosság, ami az Önök életébe belefér. Nyilván ez nem fog neki tetszeni, nem hiszi, hogy ez jó is lehet, ezért határozottság és következetesség lesz szükséges, miután előre megbeszélték, megtervezték. Alkut is lehet kötni, ami biztosítaná őt a kapcsolatukról. Bizotsan van olyan tevékenység, amit kimondottan szeret Önnel csinálni. Egy saját program, amiben kisfia nem vesz részt, valószínűleg könnyebben elviselhető, ha közben fantáziálhat és várhat egy olyan programot, amiben Önök ketten vannak jelen.

Sok türelmet, kitartást és kreativitást igényel ez a folyamat, így ha több ötletre vagy támogatásra volna szüksége, kérjen segítséget!

Üdvözlettel

Standovár Sára

Problémakör: 

Standovár Sára

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.