Jelenlegi hely

Fájdalmas kezelés

Kedves Andrea!
4 hónapos kisfiamnál izomletapadást állapítottak meg, melyre Dévény-tornát ajánlottak. 2 gyermekneurológusnál voltunk. Az egyik azt mondta, hogy mindenképpen szükség van a Dévény-tornára, a másik szerint viszont elég, ha otthon masszírozzuk. Az izomletapadás nem olyan vészes, én személy szerint semmit nem veszek észre a mozgásán, lehetséges, hogy magától is elmúlna, viszont az első neurológus azt mondta, hogy ha nem hordjuk tornára, akkor lehetséges, hogy mindent később fog csinálni, és mivel minden mindennel összefügg, ebből kifolyólag, akár még az iskolai tanulásban is lehetnek majd nehézségei. Kisfiamat így hát elvittem a Dévény-tornára, ami abból áll, hogy egy gyógymasszőr olyan pontokat nyomogat erősen a testén, ami az idegeket stimulálja. A védőnő már előre felkészített, hogy nagyon fog ordítani a pici, mert köztudott, hogy a Dévény-torna elég kemény, és minden gyerek végigordítja.   Az én pici fiam, az első 45 percet végigmosolyogta, mert nagyon jó kedélyű, és otthon szinte sosem sír, csak ha nagyon éhes. A torna utolsó 15 percében, amikor is a letapadt részeket nyomkodta a masszőr, akkor annyira, de annyira ordított, mint még soha életében. Torkaszakadtából üvöltött negyed órán keresztül, láttam, hogy nagyon fáj neki, én is végigsírtam vele az egészet.

Kérdésem az lenne, hogy ön szerint nem okozunk-e ezzel neki maradandó lelki sérülést. Hisz köztudott, hogy ami 0-3 éves kor között történik az emberrel, az meghatározza az egész életét. Bár mi tudjuk, hogy ezzel jót teszünk neki, hisz lehet, hogy hamarabb meg fog fordulni, vagy hamarabb kezd beszélni, mint kortárasai, de nem éli-e ezt ő úgy meg, mintha bántalmaznák, hisz minden kezelés hatalmas fájdalom az ő számára. A masszőr szerint ezek a babák sokkal nyitottabbak, barátságosabbak, és szellemileg fejlettebbek lesznek, mint kortársaik, hisz az idegeiket stimulálják. De kérdem én, mi lesz, ha mindez megmarad a tudatalattijában, és esetleg később hatással lesz lelki életére?
Önnek mi erről a véleménye? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves „Boldoganya”!

Sajnos nem ismerek utánkövetéses kutatást a témában, ami összehasonlítaná az izomletapadásos nem masszírozott és a masszírozott gyerekek későbbi személyiségfejlődését.

Így nem tudok megalapozott választ mondani. És azt sem tudom megítélni, hogy a sírás mekkora nyomot hagy a tudattalanban. Mérlegelni kell az elért hatékonyságot és az elszenvedett diszkomfort-érzést.

Amit mégis szempontként talán érdemes lenne figyelembe venniük, az az, hogy a gyermekük hangulata a két kezelés között milyen. Ha a fájdalom hatására sír, akkor normálisan reagál valamire. Ha vége van, és abbahagyja, és visszaáll a régi üzemmódba, akkor valószínűleg őt nem viselte meg annyira, mint az anyukáját. Mert szerintem erről is fontos szót ejteni. A gyermeknevelésben nem mindig tudjuk úgy alakítani a dolgokat – bár törekszünk rá – hogy minden rossz dologtól megvédjük a kicsiket. És talán nem is lenne ez a megrázkódtatásmentes felnövés jó, mert a gyermekek a nehézségek átélésekor tapasztalják meg azt is, hogy a rossz dolgokon túl lehet lenni, a kudarcokból föl lehet állni. Sokkal kitartóbbak lesznek a küzdelmek terén.

Talán ez a szempont is belejátszik abba, amit a masszőr mondott – „szellemileg fejlettebbek lesznek, mint kortársaik” – nem csak az idegsejt stimulálás.

Így hát, ha nem lesz a gyermekük hangulata tartósan rosszabb a kezelések között, akkor érdemes végigcsinálniuk. Hozzáteszem – a saját megérzés mindenféle tanácsot felülír.

Üdvözlettel: Majoros Andrea

 

Problémakör: 
gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.