Jelenlegi hely

Evési gondok az oviban

Kislányom 4.5 éves. Óvodába 3 éves kora óta problémamentesen jàr. Beszoktatás sem kellett, örömmel ment mindig. Az egyedüli gond eddig az evéssel volt. Rettentő válogatós, és nagyon lassan eszik otthon és az oviban is. Tavasszal lepkehimlő-járvány tört ki az oviban, és mivel most várjuk a kistesót, 10 hétig nem ment oviba a lányom. Az első napon a kényszerpihenő után örömmel ment, nagyon várta. Evésnél viszont rosszul lett, és kijött, amit megevett. Azóta mindennap sír az oviban, viszont nem akkor, amikor megyünk, hanem napközben egyszercsak elkezd sírni, és azt mondja, hogy haza, hozzám szeretne jönni. Reggeli elköszönés gond nélkül zajlik. Az evés az oviban rosszabb lett,mint eddig bármikor. Ennek következtében délután szinte csak eszik. A reggelit nem kívánja, tehát oviba "èhesen" megy. Sokkal bújósabb lett, és szégyenlős. 2 hete jár megint oviba, mostanra este már sír, hogy másnap nem akar menni, reggel fàj a hasa, ami viszont gyorsan el is múlik. Reggel 8-13 ig van oviban. Tanácstalan vagyok, mit tehetnèk? Természetesen kérdeztem, mi a gond, mindig más a válasz... Köszönöm, ha tanácsot tud adni.

Kedves Roni!

A kislányával kapcsolatban leírt tünetek szorongásos tünetnek tűnnek. Ebben a korban gyakran tapasztaljuk, hogy a lelki nehézségeket testi szinten jeleníti meg a gyermek, például hasfájás formájában. Illetve azt felnőttként mi magunk is tapasztaljuk, hogy amikor szorongunk, félünk, akkor nem kívánunk enni, illetve szélsőséges esetben ki is hányhatjuk az ételt.

Ha mindig is volt lányánál egy érzékenység az evéssel kapcsolatban, akkor várható, hogy lelki megterhelés hatására ez a terület lesz érintett. És hát gondoljunk csak bele, mennyi változás történik a lánya életében: 10 hét oviszünet, ami felér egy nyári szünettel. Emellett érkezik a tesó, amivel kapcsolatban gyakran tapasztaljuk, hogy korábbi viselkedésformák megjelenését hívja elő. Ilyenkor az is előfordul, hogy a gyermek jobban ragaszkodik a szüleihez, megint nehezebben válik el tőlük, felerősödik a szeparációs szorongás. Ennek szélsőséges formája az, amikor a gyermek nem akar óvodába, iskolába menni.

Bár ilyenkor nagyon nehéz kellőképpen megnyugtatni a gyermeket, javasolt mégis az óvodai élet folytatása. Ha a testi tünetekkel el tudja érni a gyermek, hogy otthon maradjon, egy öngerjesztő körben találhatja magát a szülő. Igyekezni kell megnyugtatni a gyermeket az óvoda előtt, és kiszámítható módon, rendszeresen szervezett közös programokkal tölteni. Például minden szerda és péntek anyás délután, amikor (reális korlátokon belül természetesen) ő mondja meg, hogy mit szeretne csinálni.

Ha a tünetek nem javulnak, mindenképpen keressenek fel gyermek klinikai szakpszichológust, aki segít a tünetek hátterének tisztázásában, illetve a tünetek enyhítésében.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.