Jelenlegi hely

Évek óta nem kommunikál velünlk - talán beteg?

Kedves Szakértő! 13 éves nevelt lányommal kapcsolatban lenne kérdésem: Hatodik éve élünk együtt a párommal és gyerekeivel, egy fiúval és egy lánnyal. Mindkettőjükkel sok gond van, de a lánnyal kapcsolatban vannak olyan félelmeim, gondolataim hogy esetleg beteg. Leírok néhány dolgot, amik számomra nagyon furcsák vele kapcsolatban: - nem néz a szemünkbe, ha kommunikálni próbálunk vele - nem beszél - egész nap képes egy helyben ülni és nézni maga elé, vagy nézni egy könyvet... de nem tudja megmondani, a könyv miről szól - ha kérdezzük, nem válaszol, akkor hajlandó megszólalni, ha már erélyesen ráparancsolunk, hogy szólaljon meg - szinte csak egy szavas válaszokat ad - ha rosszat tesz, vagy olyan történik, amit meg kell beszélnünk (sajnos sok ilyen van), meghallgat, nem szól, és szinte minden alkalommal mosolyog - mindenen mosolyog, szomorú dolgokon is - nem tanul, nem tud tanulni, nem tud két mondatot sem megjegyezni... nyolcból áll bukásra most is - mindent összegyűjt a szobájában, csak olyan dolgokat, amiket titokban vett el, ez a titokban elveszek valamit, ez a lételeme (egy ragasztó a a fiókunkból, egy pár tészta a konyhából, a kukába kidobott üres flakon vagy guriga, udvarról behozott fűszálak, nem is tudom felsorolni a butaságokat, amiket elvesz és eldug) - semmit nem tud önállóan elvégezni, nem képes egyszerű feladatok elvégzésére (portörlés, elmosogatás, távirányító kezelése, egy póló kiterítése, a mikró bekapcsolása, szendvics elkészítése, és még nem győzném sorolni) - nem tőrődik a testével, annak tisztán tartása is nagy feladat számára, nem tud normálisan megfésülködni, nem érti meg azt a a tényt, hogy ő már nagylány kezd lenni, és ez jár bizonyos higiéniai dolgokkal... ezen is mosolyog - nem nevet, nem sír... bármi is történjen vele - idegenként viselkedik a saját házunkban - nem megy el magától zuhanyozni, nem jut eszébe enni, nem kel fel reggel az ágyból, csak ha szólunk neki, ha nem szólnánk, egész nap feküdne szó nélkül - mindent csak "utasításra" csinál szinte - nem érdekli semmi, se könyvek, se filmek, se állatok, semmi... a környezete sem érdekli - nem tudjuk megtanítani társasjátékozni, kártyázni, vagy bármi olyanra, amihez egy kis logika vagy gondolkodás kell - olyan, mintha nem lennének érzelmei. Soha nem beszélt az anyjáról, vagy arról, hogy másik városból jöttek ide... nem tudjuk, bántja-e valami, nem hajlandó kommunikálni, és ez évek óta igy van. Kétségbe vagyok esve. Ön szerint beteg? Ja és még van valami: az evés... ezzel a sírba kerget... otthon nem hajlandó normálisan enni... ha elmegyünk valahová, akkor szó szerint zabál, mit gondolhatnak rólunk?

Kedves B!

Látatlanban nem diagnosztizálunk, mert nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre elegendő információ, de leveléből teljesen egyértelmű, hogy nevelt lányával nagyon régóta nagyon komoly baj van. Első dolguk legyen holnap, hogy beutalót kérnek a gyerekorvostól a területileg legközelebbi kórház gyermekpszichiátriai szakrendelésére. Többféle lehetséges diagnózis is felmerülhet, de ezek mindegyike orvosi kivizsgálást, terápiát és valószínűleg fejlesztést is igényel.

Önöktől pedig elsősorban rengeteg türelemre és szeretetre lesz lányának szüksége, hogy amennyit lehetséges, kibontakoztathasson magából. Leveléből nem derül ki, honnan hová jutottak, hogyan alakult ki ez a rettenetes helyzet – Önök nyilván eddig is ellátták, gondoskodtak róla, szemlátomást sok próbálkozásuk van benne, hogy bevonják mindennapi életükbe. Valószínűleg érdemes lett volna már korábban szaksegítséget igénybe venni, hogy az otthoni élet, valamint az iskolai beilleszkedés és teljesítmény jobban működjön. Csak egy pillanatra képzeljék bele magukat abba a szívszorító állapotba, amiben lánya tölti a mindennapjait. Fütyüljenek rá, mit gondolnak a szomszédok vagy a közösség, és orvosi segítséggel keressék meg a módját annak, hogy kapcsolódni tudjanak lányukhoz. Nagyon ráfér, hogy megélhessen egy kis derűt, egy kis melegséget, örömöt is!

Ha lehetséges – természetesen nyilvánosságra hozatal nélkül, – kérnék majd visszajelzést, milyen ellátást sikerült szervezni lányának!

Üdvözlettel – Kiss Kinga

 

 

Problémakör: 
gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus
pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.