Jelenlegi hely

El akarom felejteni

Volt egy kapcsolatom... Elég hamar kezdtem el érdeklődni a lányok iránt. Viszont 12 évesen lett egy kapcsolatom, amiben az első dolgok megtörténtek szexuális értelemben is. 12 éves koromtol 15 éves koromig tartott ez a kapcsolatom. Az utolsó 1 évben megcsalt többször is, és ha ki akartam lépni a kapcsolatból, akkor mindig azzal jött, hogy öngyilkos lesz, felvágja az
ereit stb... mindig féltem tőle, hogy megteszi, viszont ez 1 évig
húzódott. Voltam annyira bátor a családom támogatásával, hogy kilépek a kapcsolatból és hogy remélem, nem is fog tenni semmit magával. Ez igy is lett, kiléptem a kapcsolatból, majd depressziós lettem, pszichológushoz jártam, mert nem bírtam feldolgozni azt, hogy így lett vége... Majd ez után fél évre külföldre költöztünk az életünket újrakezdeni, magyarul menekültem minden elől. Most 18 éves vagyok, és 2 éve volt ez a kapcsolatom, persze van olyan nap, hogy rámír és válaszolok neki... Azóta nem volt kapcsolatom, mert elmentem egy darabig, hogy ismerkedés, de egy idő után azt mondtam, hogy stop és nem akarom folytatni. Voltak futó kalandjaim, de mindenkiben a mai napig őt keresem... El akarom felejteni, hiszen tudom, hogy ezt nem lehet elfelejteni, de lehet ezzel élni. 2 éve erről nem szerettem senkivel beszélgetni és nem is tudtam megnyílni... Viszont most változtatni akarok az életemen, és túl akarok lépni. Egy normális kapcsolatot élni és nem úgy, hogy őt fogom keresni. De nem bírom megtenni ezt a lépést, mert ha megteszem, akkor egy idö után visszakerülök ugyanoda. Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek hogy egy normális életem legyen ?

Kedves Péter!

Az első nagy lépést már meg is tette. Tudatosította, hogy akármekkora szenvedélyt is jelentett ez a kapcsolat, a szenvedélynek van egy másik oldala is. Ez az oldal pedig képes életekkel játszani, fenyegetőzni. Az a tapasztalatom, hogy a hasonló helyzeteknek ez a kulcsa: tudatosítani, hogy a volt párunk két végletet tudott megélni, velünk megosztani. Az egyik mindent elsöprő, tele rajongással, semmivel nem összehasonlítható. A másik pedig fenyegető, romboló. A legtöbb felnőttben ez egyszerre van jelen, és egyszerre képesek megélni, hogy például bár minden rendben van az életemben, de vannak dolgok, amik nyomasztanak. Velük ki lehet alakítani egy kiszámítható, biztonságos életet. Vannak helyzetek, amikor egy felnőtt nem jut el a két véglet egymás mellé tételéhez, így vagy nagyon szuper velük, és ők is kirobbanóan jól vannak, vagy épp az ellenkezője. Velük néha tökéletes együtt lenni, jobb, mint bárki mással, néha pedig megtapasztaljuk a másik oldalt.

Ha ez tudatosul, ahogy Önben is, akkor döntést kell hozni: akarok-e a két véglet között ingadozni, vagy egy stabil kapcsolatra vágyom? Ha megszületett a döntés, és néha visszahúz a szíve a nagyon jó élményekhez, állapotokhoz, jusson eszébe, hogy ennek milyen ára volt.

Az elején ez a tudatosság fon Önnek segíteni, hogy kitartson a döntése mellett.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

 

Problémakör: 

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.