Jelenlegi hely

Dacos és csapongó

Kedves Andrea!

Kislányom megváltozott viselkedésével kapcsolatban kérem a tanácsát. Decemberben töltötte be a harmadik évét, testvére pedig most hét hónapos. Szeptemberben elkezdtük kislányommal a bölcsődét, ahová nagyon könnyen beszokott, szeretettel ment mindig. Hetente háromszor járt, csak délelőtt, hogy legyen gyermek társaságban. A kéthetes karácsonyi szünet óta minden megváltozott. Azóta nem szeret járni a bölcsibe, két hét próbálkozás után ma már inkább nem is vittem, hiszen itthon vagyok az öccsével, eddig is azért vittem csupán, mert láttam, hogy mennyire szeret gyerekek között lenni.
Nagyon dacos és csapongó mostanában, látom, hogy valami bántja, de még elmondani nem tudja. Rettentően anyás lett és állandó figyelmet követel. Eddig egész szépen eljátszott egyedül is, most minden percét le kell kötni, ellenkező esetben kiborul. Sejtem, hogy ezek a testvérféltékenység jelei, csak azért nem értem, mert a bölcsi sem volt neki kötelező, a mai napig szopizhat elalvásnál és alapvetően úgy érzem, hogy sokkal több figyelmet kap, mint testvére, így nem érzem indokoltnak. Ön szerint mi lenne a megoldás, pihentessük a bölcsit, amíg újra ő mondja, hogy menni szeretne, vagy folytassuk így 'sírósan' is? Szeretném, ha olyan nyugodt, kiegyensúlyozott lányka lenne, mint eddig, az alapok úgy érzem biztosak, nem szeretném most elrontani. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Ildikó!

Lehet, hogy itt nem csak testvérféltékenységről van szó, hanem beköszöntött a „dackorszak”. És ez az időszak arról szól, hogy a gyermeke szeretne is távolodni Öntől, és nem is. Szeretné, ha az anyukája belelátna még a fejébe és kitalálná minden gondolatát, érzését, ugyanakkor arra vágyik, hogy most már mindent egyedül csináljon. (Mindez persze egy 3 éves gyermekben nem egy tudatos folyamat, éppen azért nem igazán lehet észérvekkel kezelni. Túl kell élni, el fog múlni.) Ez sok-sok ellentmondást szül, amibe még a testvére iránti féltékenysége is belejátszik. A leírtakból úgy tűnik, hogy mintha nagyon szorosan lettek volna eddig együtt, talán ezért is ennyire látványos a leválási igény. És azt gondolom, hogy ez nem csak a kislányát viseli meg, hanem Önt is.

Lehet, hogy a bölcsibe járás pont segítené ezt a folyamatot. Kis szünet után szerintem nyugodtan újra próbálkozhat vele. És ha Ön biztos abban, hogy mit szeretne, akkor vele is könnyebb lesz. És lehet, hogy az is a leválását segítené, ha lassan az esti szopizások helyét felváltaná egy másfajta közös rituálé az anyukájával.

Üdvözlettel: Majoros Andrea

Majoros Andrea

gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.