Jelenlegi hely

Cirkuszol, őrjöng, elbújik, sír, ha oviba kell menni

Azt szeretném kérdezni,  mennyire normàlis az, ha gyermekem, aki 4 hét múlva 4 éves lesz, elutasítja az òvodàt. Trükközik, ígérget, hogy ekkor meg akkor, és ha eljön a nap, cirkuszol, őrjöng, elbùjik, sír, a síràstòl hàny. Tehetetlenek vagyunk, mert lassan akartuk beszoktatni, ès mègse jò. 3 èves kora előtt kezdte az ovit, akkor mèg szoptattam. Az òvònők ragaszkodtak ahhoz, hogy dèlutànig maradjon. Kipròbàltuk, jàrtunk, nem ment, csak egy darabig, akkor is őrületesen nehezen. Aztàn maradtunk dèlig, szintèn vègig bőgve... ez ment màrciustòl màjusig. Ùgy döntöttünk, kivesszük ès szeptemberben indul a sajàt csoportjàban, ahol vele együtt ùj gyerekek kezdenek. Azòta abbamaradt règ a szoptatàs. Elkezdte az ovit, de mèg mindig kìnlòdva, sìrva, cirkuszolva, ordìtva. A foglalkozàsokba bekapcsolòdik, nem ül a sarokban, reggel az elvàllàs rettenetesen nehèz. Most is kimarad az ovibòl, egyszerűen nincs màr idegzetünk hozzà. Megbeszèltük az òvònővel, hogy dèlig marad, mert sosem aludt ès vègigücsörögte, amìg a többiek aludtak... nagyon nehèz vele. Nem tudom, hogy èrjük el nàla, hogy szeressen oviba jàrni, ùgy szeretnènk, ha örömmel jàrna. Hisz baràtja is van az oviban. Beszèl az oviròl, hogy mit csinàltak, megmutatja, mit csinàlt nekem. Tènyleg nem èrtjük...

Kedves Adrienn!

Ha jól értem, akkor gyermeke szereti az óvodát, aktívan részt vesz a programokon, barátai is vannak, tehát tulajdonképpen beszokott. Ami a nagy nehézség, az maga az elválás, illetve az óvodára való készülődés. Ha szívesen mesél az óvodáról, és az óvónők is arról számolnak be, hogy az ottléte során nincs szélsőséges negatív reakciója, nem sír egész nap, akkor ez nem az óvodáról, nem az ottani élményekről szól, hanem az Önökkel való kapcsolatról. Először is az egyik fontos dolog, hogy Önben és férjében kell megszületnie annak a döntésnek mélyen, érzelmi szinten is, hogy jó a gyermeküknek, ha elengedik. El kell hinniük, hogy a nagy sírás ellenére jól fogja magát érezni. Ezt tényleg nem fokozatos beszoktatással, hanem sokkal inkább gyors elválással lehet. Persze fontos, hogy tudja, mire számíthat, hogy fel van építve, hogy rituálék vannak (mit csinálnak otthon, hogyan mennek oda, hány ölelés után válnak el, milyen biztonságot nyújtó tárggyal megy be). 

Az alkudozás fontos a kisóvodások életében, amelyben megélhetik, hogy ők is irányítanak, önállóak, de abban, hogy melyik nap, illetve hánykor menjen óvodába, nem érdemes belemenni. Inkább kössék jutalomhoz, ha hamarabb, sírás nélkül, vagy saját lábán megy be az óvodai szobába. Magához az elváláshoz egy határozott lépésnek kell meglennie. Ha ez kiszámíthatóan nagyjából ugyanúgy történik pár hétig, akkor változás remélhető. 

Az is fontos lehet, hogy ne minden az óvodáról szóljon. Sokszor történik az nehéz beszokás esetén, hogy reggel már felkeléstől kezdve az a téma, hogy óvodába menni, és délután is arról beszélnek, és este is arra utalnak, hogy másnap mi lesz. Érdemes inkább csak alkalomszerűen megemlíteni, hogy tudja, mi várható, de kiélvezni a közös időt. Az elválásnál azt fejezi ki, hogy jó Önnel, Önökkel lenni, és biztonságban érzi magát. Amikor nem az óvodában van, akkor ezeket lehet intenzívebben megélni: esti bújós-beszélgetés, vagy a hosszú együttlétek a játszón-kertben, minőségi idő. Így nem kell konfliktusba kerülnie saját magával, hogy az oviban is jól érzi magát, és otthon is jó.

Ha továbbra is elakadás tapasztalható, nincs minimális változás sem, akár hónapokig, akkor érdemes specifikusan segítséget kérni, mondjuk az óvodapszichológustól.

Üdvözlettel

Standovár Sára

 

Problémakör: 

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.