Kisfiam 2,5 éves, két hete kezdtük a bölcsis beszoktatást, mert szeptember közepétől vissza kell mennem dolgozni. Az első héten bent voltam vele, de egy óra után haza szeretett volna menni, így mentünk, addig jól elvolt. Most a héten már kiküldtek fokozatosan, tegnap már 1,5 órára, az első kiküldéskor elvolt, a második alkalommal már 20 percet sírt, tegnap csak 10 percet. Eddig szeretett volna menni, mára már sír, ha meghallja, hogy menni kell a bölcsibe és itthon akar maradni velem. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem okozok-e neki traumát, érett-e egyáltalán a bölcsődére. A sírás után könnyen leköthető a figyelme, játszik is, de emleget, el-el pityeredik. Azt mondják, ez normális, de mondom, elbizonytalanodtam...
Bölcsis beszoktatási gondok
Kedves Anyuka!
Sokan amellett vannak, hogy a gyereknek 3 éves koráig az anyukája mellett a helye. Vannak gyerekek, akik sokkal korábban igénylik a közösséget, míg mások még később sem. A jogszabályok változása is mutatja, hogy maga a társadalom és a döntéshozók is hánykolódnak a kétféle szemlélet között. Voltak idők, amikor a gyerekes asszonyokat lehetőleg otthonmaradásra bírták, ma inkább visszahívnák őket a munkaerőpiacra.
Úgy tűnik, itt nem kisfia társas igénye vagy érettsége áll a középpontban, hanem az Ön munkába állása. Amit leírt a beszoktatásról, az belefér az átlagosba, nagyjából hasonlóan zajlik a gyerekek többségénél. A bölcsődei gondozók nagy gyakorlattal rendelkeznek a beszoktatásban, érdemes figyelni rájuk. Mindenesetre meg kellene vizsgálnia saját döntését. Ha eldöntötte, hogy visszamegy dolgozni, akkor érdemes folytatni a beszoktatást. Nyár végén könnyebb a beilleszkedés, mint egy fél év múlva, a tél közepén, mert most sok az új gyerek, és kisfia még beleszólhat a társas viszonyok alakulásába, lehet a csoport teljes értékű tagja, míg a téli kezdéskor kicsit kívülálló maradhat. (Nem beszélve arról, hogy most hozzájutottak a bölcsődei férőhelyhez, ami esetleg fél év múlva már nem lesz meg.)
Ha kisfia érzi az Ön bizonytalanságát, akkor megpróbálhatja döntését befolyásolni azzal, hogy megismétli azokat a viselkedésformákat, amikkel korábban már elérte, hogy Ön korábban hazavigye, esetleg egy-egy nap ne vigye be a bölcsibe. Ön a szülő, Önnek kell irányítani, egy viszonylag sikeresen megkezdett folyamatot nem érdemes leállítani! Bizonytalansága szólhat arról is, hogy döntése nem volt elég megalapozott, hogy esetleg nemcsak kisfia esetleges éretlenségével, hanem a munkába állással kapcsolatban is vannak kétségei. Lehet, hogy családja hozzáállása is nehezíti a helyzetet. Azt mindenesetre tudnia kell, hogy ha most enged ennek a bizonytalanságnak, és kisfia akaratának, akkor ez később is sok gondot fog jelenteni, mert kisfia gyakorlatot szerez abban, hogyan tudja befolyásolni az Ön döntéseit.
Érdemes lenne családi kupaktanácsot tartani a helyzetről, meg lehetne hallgatni pl. a házi gyermekorvos véleményét az érettségről, de mindenképpen érdemes megvizsgálnia saját motivációit, melyek döntését megalapozták.
üdvözlettel
bárdos kata