Jelenlegi hely

Barátnője "sakkban" tartja a kislányomat az oviban

Angliában élünk, kislányom (3,5 éves) szeptemberben kezdte a pre-schoolt. A véletlen úgy hozta, hogy a csoportjába egy másik magyar kislány is került, ami nagyban megkönnyítette a beszokást. A lányok egymás támaszai lettek és nagyon jó barátnők. Jól ismerjük a családot és ezt a kislányt is. Sokszor találkoztunk már, és az ő kislányuk viselkedése számomra nem elfogadott. De eddig nem zavart, hiszen nekem a sajátom a fontos! Most szó szerint "sakkban" tartja a gyermekemet az oviban. Csúnyán beszél vele, elveszi a játékokat tőle. Ha nem kapja meg, amit akar, nagy hisztiket rendez. Mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja. A kislányom pedig teljesen megalázkodik előtte, kiszolgálja, mindent odaad neki. Ő mindennek ellenére imád oviba járni, alig várja, hogy mehessen. Azóta sajnos a kislányom itthon is hasonlóképpen viselkedik velem és az édesapjával, mint a barátnője. Meg is üt vagy rúg bennünket, ha valami nem tetszik neki. Pár hónappal ezelőtt társasjátékokkal, memóriakártyákkal játszottunk együtt. Most ez szinte lehetetlen, mert hisztizik, dirigál. Egészen eddig egy csendes, nyugodt, illedelmes kislány volt. A kérdesem az lenne, hogy hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy ne csak
ezzel a kislánnyal barátkozzon, mert ez fajta a viselkedés nem megfelelő?

Kedves Édesanya!

Sorai rögtön felidézték bennem az általam annak idején olvasott első, és máig egyik legalapvetőbben használhatónak tartott írást: Mérei Ferenc "Gyermeklélektan"-át. Ez a könyv nemcsak fejlődéslélektani, de szociálpszichológiai alapműnek is tekinthető, hiszen mind a két tudományterület szempontjából megérthetünk igen hétköznapi emberi-kapcsolati történéseket; segít belelátni a gyermekek és a csoportok működésének törvényszerűségeibe egyaránt. A Tanár úr tehát rendkívül érzékletesen, és egyben nagy tudományos megalapozottsággal ír többek között arról a jelenségről, melyet párképződésnek nevezünk. A lényege ennek az, hogy milyen okai, és milyen hatása lehet a benne részt vevő egyénekre és az azt tartalmazó csoportra, ha két személyt különleges kötelék fűz össze.

Az Önök magyar kislánya egy idegen nyelvi és kulturális közegben nevelkedik (még ha ott is született esetleg - hiszen még közvetlen gyökerei is Magyarországhoz kötik), amely helyzet feltételezhetően az átlagosnál erősebb biztonságra törekvést eredményez nála. Próbálja megtalálni, kivívni a helyét olyan körülmények között, ahol hátránnyal indul, ahol kisebbségben van - ahol ennek jeleit nap mint nap rengeteg helyzetben átélheti. Elkerül az óvodába, ahol először kell helyt állnia a szülei nélkül, és mintegy csoda folytán páratlan lehetőségre talál: honfitársa, az "idegenben" szinte testvére erőt adó, bátorító társaságában szállhat szembe a kihívásokkal! Aki ráadásul rendkívül erőteljes önérvényesítő képességgel rendelkezik: ez, illetve ennek pozitív aspektusai (mert vannak!) még pluszban vonzó lehet a kislány számára. Nyilván a másik kislány is profitál ebből a kapcsolatból: így létrejött a pár, kissé "lehasadva" a csoportról, saját törvényekkel, saját működési renddel. Hogy ez fennmaradhasson, igazodni kell hozzá - tehát, pl. otthon is gyakorolni kell a megfelelő viselkedési módokat.  A "pár-lét" a kislányok ereje - de egyben gyengeségük forrása is lehet, hiszen nem részesülnek abból a sokféle előnyből és támogatásból, amit egy egyenrangú(bb) csoporttagság tenne lehetővé.

Tehát a teendő valójában leginkább csoportszinten van: az óvónők sokat segíthetnek azzal, ha finoman, jó érzékkel "szétválasztják" a párt, foglalkozásokon pl. keverik a gyermekeket, lehetőséget adnak számukra, hogy a csoporton belül másokkal is tartalmas kapcsolatokat építhessenek ki. A másokkal való viszonyokban megélt öröm és sikerélmény aztán lassan kifejtheti hatását természetes módon, és hozzájárulhat a kizárólagos baráti kapcsolat lazulásához. Erről érdemes a pedagógusokkal beszélgetni. Illetve: Önök is meghívhatnak olyan kis barátokat, akikkel a kislányuk szintén szívesen van, és másfajta mintát hoznak.

A 3,5 éves nyelve igazán még nem a szó, a magyarázat önmagában nem vezet sikerre. Persze fontos, hogy Önök szülőként olyan nevelési, viselkedési elveket képviseljenek minden formában, amire hitelesen képesek - érdemes pl. ezentúl is megerősíteni a pozitív viselkedéselemeket otthon. De bízzanak közben a gyermekük bölcsességében is. Hiszen talált egy utat, melyen könnyen beszokott, támaszra talált, imád oviba járni! Lehet, hogy az Önök számára egyelőre kerülőútnak látszik, de tévútnak semmiképp se nevezném.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta

Benczné Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.