Számomra érthetetlen módon a kisfiam ma az apukájának tett egy kijelentést. 6 éves. Így hangzott: Apa! Én szeretlek, de nem érdekelsz... Segítségégét kérném, mi ennek a kijelentésnek a magyarázata, oka és hogy miért mondhatta... Mi váltja ki ezekből a kisgyerekekből az effajta megynyilvánulást? Sajnos sokat kiabàl az apuka vele, türelmetlen... Nagyon köszönöm a válaszát elöre is.

Kedves „Anyuka”!

Mintha megijedt volna a gyermek mondatától. Attól tart, ha kimondott ilyen mondatokat, akkor követik majd a többiek, és kezelhetetlen lesz? Hogy mi válthatja ki, arra természetesen többfajta válasz lehetséges. Mivel nem ismerem a családját, nem tudom megmondani, hogy melyik lehet igaz. Ha a gyermeke nagyon érett, és a mondat tudatos volt, akkor valóban elege lehet az apukája kiabálásából és türelmetlenkedéséből. Ha a kisfia még inkább gyerekes, akkor az is elképzelhető, hogy hallott egy ilyen mondatot az oviban, vagy az iskolában (lehet, hogy már elsős?) és egyszerűen próbálgatja, mint fontos új mondatot, amit lehet, hogy ő kapott valakitől a közösségben. A gyerekek a káromkodásokkal is hasonlóan vannak. Hallják, és aztán otthon kipróbálják. Hozzáteszem, hogy gyakran nem emlékszünk arra, ha feszült helyzetben nekünk csúszik ki káromkodás a szánkon. Hajlamosak vagyunk ártatlannak gondolni magunkat. Így akár az is lehet, hogy ezt a mondatot más kontextusban otthon hallotta a kisfia.

Mindenesetre addig, amíg hozzáteszi, hogy „szeretlek”, addig mindent meg is lehet beszélni vele. Ne ijedjen meg ezektől a mondatoktól, hanem beszélgessenek sokat!

Üdvözlettel: Majoros Andrea