A kislányom majdnem 5 éves, kb. 4 éves koráig minden nagyon jól ment. szófogadó kislány volt, okos, megcsinálta a feladatait, mint pl. rendrakás, öltözködés stb. Mindennap foglalkozom vele mivel óvónö vagyok, tudom, melyik korcsoporttal hogy kell foglalkozni, játszunk is mindig, amiket ő szeretne. És most kb. 4-5 hónapja minden megváltozott, semmit nem akar megcsinálni, a feladataira gondolok, segítsen nekem a házimunkában, rakjon rendet stb. Egy példát írok, ami már nálam teljesen kiveri a biztosítékot: az esti fürdés, lefekvés. Kértem már szépen, csúnyán, ígértem neki ajándékot, büntettem. Amik a könyvekben le vannak írva, mivel már több evvel foglalkozó könyvet elolvastam, de semmi nem segített.... És csak nem akar elkezdeni vetkőzni, fürdeni. Sőt pár hete már ki is nevet, és mondja: "nem fogok fürdeni, aludni menni bebebe..." A kérdésem az lenne, hogyan tudnám ismét rávenni, hogy csinálja az ő
kis dolgait és fogadjon szót, ja és ne legyen szemtelen? Mint említettem, több szakirodalmat elolvastam, sok-sok tipp áll ezekben a könyvekben, amit mind végigpróbáltam. Néha elcsattan a kezem és a popsijára ütök, erre még ki is nyújtja a nyelvét és grimaszol, csúfolodik, kinevet.
"Akkor se csinálom, bebebee"
Kedves Api!
A története kapcsán felmerült bennem egy kérdés, ami a leírásból nem derült ki számomra: volt-e bármilyen olyan esemény az utóbbi 4-5 hónapban a kislánya vagy az Ön életében, ami fontos, vagy valamiféle változást jelentett? Olyan dolog is lehet, amely elsőre nem is tűnik nagy dolognak, mégis egy gyermeknek fontos. Ugyanis ilyen dolgok is okozhatják a hirtelen viselkedésváltozást. Ha esetleg máris van a fejében valami, ami történhetett (betegség-kórház-veszteség, új személy az életükben, új helyszín, konfliktusok, új munkahely), akkor érdemes valahogy történetbe, mesébe ágyazva felhozni a kislányának, hátha kifejti, hogy mi is a baja, hol akadt el.
Viselkedésváltozás előfordulhat pusztán attól is, hogy valamilyen személyiségfejlődési szakaszt ugrott meg, vagy épp változik valami. Ha nem írta volna, hogy kislánya hány éves, akkor azt hiszem, 2-3 évesnek tippeltem volna, ugyanis ebben az időszakban, a dackorszakban van tipikusan egy ilyen erős, és a szülők szemszögéből nehéz váltás. Olyan, mintha kislánya ezt az időszakot élné meg újra: hangsúlyozza önálló döntését, és gyakorolja ezzel a felelősségvállalást. Persze mindezt anélkül, hogy ezzel tisztában lenne. De azt érdemes tudni, és erre magunkat emlékeztetni, hogy ez valahol jó, hiszen fejlődik az önállósága, és gyakorolja, hogy mit tud megtenni ő egyedül. Így azt gondolom, hogy az Ön esetében is érdemes egy kicsit atfogalmazott szemlélettel jelen lenni: hogyan lehet megtalálni mondjuk az esti rutinban azokat az elemeket, amik arról szólnak, hogy dönthet ő, és kitalálhat valamit ő. Általában kielégíti önállósági igényüket, ha egy-egy dologba van lehetőség rugalmasan beleszólni, és így könnyebben veszik azokat az elemeket, amelyek viszont kötelezőek. Gondolja át, hogy a napi rutinban és a feladataiban mi lehet olyan, amiből lehet engedni, vagy lehet formálni kicsit, hogy ne feladatnak és szófogadásnak élje meg, hanem saját rutinjává váljon az a tevékenység. És tűnhet visszaesésnek, hogy eddig megcsinált mindent és alkalmazkodott, most meg nem. De valójában egy érettebb elfogadásra juthat el, ahol nemcsak kötelességből, hanem önállóságból, saját döntésből, kicsit nagylányosabban fogadhatja el azokat a feladatokat, amiket eddig csakúgy megtett. Remélem, sikerül átformálódni mindkettőjüknek, hogy újra könnyebben kijöjjenek a hétköznapokban.
Üdvözlettel
Standovár Sára