Jelenlegi hely

Agresszív bölcsis

Kisfiam 27 hónapos, 3 hónapja bölcsődés. Nagyon könnyen beszokott, nem sírt. Már az elején problémák voltak vele, a társaival agresszív. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de üt, harap, mar, hajat húz stb. Van mikor egy hétig semmi baj, utána 1 hétig mindennapos az agressziója. Igazából már másfél éves korában kezdődtek a problémák. Akkoriban vittem hetente egyszer  kerekítő gyerekfoglalkozásra. Már az első alkalommal nekiment a gyerekeknek ok nélkül. Itthon pedig nincs verve stb., tehát nem tőlünk tanulta el ezeket. Van egy két évvel idősebb nővére, aki már nem mer a közelébe menni, mert ok nélkül megtépi a haját. Szóval visszatérve a bölcsire, már félve viszem el reggelente, látom, hogy gondterhelten veszik be őt. Pedig csupa szív gondozónők, de nagyon meggyűlik vele a bajuk. Február óta (5 hónapja) viszem heti 2 órában fejlesztőközpontba egy gyógypedagógushoz (a harciasság mellett azzal is bajunk van, hogy nem nagyon fogad szót). Minden tanácsát betartjuk, amit ajánl, de mintha semmi látszata nem lenne. Nem érezzük, hogy enyhülne vagy javulna a dolog. A fegyelmezése mentálisan borzalmasan lefáraszt minket, szegény testvérével már alig van időnk foglalkozni miatta. Ma, mikor elhoztam a bölcsiből, azt mondták, hogy ma volt a legdurvább napjuk vele, nem elég, hogy a kicsiket egytől egyig bántja, már olyat is csinál, hogy saját magába harap. Mivel még inkább csak szavakban beszél, nem tudunk leülni és együtt beszélgetni a történtekről. Kezdem teljesen feladni, hosszú hónapok óta egyszerűen szenvedés ami itthon folyik vele... Mit tehetnénk még? Mi az, ami áttörést okozhatna? Mi az, ami nincs megírva a könyvekben?

Kedves Anyuka!

Kisfia viselkedése részben megszokott az adott életkorban, hiszen - ahogy Ön is említette -, még nem tud beszélni, valahogy máshogy kell kifejeznie magát. A kisóvodás korig a mozgásban, rögtön megjelenő, impulzív cselekedetekben teszik ezt meg a gyerekek, ami sok esetben agresszióként jelenik meg. A háttérmotiváció azonban nem a másik bántása, hanem valami belső történésnek a kifejezése. Közösségbe kerülve tipikusan ilyen, mikor egy adott játékért ketten küzdenek, vagy valami nem úgy van, ahogy szeretnék, és a másikra zsigeri reakcióként rácsapnak, vagy a felnőttnek ellenszegülnek. Az intézménybe kerülés és a szocializáció folyamatában kezdi el megtanulni, hogy a másik embert is figyelembe kell venni, illetve jó esetben alternatívát kap, hogy miként fejezheti ki dühét, feszültségét, csalódottságát. Kisfia esetében nyilván szélsőségesebben jelenik meg ez a reakció, ha minden irányból az a visszajelzés és a tapasztalat, hogy félelmet kelt másokban. De vajon miért teszi ezt? Ha nem is szavakkal, de más módon nem derül-e ki, hogy mi bántja? Vajon nem fél-e valamitől, ami miatt félelmetes akar lenni, hogy “nagyobb legyen a félelménél”?

Mindenféleképpen érdemes visszajelezni a tapasztalataikat a gyógypedagógusnak, hogy tudja, nem jutnak előre.  A vele való személyes munka nagyon fontos, mert sokkal egyedibb megoldásokat találhatnak, mint amit egy könyv vagy egy cikk, vagy egy rövid válasz adhat. De lehet hogy érdemes pszichológust is bevonni, aki kicsit más oldalról és más szemüveggel látja a helyzetet. Nem tudom, hogy van-e bármi diagnózis vagy konkrétum kisfiával kapcsolatban, de túlzó viselkedése, a kommunikáció nehézsége és az indulatkontroll nehézsége mögött állhat olyan zavar, amin ő nem tud változtatni, így a megértés és a fejlesztés lehet a cél. De ezt csak a személyesen jelen levő szakemberek tudják megmondani, és ők tudnak irányt mutatni.

Addig is “technika”-ként olyan dolgokat érdemes bevetni, aminek az alapja a jutalmazás, az azonnali reakció és a kisfia érzéseinek, élményeinek megértése. Erre jó lehet, ha minimalizálják az elvárt szabályokat, és csak egy-egy dologra koncentrálnak. Ha már abban ügyeskedik, be lehet vezetni újabb és újabb szabályt. Most elsőre a “nem szabad mást megütni” típusú szabály tűnik logikusnak, amire ki lehet találni valmailyen jelzést, együtt felrajzolni egy táblára, ami több helyen kint van, hogy ezzel emlékeztesse őt rá folyamatosan. Valami apró jutalmat kell keresni, ami motiválja őt arra, hogy kicsit fejlődjön. Ha nagyon nagy a probléma, akkor nem elvárható, hogy hirtelen meg tudja állni a verekedést, de ha már napi egy alkalommal sikerélménye van, és másképp ki tudja fejezni a dühét vagy csalódottságát, akkor jutalmat (akár egy kis matrica) érdemel. Egyre nagyobb teljesítmény szükséges a jutalom elérésére, de motiválja az, hogy a matrica-piros pont, csillag összegyűjtése valami izgalmas dologgal jár. Mondjuk egy közös fagyizás, vagy bármi, ami neki értékes. A lényege, hogy alternatívát ajánlani neki az ütés helyett (akár egy párna megütése), a kis változásokat nagyon megdicsérni és jutalmat gyűjteni, és mindig elérhető, de mégis kihívással teli célt találni. Ebben szintén egy Önökkel személyes kapcsolatban levő szakember nagy segítség lehet, hogy a folyamatos változtatásokat együtt kitalálják.

Nem derült ki, hogy milyen dolgokkal próbálkoztak eddig, milyen könyvek technikái nem váltak be, így csak remélni tudom, hogy ez egy újabb ötlet, és újabb lendületet kapnak. Sokat számít, ha másképp látják a kisfiukat és nagyobb reménnyel és megértéssel vannak felé, akkor önmagáról is jobban elhiszi, hogy képes másként viselkedni.

Üdvözlettel

Standovár Sára

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.