Jelenlegi hely

7 év...

Üdvözletem!  Házasságban a 7. év a vízválasztó, nekem meg 7. éve van ugyanaz a szeretőm, kisebb-nagyobb szünetekkel. Elvált apuka magas egzisztenciával, jó kinézettel, szóval női főnyeremény. Ez azért lényeges, mert körüldongják a nők... 5 évvel fiatalabb nálam. Amikor megingott a térdem 2010-ben, nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik. Nem azért, mert engem választott (izzott közöttünk a levegő), hanem mert egy valóban jól működő házasságban éltem. Legalábbis én ezt gondoltam. De ugye, rés a pajzson... A hab a tortán, hogy ő egy haláli nyugodt, meditáló, spirituális ember. Semmit nem csinál úgy, ahogy mások elvárják, hanem a szíve szerint él. Soha nem mond mást, mint amit érez. Nagyon jó vele, és
megmutatott egy másik nézőpontot az életről, a világról! 2 évig tartott az első szakasz, amikor is lassan beleszerettem... Közben itthon senki nem tudott semmit, nagy színész lettem. A férjem tényleg szeretem, de máshogy már. Aztán megismerkedett egy nála 11 évvel fiatalabb nővel, akivel összeköltözött. Én ekkor kicsit meghaltam, de tudomásul vettem, és próbáltam elfelejteni. Mire nagy nehezen sikerült, eltelt egy fél év, és rám írt... hiányzom. Nem válaszoltam. Elkezdett ostromolni.
Sajnos gyenge vagyok, és újra kezdődött. Ő a fiatalabb nővel élt, én itthon, és heti egyszer találkoztunk. Nem tudtam ellenállni, hiszen a szívem már nála volt. Mikor rákérdeztem, meddig lehet ezt, azt mondta, amíg én hagyom... nem szerelmes belém, de kellek neki. Megint tartott kb. egy fél évig, aztán én mondtam, hagyjuk abba... felőrlődtem. Él egy tőlem jóval fiatalabb nővel, őt szereti, de szexeljünk, mert kellek neki. Nem mentem, de elfelejteni nem tudtam. 2 év szünet után újra keresett, közölte, a nő már nincs meg, egyedül él... megyek-e? Komolyan nem vagyok normális, de mentem... itt tartunk most, kb.egy éve megint találkozunk, és alakul egy új kapcsolata... amit nem csinálok végig.
Olyan szinten jó vele a szex, mintha nem is e világon lennék. Egyszerűen azt nem értem női aggyal, ha valakibe szerelmes, akkor miért hív, miért akar engem? Ha ő is úgy éli meg a szeretkezéseinket, akkor miért nem szeret? Hogyan lehet ezt szétválasztani? Persze a szerelmet nem lehet erőltetni, de ha másba szerelmes, ahol szex is van, mit keresek én a képben? Most már olyan szinten tele van vele az életem, hogy itthon a válást fontolgatom.  Nagyon jó vele, és ha nemet mondok, akkor is folyamatosan keres... kérek valami tanácsot, mert én, aki soha nem vagyok beteg, elkezdtem.... Köszönöm.

Kedves Hölgyem!

A levelében feltett kérdések mind közvetettek: egy harmadik személyre vonatkoznak, vagy tőle származnak - ezekkel itt nem tudunk foglalkozni, mert mi ketten beszélgetünk. Ön viszont tanácsot kér - azt nem adhatok, de leírhatom, hogyan tekintek én, Önhöz képest más szempontból a leírtakra.

Hosszú levelében összesen három (!) mondatban utal bármilyen formában a házasságára. Ebből is látható, hogy az Ön számára érzelmileg a szeretői viszonya sokkal-sokkal többet jelent. Nem csoda, hogy a válást fontolgatja! De előbb nem szeretné esetleg a férjével való kapcsolatát tisztázni? Hogy mi lehet(ett) a "rés a pajzson"? Hogy hogy is vannak most Önök ketten egymással - függetlenül attól, hogy kinek-kinek milyen egyéb érzelmi kötődései vannak mások felé? Mi hiányzik? Mi van meg? Mik a vágyaik, terveik, elképzeléseik, örömeik, bánataik, csalódásaik, sikereik egymással...

Amíg szeretői viszonya hullámhegyeit-völgyeit járja képzeletben, szenvedve-kéjesen újra meg újra a múlton rágódva, pillanatra kielégülve a jelenben, vágyakozva és előre csalódva a jövőben, addig nem tud arra figyelni, hogy a házasságával valójában mi a helyzet. Ha nem is annyira fontos, akkor inkább véget vetne neki? De ahhoz meg túlságosan fél, talán szeretne bizonyosságot nyerni afelől, hogy ezért a "női főnyereményért" megéri, hogy ha elválik, a férfi végre visszavonhatatlanul az Öné lesz. Nagy csapda ez, és túl sokan szenvednek benne.

De a legfontosabb mindenekelőtt az lenne, hogy mindenkitől függetlenül először önmagára szánjon időt a tisztázáshoz. Mi az igazán fontos? Az állandó szárnyalás és zuhanás, a mámorító szex? Vagy valami más? Mi az, amiről le tud mondani, és miért cserébe? Mi mindenre képes Ön, és ehhez milyen erőforrásokat tud mozgósítani? Mit akar az élettől, a kapcsolataitól, hol tart? Csak a saját igazi vágyai és értékei mentén fog tudni ugyanis olyan döntéseket hozni, amelyek fenntarthatók, és kiegyensúlyozottsághoz vezethetnek. És akkor máris nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon mások miért tesznek ezt vagy azt... Önnek VAN választása, olyan választása is, amely nyomán minél kevesebben és kevesebbet sérülnek - jó lenne hozzájutni ehhez a lehetőséghez. Sok-sok fájdalmasan őszinte beszélgetés egy Ön számára megbízható, lélekkel foglalkozó szakemberrel sokat segíthetne ebben. "Bemelegítésnek" jó szívvel ajánlom Pál Feri előadásainak hallgatását.

Üdvözlettel

Simon Sarolta

Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.