Jelenlegi hely

szorongásos problémák

Hangulatváltozások, félelmek

Külön élő szülők 9 éves kislánya iskolában jól tanul, de sokszor sír új helyzetekben, ha nem akar valamit. Az iskola elküldte  pszichológushoz  a  gyereket  emiatt. Apás hétvégen apával csak  játék van, minden kívánsága teljesítve. Este lefekvés előtt sír, hogy rossz gondolatai vannak, fél az esőtől, mert hetekkel korábban hallott valahol dörgést, sír az autók zajától, rossz gondolatai vannak. A rádiót anyával lezáratja, mert hallja a híreket, s rossz gondolatok jönnek emiatt elő.

A kisfiam mindentől fél

Volt párommal van egy közös 10 éves fiúgyermekünk. Ő egy amolyan művészlélek. Röviden felvázolnám a helyzetet. Sajnos vagy nem sajnos, rengeteg dologtól fél, félt már korábban is.
Kutya, kisebb-nagyobb egyaránt, magasság (akár néha már 2 m is), pók, villámlás, dörgés, eső... Legutóbbi esős történetben már annyira félt, hogy a fejemhez vágta, hogy azt akarom-e, hogy ott meghaljunk.. Kérdésem az lenne, hogy van-e okunk aggódni?

Üres vagyok, motiválatlan

26 vagyok, felnőttoktatásban most fogok érettségizni, a vendéglátásban dolgozom kb. 10 éve. 16 évesen otthagytam az iskolát, a szüleim már akkor sem foglalkoztak velem - apám passzív-agresszív viselkedése miatt anyámmal és testvéremmel kb. elszöktünk tőle (16 voltam), 17 évesen albérletbe költöztem, külön anyámtól, az iskolát véglegesen otthagytam. Elméletileg idén érettségiztem volna, az sem fog összejönni, középszerűen keresek, középszerűen élek, viszont külföldön (Magyarországon határhoz közeli iskolában távoktatás).

"Rágja a körmét, esténként néha bepisil"

Kislányom 5 éves, szeret sokat beszélni, érdeklődő, vidám kislány. Ha elmegyünk vele vásárolni, játszóházba illetve vendégségbe, mindig szerez magának barátokat, játszótársakat. Viszont az óvodában felhívta az óvónéni a figyelmemet, hogy magában játszik, ha közelednek hozzá a gyerekek, elutasítja őket, nem vonja be magát közös játékokba. Rágja a körmét, esténként néha bepisil. Az óvodából ha hazajön, mindennap megkérdezem tőle, hogy milyen napja volt és mit csinált, a válasz
általában "jó napom volt, semmit nem csináltunk."

Hova lett belőlem a kedv, a lelkesedés, a kreativitás?

Fiatal nő vagyok, az utóbbi években eléggé boldogtalan. Tinédzser korom óta előfordul velem, hogy néha kimerültnek és kedvetlennek érzem magam. Ilyenkor tulajdonképpen nem csinálok semmit, mert minden olyan erőltetettnek és értelmetlennek tűnik. Amikor egyetemre kezdtem járni, volt néhány boldogabb évem (azóta is ezt sírom vissza), de azt hiszem, ez nem az én érdemem volt, hanem a barátaimé, akikkel izgalmas és vidám napokat éltem át. Viszont már akkor is hiányoltam, hogy legyen az életemben egy olyan tevékenység, ami motivál és leköt - de ezt sajnos azóta sem találtam meg.

"Rossz, akaratos, nyűgös, kezelhetetlen" bölcsis??

Van egy 3 éves kisfiam, aki bölcsődébe jár. Nem tudom eldönteni, van-e vele valami baj. Közel 2 évesen kezdte el, és nagyon szerette/szereti. Volt egy gondozónő-váltás, és akihez került, nagyon hangulatember volt és sok olyat tett, amivel nagyon nem értettem egyet. Úgy éreztem, mintha "kipécézte" volna a fiamat. Hogy értse, írok példát: tavaly szeptemberben szobatisztaként vittem a fiamat, és gyakorlatilag visszaszoktatta a pelenkára, mert neki nem szólt, ha pisilnie kellett.

Nem beszél az óvónőkkel

Van egy öt és fél éves középső csoportos kislányom. Annyit kell tudni róla, hogy ő egy eleven cserfes beszédes kislány... itthon. Viszont az óvodában nem beszél az óvónőkkel. Szereti őket (mondja mindig), de bármit kérdeznek tőle, nagyon nehezen szólal meg. Próbálják bevonni bármibe, mindig tiltakozik. Az a furcsa, hogy itthon nem ilyen. Verset mond, énekel, teljesen felszabadult. Amit még tudni kell róla, hogy "kakilási"problémája van, azaz csak pelenkába hajlandó a nagy dologra.

Feliratkozás RSS - szorongásos problémák csatornájára