Jelenlegi hely

párkapcsolati krízisek

Mintha semmi sem történt volna

Mit gondoljak erről? 6 éve vagyok együtt a 3 éves fiam apjával, egy hónapja közölte, hogy nem szeret már, és tudja, hogy én sem őt, el fog költözni, sok neki, amin keresztülmentünk. Sok stressz, a sok munka... Nem veszekedtünk, megivott 2 sört, berúgott, sosem iszik alkoholt. Délután azt mondta, felejtsem el, amiket mondott, lefeküdtünk. Aztán teltek a napok, majd észrevettem, hogy olvasta az üzeneteim, egyik nap hazajött a munkából, és gorombán megkérdezte, hogy megcsaltam, vagy találkoztam valakivel, mert ki vagyok öltözve. Aznap össze is vesztünk, nem is aludt velünk.

Mindenről ő jut eszembe...

Csináltam külföldön egy éttermet, ahol megismerkedtem egy 23 éves fiúval, aki nekem dolgozott. Én 36 éves vagyok és van egy kisfiam, aki 3 éves. Bezártuk az éttermet, és a srác folyamatosan udvarolgatott és írogatott. Egy buli alkalmával összejöttünk, de féltem komolyabb kapcsolatba belemenni a korkülönbség miatt. Egyre többet találkoztunk, és beleszerettem, de nagyon. Összeköltöztünk, de mivel nem tudtam megoldani, hogy elmenjek dolgozni a pici mellett, egy baráti párral költöztünk össze, akik segítettek a pici vigyázásában.

Úgy viselkedik, mintha nem is léteznék

Körülbelül 3 hónapja szakítottunk volt párommal, de ez szakításnak nem nevezhető, mivel üzenetben szakította meg velem a kapcsolatot, és azóta mindenhonnan letiltott, beszélni sem akar. Másfél évig voltunk együtt. A kapcsolatunk ott romlott meg, hogy minden apróságon veszekedtünk már a végén. Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat már nem működhet a jövőben, de ez az egész 3 hónap után is felemészt. Nem tudok aludni, enni, koncentrálni, mindenedben a miérteket keresem. Legutóbb kiderült, hogy ő már a szakításunk után pár héttel összejött mással...

Egyedül egy másik országban

Külföldön élek, a párommal jöttünk ki, de kb. 2 hónapja elhagyott és azóta teljesen elveszettnek érzem magam. 8 évet voltunk együtt. Ő volt a mindenem, a társam, a barátom, a párom. Ő, mint lány könnyen ismerkedik helyiekkel, viszont fiúként ez szinte lehetetlen, pedig próbálkozom. Otthon mindenki boldognak lát az ismerőseim közül, mert sokat utazom, különféle helyeken extrém sportolok. Viszont nincsenek barátaim. Akik voltak, azok is csak akkor kerestek, ha valami kellett nekik, ezért befejeztem a kapcsolattartást velük.

El akarom felejteni

Volt egy kapcsolatom... Elég hamar kezdtem el érdeklődni a lányok iránt. Viszont 12 évesen lett egy kapcsolatom, amiben az első dolgok megtörténtek szexuális értelemben is. 12 éves koromtol 15 éves koromig tartott ez a kapcsolatom. Az utolsó 1 évben megcsalt többször is, és ha ki akartam lépni a kapcsolatból, akkor mindig azzal jött, hogy öngyilkos lesz, felvágja az
ereit stb... mindig féltem tőle, hogy megteszi, viszont ez 1 évig

Lányt így még nem szerettem

Szeretnék segítséget kérni! Párommal 5 hónapja nem vagyunk együtt. 3 év együttlét után, ami csodálatos volt, szünetet kért. Én voltam neki az első minden szempontból. De sajnos a kapcsolatunkat az utolsó fél évben elhanyagoltam... kevés érzelmet mutattam, ami kiváltotta a szünetet. Miután ezt kérte, teljesen normálisan belementem. Nem kerestük egymást kb. egy  hónapig. Azóta többszőr próbáltam kezdeményezni a kapcsolatot, de elzárkózik, az utcán nem köszön, ha találkozunk, az autóból nem int vissza, elfordítja a fejét stb...

A párom erősen kötődik az édesanyjához

Az a panaszom, hogy párom erősen kötődik érzelmileg az édesanyjához, bár ezt ő cáfolja. Nem az a problémám, hogy szereti, de az anyja folyton csalogatja haza, hogy mikor látogatja meg, meg hallom a telefonbeszélgetéseikből, hogy a párom mondja neki, hogy mindig bűntudatot akar kelteni benne. Azt tudni kell, hogy 11 évvel vagyok idősebb, én a 41-et fogom betölteni, ő a 30-at, de mindenki egykorúnak néz bennünket. Nem adott neki jó életet az anyja, egy gyerekkori operációt is elmulasztott, nem volt fűtésük, vizük, áramuk évekig. Párom kereste a pénzt, hogy életben tudjanak maradni.

"Azon kattogok, hogy egyedül vagyok"

27 éves nő vagyok, akinek tavaly történt egy nagy változás az életében. Majdnem 3 év után a párom szakított velem, és ez nagyon megtört. Azóta úgy érzem, hogy nem nagyon tudok egyedül lenni. A volt párommal (az első) egy év távkapcsolat után rögtön összeköltöztünk a szüleinél, majd később külön albérletbe. Az utóbbi években tehát mindig mellettem volt. Ő volt az első komoly párkapcsolatom. Akkoriban nagyon szerettem volna egy kis “én-időt”, mert mivel a szüleinél laktunk, nem nagyon volt olyan időszak, hogy magam lehettem volna.

Nagyon zavar a múltja

Néhány hónappal ezelőtt összejöttem egy lánnyal, aki előtte néhány évig csak a barátom volt! Minden szép és jó, legalábbis úgy érzem, csak egy dolog nagyon zavar, a múltja. Fiatal kora ellenére nagyon sok sráccal volt együtt, ráadásul van köztük néhány haverom is. Ő a legaranyosabb és legodaadóbb lány, akivel eddig találkoztam! Azt mondta, azért volt ennyi sráccal együtt, mert úgy gondolta, hogy tőlük megkapja azt a törődést, amit eddig senkitől sem kapott meg, de mára szörnyen megbánta ezt és ostorozza magát ezért!

Nem tudom elfogadni a múltját

A barátommal lassan 8 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy barátnője 2 hónapig. Egyszerűen nem tudom elfogadni a múltját, bárhogy is próbálom. Teljesen olyan érzésem van, hogy a másik lány ezerszer jobb meg a szüleinek is jobban tetszik. A barátom próbál mindig nyugtatni, hogy őt nem is szerette, gyerek-kapcsolat volt. És hogy én ezerszer jobb vagyok, mivel már bemutattam a szüleimnek, együtt aludtunk stb.stb. Tegnap megnéztem a telefonjában az exével való beszelgetést. Teljesen megrémültem, hogy miért nem törölte ki.

Nem vagyok elég jó neki, csak az exét emlegeti

19 éves vagyok, a párommal 14 év van köztünk, 33 éves. 2 éve vagyunk együtt. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a kapcsolatunk elejétől fogva úgy érzem, nem vagyok elég jó neki, soha nem fogok annyit érni neki, mint az exe. Az első fél évünk arról szólt, hogy mindenben az exéhez hasonlított, nem volt olyan mondata szinte, amit ne úgy kezdett volna, hogy "az exem" vagy "az exem anyja", ezt így csinálta, ezt mondta stb... Rengeteg vitánk volt emiatt, nem akarta megérteni, hogy bánt vele.

A párkapcsolatomat dobtam el érte

22 éves vagyok. Beleszerettem egy nőbe, aki 17 évvel idősebb nálam, 2 gyermeke van. Az akkori párkapcsolatomat eldobtam érte, pedig nem volt még semmi köztünk. Felvállaltam a két gyermekét és nagyon jó kapcsolatunk lett. Megtettünk mindent egymásért, nem veszekedtünk - egészen addig mesés volt, míg az exe fel nem bukkant, akivel viszonyuk volt. Elbizonytalanodott és feszült lett. Harcolt ellene, de egy idő után úgy döntött, folytatná a viszonyát az exèvel. Szeretem, szeretném visszakapni őt és a gyerekeket. Mindennap látom, kollégák vagyunk. Keressük egymás társaságát a munkahelyen.

"Csaljam meg? Vagy mi mással üssem el az időt?"

25 éves lány vagyok. 8 hónapja született egy imádnivaló kisfiam. Ami egy nagyon jó dolog. Bár utólag rá kellett jönnöm, hogy ő egy "funkciógyerek", ahogy kedves Popper Péter mondaná. A párom 40 éves, ő jobban akarta a babát, én még vártam volna.... Nem azért vállaltam, hogy velem maradjon, hanem nem is tudom, ha már ott volt, maga az érzelmi kötődés volt nagy. Szóval mióta a kicsi megszületett, a párom nagyon csúnyán beszél velem. Nem mindennapos, de mindenképp aggasztó. Nem alszik velem, a szexuális életünk is teljesen padlón van, ami már ott tart, hogy kb.

Kritikus korszakban vagyunk

Én 18 vagyok, a barátom 22 éves, körülbelül másfél éve vagyunk együtt, de a múltunk elég bonyolult, egyszer már voltunk együtt, de akkor csak pár hónapig. Mikor újra összejöttünk, hosszú ideig titkolta az ismerősei előtt, én pedig kezdetektől fogva felvállaltam. Tényleg nagyon komolyan meg kellett dolgoznunk a kapcsolatunkért. Egyébként sem egy városban élünk, tehát ez még egy kicsit nehezíti a dolgunkat. Rengeteg komoly veszekedésen, vitán vagyunk túl. Mindig... bár nem mindig könnyen, de sikerült megegyeznünk. Általában én vagyok az, aki a megbeszélést kezdeményezi,

Oldalak

Feliratkozás RSS - párkapcsolati krízisek csatornájára