Jelenlegi hely

párkapcsolati krízisek

Nem érzem azt, amit egy szerelmesnek érezni kellene

Sajnos tanácstalan vagyok és kétségbeesett, 2,5 éves kapcsolatomban (első kapcsolatom, 20 éves vagyok) elbizonytalanodtam, nem érzem azt, amit egy szerelemben lévő lánynak kellene érezni, úgy érzem, elidegenültem a páromtól, egyszerűen nem hoz lázba, ha vele vagyok, de viszont az elvesztése, az, hogy nem lenne az életem része, azt el sem tudnám képzelni, mert minden megvan benne, ami egy tökéletes párhoz/férjhez/apához kell, sosem veszekszünk, harmónia és összhang van köztünk, csak elbizonytalanodtam, hogy talán én még egy picit élni szeretnék...

Az önbizalmam lassan elfogy

Én 33 éves vagyok, a barátom 38. Egy éve vagyunk együtt, de nem tudom, mit érez irántam, mikor együtt vagyunk. Először azt mondta az első 5 alkalommal, szerelmes belém, kimondta, hogy szeret. Eleinte sokat is keresett. De valahogy az utóbbi időben változott, azt mondta, csak kicsit szerelmes, de mikor velem van, nem úgy érzem, figyel rám minden szempontból. Ha együtt vagyunk, utána is átölel, sokat beszélgetünk. Szeretünk együtt lenni, de mikor nincs velem, fura, írni

Képtelen vagyok feladni a szerelmet

Két éve élek kapcsolatban. Mindketten nehéz gyerekkoron vagyunk túl, ezért néha úgy érzem nem tudjuk egymást kiteljesíteni és motiváln, hiszen két (gyenge) nagyon hasonló ember valahogy nem fér meg egy helyen. Nagyon szeretem őt és ő is szeret engem, mégis úgy érzem, én húzom ezt a kapcsolatot, próbálkozom programokkal, de nem nyitott. Nagyon bezárkózik és az én lelkesedésemet is elveszi. Szoktunk ezekről a dolgokról beszélni, de mintha más nyelvet beszélnénk, vagy csak szándékosan félreért és kimagyarázza. Nekem is nehéz erőt venni magamon és azt a kis erőt is “elveszi” tőlem.

Nagyon szeretném megtartani

32 éves párommal 13 éve együtt vagyunk, szinte gyerekķént kezdtük és váltunk felnőtté, számomra ő a No1. Mostanában rengeteg veszekedés és összetűzés jellemzi a kapcsolatunkat, amire ő azt gondolja, hogy tovább kell lépnie, mert nem akar leélni így egy életet. Nem utál, nem közömbös, sőt sokat nevet, mióta egy kineziológushoz járt terápiára, és úgy érzem, azóta a személyisége megváltozott pozitív irányban összességében.

Félek, hogy a mélybe tiprom

17 éves lány vagyok. A barátommal egy iskolába járunk, ő 19 éves. 8 hónapja együtt vagyunk, de már többször éreztem ez alatt az idő alatt, hogy nem szeretem, nem vágyom rá, kerülni szeretném. Amikor felhoztam a szakítást, mindig megpróbáltuk megoldani, de nem ment. Most már azon a ponton vagyok, hogy tényleg nem megy. Erőltetett. Szeretem, vagyis nem tudom, de ő nem akar mást helyettem. Neki csak én vagyok és ez is nagyon rosszul esik, mert egyfajta felelösséget pakol rám, hogy nélkülem nem tud ellenni. Az első 1-2 hónapban nagyon sokat voltuk együtt suli előtt, suli után, suliban...

Különös "hobbi" - távkapcsolatban

A párommal két éve alkotunk egy párt, sajnos a munkája miatt 1500 km választ el minket, 3 havonta találkozunk, de ezzel nincs gond. Nem is volt, hisz elejétől fogva tudtuk, hogy mi akárhogyan is, de egybekelünk. Mivel én is dolgozom, ezért nem volt alkalmam meglátogatni őt,egészen idén májusig. Májusban nála, külföldön töltöttem 3 hetet. Csodálatosan teltek az első közös napjaink, kirándulásokkal tele, még jobban összecsiszolódtunk. Ő nagyon romantikus típus, nagyon kifejezi és érezteti velem, hogy én vagyok az "egyetlen egy". Virtuálisan is. Élőben is.

"Az igazság az, hogy féltékeny vagyok"

3 hónapja megismertem egy nálam 13 évvel fiatalabb nőt. Én 35 vagyok. Pár hónapig minden rendben ment, azóta is van csók meg ölelés, de a lány mintha elhidegült volna. Nagy cégnél dolgozunk, ő külsős. Kb 3 hete egy új férfikolléga jött külső cégtől. A napokban egy megbízható kollégám elmesélte, hogy látta a páromat vele úgy, hogy flörtöltek egymással, a fiatalember pedig ölelgette és szájon csókolta. A hír nagyon fájt nekem, mert megszerettem a páromat ez alatt a rövid idő alatt. Én kezdeményeztem. Az igazság az, hogy féltékeny vagyok és nem tudom, hogy mit tegyek?

Mintha semmi sem történt volna

Mit gondoljak erről? 6 éve vagyok együtt a 3 éves fiam apjával, egy hónapja közölte, hogy nem szeret már, és tudja, hogy én sem őt, el fog költözni, sok neki, amin keresztülmentünk. Sok stressz, a sok munka... Nem veszekedtünk, megivott 2 sört, berúgott, sosem iszik alkoholt. Délután azt mondta, felejtsem el, amiket mondott, lefeküdtünk. Aztán teltek a napok, majd észrevettem, hogy olvasta az üzeneteim, egyik nap hazajött a munkából, és gorombán megkérdezte, hogy megcsaltam, vagy találkoztam valakivel, mert ki vagyok öltözve. Aznap össze is vesztünk, nem is aludt velünk.

Mindenről ő jut eszembe...

Csináltam külföldön egy éttermet, ahol megismerkedtem egy 23 éves fiúval, aki nekem dolgozott. Én 36 éves vagyok és van egy kisfiam, aki 3 éves. Bezártuk az éttermet, és a srác folyamatosan udvarolgatott és írogatott. Egy buli alkalmával összejöttünk, de féltem komolyabb kapcsolatba belemenni a korkülönbség miatt. Egyre többet találkoztunk, és beleszerettem, de nagyon. Összeköltöztünk, de mivel nem tudtam megoldani, hogy elmenjek dolgozni a pici mellett, egy baráti párral költöztünk össze, akik segítettek a pici vigyázásában.

Úgy viselkedik, mintha nem is léteznék

Körülbelül 3 hónapja szakítottunk volt párommal, de ez szakításnak nem nevezhető, mivel üzenetben szakította meg velem a kapcsolatot, és azóta mindenhonnan letiltott, beszélni sem akar. Másfél évig voltunk együtt. A kapcsolatunk ott romlott meg, hogy minden apróságon veszekedtünk már a végén. Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat már nem működhet a jövőben, de ez az egész 3 hónap után is felemészt. Nem tudok aludni, enni, koncentrálni, mindenedben a miérteket keresem. Legutóbb kiderült, hogy ő már a szakításunk után pár héttel összejött mással...

Egyedül egy másik országban

Külföldön élek, a párommal jöttünk ki, de kb. 2 hónapja elhagyott és azóta teljesen elveszettnek érzem magam. 8 évet voltunk együtt. Ő volt a mindenem, a társam, a barátom, a párom. Ő, mint lány könnyen ismerkedik helyiekkel, viszont fiúként ez szinte lehetetlen, pedig próbálkozom. Otthon mindenki boldognak lát az ismerőseim közül, mert sokat utazom, különféle helyeken extrém sportolok. Viszont nincsenek barátaim. Akik voltak, azok is csak akkor kerestek, ha valami kellett nekik, ezért befejeztem a kapcsolattartást velük.

El akarom felejteni

Volt egy kapcsolatom... Elég hamar kezdtem el érdeklődni a lányok iránt. Viszont 12 évesen lett egy kapcsolatom, amiben az első dolgok megtörténtek szexuális értelemben is. 12 éves koromtol 15 éves koromig tartott ez a kapcsolatom. Az utolsó 1 évben megcsalt többször is, és ha ki akartam lépni a kapcsolatból, akkor mindig azzal jött, hogy öngyilkos lesz, felvágja az
ereit stb... mindig féltem tőle, hogy megteszi, viszont ez 1 évig

Lányt így még nem szerettem

Szeretnék segítséget kérni! Párommal 5 hónapja nem vagyunk együtt. 3 év együttlét után, ami csodálatos volt, szünetet kért. Én voltam neki az első minden szempontból. De sajnos a kapcsolatunkat az utolsó fél évben elhanyagoltam... kevés érzelmet mutattam, ami kiváltotta a szünetet. Miután ezt kérte, teljesen normálisan belementem. Nem kerestük egymást kb. egy  hónapig. Azóta többszőr próbáltam kezdeményezni a kapcsolatot, de elzárkózik, az utcán nem köszön, ha találkozunk, az autóból nem int vissza, elfordítja a fejét stb...

A párom erősen kötődik az édesanyjához

Az a panaszom, hogy párom erősen kötődik érzelmileg az édesanyjához, bár ezt ő cáfolja. Nem az a problémám, hogy szereti, de az anyja folyton csalogatja haza, hogy mikor látogatja meg, meg hallom a telefonbeszélgetéseikből, hogy a párom mondja neki, hogy mindig bűntudatot akar kelteni benne. Azt tudni kell, hogy 11 évvel vagyok idősebb, én a 41-et fogom betölteni, ő a 30-at, de mindenki egykorúnak néz bennünket. Nem adott neki jó életet az anyja, egy gyerekkori operációt is elmulasztott, nem volt fűtésük, vizük, áramuk évekig. Párom kereste a pénzt, hogy életben tudjanak maradni.

Oldalak

Feliratkozás RSS - párkapcsolati krízisek csatornájára