Jelenlegi hely

párkapcsolat

Szenvedélyes csók helyett szájrapuszi...

Igazából nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e vagy ne, de már nagyon nehezen bírom ezt a helyzetet, és meg szeretnék egy kicsit nyugodni(?). Szóval az a helyzet, hogy a párom már kb. 1 éve eléggé elhanyagol, jó, az elején még egy ideig tűrhető volt. Volt, hogy rávette magát a dolgokra, még akkor nem is vettem észre, hogy lenne valami baj, de aztán egyre ritkábban. Csókolózni eddig nagyon sokat csókolóztunk, de valamiért ezt sem akarja. Én még mindig ugyanúgy érzek, mint régen, bármeddig csókolnám - ha

Energiavámpír vagyok?

Nemrég megismertem egy férfit, akivel kapcsolatom rövid lett. Azt mondta, energiavámpír vagyok. Én úgy érzem, a 15 éves magánya tette ezt vele. Elvált, úgy volt, hogy lebénul. Felesége ekkor csalta meg. Gondolom, ezt a terhet cipeli és nem bízik bennem. Segíteni szeretnék neki, mert úgy érzem, szüksége van szakorvosra. Azt mondta, hogy menekülnie kell tőlem, mert elszívom az energiáját. Szerintem ezt a neten olvasta. Ön szerint ez gyógyítható?

"Megélhetési" kapcsolatok?

A véleményére lennék kíváncsi az alábbi történettel kapcsolatban, mely 14 évvel ezelőtt történt meg velem, az akkori 30 éves társkereső, társat kereső, talán naiv szingli lánnyal. Sok sikertelen kapcsolat után ismét belevágtam a nagy projektbe, gondoltam, hogy független, gyermektelen nőként még számtalan lehetőség kínálkozik számomra. Úgy éreztem, hogy nem szeretnék egyedül maradni idős koromra, nem kalandot kerestem. Egy telefonos társkereső hirdetésben hagyott üzenetet nekem, nevezzük az urat Robinak. Néhány telefonbeszélgetés után találkoztunk.

"Egyszerre több nővel kavar"

Na szóval arról van szó, hogy van egy férfi, akit nagyon szeretek. És eddig nincs semmi baj, viszont az a baj, hogy nagyon nagy a korkülönbség köztünk, ami igazából engem nem zavar stb. De a másik dolog az, ami igazán aggaszt, és ami miatt bizonytalan vagyok. Ugyanis hiába szeretem őt, ő az a fajta, aki egyszerre több nővel kavar. És ez engem nagyom bánt, de nem tudok semmit se csinálni.

Félek, hogy bolondot csinálok magamból

Történetem röviden: 12 éve megismertem egy fiút, 15 évesen, egyidősek vagyunk. Azóta kisebb-nagyobb szünetekkel tartjuk a kapcsolatot, ő külföldre költözött egy időre, most jött haza. Három évvel ezelőtt is és jelenleg is két hónapja van köztünk testi kapcsolat, de párkapcsolatról nem esik szó köztünk. 15 évesen ő közeledett felém és szerelmet is vallott, de én megijedtem és visszautasítottam. Azóta olyan érzésem van, mintha csak kerülgetnénk egymást, ha közeledik, utána mindig elvicceli és ugyanígy én is.

Nagyon vágyom szeretetre, izgalomra, flörtre, de nem így

39 éves  nő vagyok, párkapcsolatban élek 14 éve, és van egy kislányunk. Több mindennel kapcsolatban érdekelne a véleménye. Elsősorban a páromról van szó, nem tudom, hogy szeretem-e még, nem tudom, hogy ha elmenne, hiányozna-e? Nem vágyom az ölelésére, vagyis inkább félek kimutatni az érzéseimet iránta, mert ha kedves vagyok vele, ő nyeregben érzi magát, és arrogáns lesz, sértő, és nem kedves. Mikor érzi a bizonytalanságomat, akkor kezd el udvarolgatni, figyelmes, érdeklődő, de amint engedek és viszonzom a kedvességét, megint ridegebb lesz. Nem értem!

Olyan nehezen engedem el

22 éves lány vagyok. Egyedül élek kint külföldön, szerencsére barátaim vannak. De májusban szakitottunk a vőlegényemmel. Azóta vagyok egyedül. Előtte is egyedül éreztem magam. Anya elhagyott, apa pedig sokat bántott kiskoromban. Nevelőszülőknél nevelkedtem fel. Soha nem éreztem magam igazán biztonságban - addig, amíg a páromat meg nem ismertem. Hihetetlen nagy biztonságot éreztem mellette. Lehet, ez hiányzik. De egy betöltetlen űrt érzek magamban. Bánatos vagyok néha. És csak azt kívánom, bár visszacsinálhatnám. Nem merek pasizni és nem merek nagyon ismerkedni.

Magam sem tudom, miért vagyok vele

28 èves nő vagyok, èdesapám meghalt, mikor 15 èves voltam. 2,5 ève èlek a jelenlegi pàrkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (tàrskeresőn), szimpatikusak voltunk egymàsnak, a szex is jól működött, bàr màr akkor is többnyire èn kezdemènyeztem. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megismertük egymàst, sajnos munkàmból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 òràs ès hètvègi ügyeletek ès az ebből adódó fàradtsàg), keveset tudtunk ès tudunk talàlkozni, inkàbb - mivel munka szempontjàbòl ő nincs annyira leterhelve -,

Nem akar engem, fáradt

Párommal két éve vagyunk együtt. Idén eljegyzett, sokat beszéltünk róla, hogy kisbabát szeretnénk (talán ő előbb is szerette volna, mint én). Az utóbbi hónapokban szinte csak akkor vagyunk együtt, ha peteérésem van, de akkor is csak ha én kezdeményezek. Ebben a hónapban viszont egyáltalán nem sikerült együtt lenni, nem akar engem, fáradt, egyszer majdnem sikerült, de erekciós problémák miatt mégsem. Ez az önbizalmamat lerombolja, kérdeztem tőle, én mit tehetnék, hogy jobb legyen, vagy hogy megkívánjon, de csak annyit mond, nem velem van a baj, fáradt.

Magam sem tudom, miért vagyok vele

28 éves nő vagyok, édesapám meghalt, mikor 15 éves voltam. 2,5 éve élek a jelenlegi párkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (társkeresőn), szimpatikusak voltunk egymásnak, a szex is jól működött, bár már akkor is többnyire én kezdeményeztem. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megismertük egymást, sajnos munkámból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 órás és hétvégi ügyeletek, és az ebből adódó fáradtság) keveset tudtunk és tudunk találkozni, inkább mivel munka szempontjából ő nincs annyira leterhelve, ő igazodik az én beosztásomhoz.

Inkább egyedül van

3 és fél hónapja ismerkedtem meg egy 40 éves férfival. Nagyon jól indult a kapcsolat, sok közös programunk volt, viszont testi közeledés kevésbé. Időközben kiderült és úgy tűnik, hogy múltbeli életeseményeket,  problémákat nem tud feldolgozni, emiatt a közösen lefoglalt pár napos nyaralásunkra sem jött el, mondván, hogy teljesen "szétcsúszott" és nyugtatót is vett be. Azóta sajnos teljesen ellök magától, szinte nem is kommunikál velem. Azt mondja, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot és inkább egyedül van. Legutóbb időt kért tőlem, hogy átgondolja ezt az egész helyzetet.

Hová lettek a nem szélhámos férfiak?

Kb. fél éve ismerkedtem meg egy 31 éves férfival. Én pár évvel vagyok fiatalabb. Gyakorlatilag beleestem, egyszerűen lenyűgözött összességében. Azonban ott kezdődött a probléma, hogy én nem feküdtem le vele, mert én úgy gondolom, ezt párkapcsolaton belül érdemes. Számára elég egy szexkapcsolat is, mint kiderült, lényeg, hogy a vágya ki legyen elégítve.

Barátság extrákkal? avagy 21. századi probléma

Azt hiszem, egy tipikusan 21. századi problémám van... Tavaly ősszel az interneten, egy fórumon megismertem egy intelligens és igen megnyerő modorú, hozzám hasonlóan nagyon határozott fiút. Hamarosan találkoztunk, és...mit tagadjam, a randi után le is feküdtünk, így volt megbeszélve, mert akkor még egyikünk sem akart komolyat. Ez azért fontos részlet, mert a későbbiekben, ahogy számítottam is rá, fordult a kocka: beleszerettem.

Oldalak

Feliratkozás RSS - párkapcsolat csatornájára