Jelenlegi hely

önértékelési és (pár)kapcsolati problémák

Utálom magam és kételkedem mindenben

22 éves lány vagyok, lassan egy éve élek boldog párkapcsolatban. Mióta az eszemet tudom, hangulatingadozásaim vannak, amit a környezetem is észrevesz. Egyik nap majd kicsattanok, boldog vagyok és életvidám, de elég egy rossz pillanat, és semmi nem felel meg, utálom magam és kételkedem mindenben, olyankor sokszor előfordul, hogy a környezetemmel bunkó vagyok és lekezelő.

Mindenki addig kell neki, amíg valami haszna van belőle

Az alábbi problémában szeretnék egy kis segítséget, támpontot kapni. Társammal 10 év együttélés után összeházasodtunk, majd három hónap múlva a férjem szakított velem. A kapcsolatunkban sokszor jelent volt a vita, ami mindig abból adódott, hogy szerintem kicsi az önértékelése és rettentően önző. Egyébként jól megvoltunk a konfliktusok ellenére, sokan irigyelték a köztünk lévő harmóniát. Ellentmondásos kicsit, de amilyen gyorsan jött a zápor, olyan gyorsan tűnt el és sütött ki a nap.

Egy elkeseredett lány

Párkapcsolati, érzelmi problémámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 26 éves nő vagyok, a párkapcsolatom már 10 éve tart. Szinte gyerekek voltunk még, mikor egymásba szerettünk, rengeteg hullámvölgyet vészeltünk már át együtt az évek során. A kapcsolatunk azonban az elmúlt években megváltozott, elhidegültünk egymástól, alig jár hozzánk, mindig csak én megyek hozzájuk, amit a családom is már nehezményez. Nem az a fajta nő vagyok, aki drága ajándékokra vágyik, de az összes, amit egy évben kapok tőle, az egy virágcsokor a születésnapomra, amiért ráadásul a húgát küldi a virágboltba.

Ő az igazi?

A barátommal mind a ketten 19 évesek vagyunk. Lassan 10 hónapja vagyunk együtt. A kapcsolatunk az elején tökéletes volt... mindent meg tudtunk beszélni, sokat viccelődtünk és nevettünk. Januárban jöttünk össze, de találkozni nem volt valami sok időnk egymással, mert nekem jött az érettségi, utána pedig rögtön mentem diákmunkára, ami miatt napi 1-2 órát tudtunk találkozni a barátommal este, amikor már mind a ketten ki voltunk merülve. Nyár közepe felé úgy gondoltam, hogy felmondok, mivel nincs időm se magamra, sem pedig a jól megérdemelt szünetemre.

Úgy érzem, ő nem szeret eléggé

21 éves lány vagyok. Egy éve élek párkapcsolatban a párommal, akit 6 éve ismerek. Távkapcsolatban vagyunk, hamarosan összeköltözünk. Nagyon szeretem őt, már-már beteges módon szeretem, legalábbis szerinte. Mégis mostanában sokszor elbizonytalanodom. Úgy érzem, ő nem szeret eléggé, és ettől az elmúlt pár hónapban eléggé szenvedek. A kapcsolatunk elején mindig jött és ölelgetett, szeretgetett. Most már nem csinálja. Azt mondta, hogy az akkor volt, azóta már eltelt egy év. Az előző kapcsolata rosszul sikerült, a volt szerelme elhagyta. És közölte velem,

Magához akar láncolni

Sokaig gondolkodtam, hogy segítséget kérjek, de sajnos a problémám újra és újra felbukkant, ezért döntöttem így. Párkapcsolatban élek, de sajnos nem olyanban, mint szeretném. Nagyon sokszor úgy tűnik nekem, hogy a barátnőm narcisztikus személyiség. El akart szakítani a családomtól, teljesen magához akart láncolni, sajnos mindent tudni akart rólam, de amit én elmondtam neki, rossz dolgokat, azonnal visszaélt vele, főleg a családommal kapcsolatos dolgokra. Önző volt, nála jobb nem létezett, ő okos volt, ő jót akart nekem, közben meg havonta a kiborulás szélén álltam a  viselkedésétől.

Érzelmi biztonságot nyújt, szellemi társaságot nem...

30 éves nő vagyok. A párkereséssel mindig problémám volt. Jó családban nőttem fel, így diplomás, művelt, nyitott gondolkodású emberré váltam, de óriási a szabadságvágyam és  a dekadenciára való hajlamom. Ezt a kettősséget eddig egy férfiban sem találtam meg: aki kielégítette az intellektusomat, az számomra túl

Érdemes gyereket vállalni alá-fölérendeltségi kapcsolatban?

Kedvesemmel fél éve vagyunk együtt. Szeretői kapcsolatból indultunk, mindketten közvetlenül egy rossz kapcsolat után hullottunk egymás karjába. Én már csak ezért sem tartottam jó ötletnek, hogy komolyabbra vegyük, de bármennyire toltam el magamtól, ő egyre csak közeledett. Mondtam, hogy ez így nem egészséges, és többször beszéltünk arról is, hogy az alacsonyabb társadalmi státusza és műveletlensége miatt nem fogom tudni egyenrangú partnerként kezelni, és ez egyikünknek sem tesz jót. Nem érdekelte. Szeret.

Félek, nem jön vissza a tűz

3 hónapja ért véget egy 2 éves kapcsolatom, ami nagyon rossz volt, mert folyamatosan mellőzve voltam, mint ember és mint nő is. Sajnos hittem neki, hogy majd jobb lesz és együtt terveztük szóban a jövőt, de sosem állta a szavait. Nagyon jól tudom, hogy nekem kellett volna előbb kiszállnom a kapcsolatból, de csak akkor tudtam, mikor megtudtam hogy többszörösen megcsalt -  barátnőmmel is és még sok másik lánnyal. Körülbelül ötször-hatszor szeretkeztünk egy évben!!!

Furcsa jelek

10 éve vagyok együtt a párommal, amiből már 5 éve össze is költöztünk. Nagyon boldogok voltunk, de idővel furcsa jelekre lettem figyelmes. Először is, a telefonszámomat nem mentette el, mióta új telefonja van - kb. fél éve. Majd egyik este, mikor elaludt, akkor vettem észre, hogy sms-t kapott az "Életem" nevű személytől. Sok vitánk van mostanság emiatt is. Mindig azt mondja, hogy nincs közöttük semmi, de mikor csúnyábban összeveszünk, akkor mindig azt vágja a fejemhez, hogy az Életemet szereti és hogy minden van köztük.

Talán mégsem engem akar a párom?

Az normális dolog, hogy eleinte mindig a másik fél szeretne tőlem többet, szinte epekedve, majd valahogy mindig, minden egyes kapcsolatomban ugyanaz történik: az ex még mindig túl érdekes a partnerem számára, emellett érezhetően kevésbé leszek érdekes illetve fontos számára? Ez utóbbit én idéztem elő a féltékenységi rohamommal, ami akkor tört rám, amikor pl. az én telefonomról nézegette a volt barátnőjét, vagy amikor a boltban mégsem álltunk be a kasszához, mert az exe jelenlegi párja állt ott...

Se vele, se nélküle kapcsolat vége?

Szép estét! Én egy 19 éves lány vagyok egy se vele, se nélküle kapcsolatból, ami majdnem két és fél évig tartott. Ő volt az első komoly barátom, nagyon szerettem (és sajnos még mindig). A kapcsolatunkban rengeteg szakítás volt, hol én szakítottam, hol ő. Az elmúlt fél évben csak én futottam utána, tehát szakítás után én kerestem meg, ő pedig kibékült velem, úgy éreztem, hogy szeret. A szilvesztert együtt töltöttük, nem volt veszekedés, de egyszer csak megkérdezte, hogy ÉN miért nem szeretem őt, pedig egyértelmű, hogy a végén már csak egyedül én voltam az, akinek fontos volt a másik.

Oldalak

Feliratkozás RSS - önértékelési és (pár)kapcsolati problémák csatornájára