Jelenlegi hely

magány

Kedvetlennek, üresnek és magányosnak érzem magam

Szeptemberben vett gyökeres változást az életem, kiköltöztem Németországba, a szüleimmel élek. Mondhatni nincs okom panaszra, van pénzem, amiért én magam dolgoztam meg. De most azt érzem, hogy semmi motivációm vagy célom sincs az életemben, teljesen üresnek érzem magam. Semmihez sincs kedvem, nem akarok új embereket megismerni, és a német nyelvet sem úgy beszélem, ahogy szeretném. Nincs bennem sem kitartás, sem akaraterő bármivel szemben is. Az önbecsülésem/önértékelésem is szintén a béka feneke alatt van.

Megszakadt barátságok

A problémám a következő: nemrégiben elvesztettem pár barátomat, amit elég nehezen viselek, mert imádok beszélgetni, és nekem fontos, hogy legyen legalább egy igaz barátom, aki bármikor számithat rám, és jó lenne, ha ez kölcsönös lenne. A barátságok azért szakadtak meg, mert kezdtek egyoldalúvá válni, mindig csak én tettem már erőfeszitéseket, akár azért, hogy találkozzunk, akár azért, hogy fennmaradjon a barátság. Eléggé megvisel, hogy úgy érzem, mindent magamba kell hogy fojtsak, mert nem tudom kinek elmondani.

"Azon kattogok, hogy egyedül vagyok"

27 éves nő vagyok, akinek tavaly történt egy nagy változás az életében. Majdnem 3 év után a párom szakított velem, és ez nagyon megtört. Azóta úgy érzem, hogy nem nagyon tudok egyedül lenni. A volt párommal (az első) egy év távkapcsolat után rögtön összeköltöztünk a szüleinél, majd később külön albérletbe. Az utóbbi években tehát mindig mellettem volt. Ő volt az első komoly párkapcsolatom. Akkoriban nagyon szerettem volna egy kis “én-időt”, mert mivel a szüleinél laktunk, nem nagyon volt olyan időszak, hogy magam lehettem volna.

Feliratkozás RSS - magány csatornájára