Jelenlegi hely

iskolai problémák

Helyes motivációs módszer?

Nagyon nehezen szántam rá magam, de szeretném megkérdezni, illetve sokat segítene egy hozzáértő véleménye, tanácsa, hogyan kezeljem az alábbi helyzetet. Fiam 4. osztályos, 10 éves. Barátságos, izgő-mozgó, aki nagyon szereti a művészetet, a zenét és a táncot. Az iskolájában, az osztályában nem érzi már egy ideje jól magát. A tanáraitól alig kap pozitív megerősítést, inkább rengeteg figyelmeztetés, beírás van az üzenőjében. Mindezek ellenére jeles tanuló, angolból és magatartásból van hármasa, de az is inkább a tanárral való meg nem értés miatt.

Úgy érzem, hogy a tanár úr gyűlöl

Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy az osztályfőnököm, aki a gyógytestnevelés-tanárom is, állandóan cseszeget, sohase tudok megfelelni neki. Ebben a tanévben kezdtem a kilencediket, nagyon vártam, az első 1-2 hónapban nagyon lelkes is voltam. Aztán jöttek a problémák. Kezdődött azzal, hogy nem tudtam úszni. Attól a pillanattól kezdve úgy érzem, hogy a tanár úr gyűlöl. Mindig mondja, hogy én vagyok a leggyengébb a csoportban, engem is úgy fog osztályozni, mint a többieket stb. Kollégáját, aki úszóoktató, javasolta nekem a tanár úr, azóta rendszeresen járok hozzá különórákra.

Visszavágyom a régi iskolámba

2014-ben kezdtem el a középiskolát egy kisvárosban, egy családias hangulatú gimnáziumban. Nyelvi előkészítőre jártam, így az első évben csak nyelvet tanultam, ami megadta az önbizalmam, mivel nekem sikerült először nyelvvizsgát szereznem az osztályban, mellette pedig éltanuló is voltam. De sajnos a második év végén rá kellett jönnöm, hogy nincsenek barátaim, akikkel el tudnék menni valahova, vagy éppen komoly dolgokról beszélgetni. Úgy éreztem, nem oda való vagyok. Elkezdtem gondolkodni az iskolaváltáson.

Mindig kiközösítik

Teljesen kétségbe vagyok esve. Mi egy szuper kis család vagyunk. Egy fiunk van, sajnos nem így terveztük, de így alakult. Most töltötte be a 13-at. Szuper a kapcsolatom vele, igazi anya-fia kapcsolat. Nagyon szoros kapocs van köztünk. Igyekszem mindig kifaggatni, ha látom, hogy valami bántja, és igyekszem jó tanáccsal is szolgálni neki. Viszont most már nagyon aggódom érte. Mindig is zárkózott kisfiú volt, nem nagyon barátkozott. De azt gondoltam, ez annak is betudható, hogy egyke, és gondoltam, majd kinövi. De sajnos ez egyre rosszabb.

Egyre rosszabbul tanul

Ötödikes fiúunokám a felső tagozatba lépve egyre rosszabbul tanul. Ha megbeszéli vele pl. a történelem leckét az anyukája vagy nagypapája, és fél óra múlva visszakérdezi, a legtöbb kérdésre azt válaszolja: "nem emlékszem". Ha mégis tud válaszolni, akkor másnap az iskolában "nem jut eszébe", és rossz jegyet kap. Ha hangosan olvastatjuk, olvasás után össze tudja foglalni, mit olvasott, de később már csak töredékekre emlékszik. Különben nincs a viselkedésében zavar, a technika érdekli, gitározni tanul és triatlon edzésre jár hetente kétszer.

Dr. Csomortáni Zoltán

Klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta vagyok. Doktori disszertációmat a szülői túlvédés jelenségéről és terápiás kezeléséről írtam. Terápiás munkámban pszichoanalitikus, kognitív- és viselkedésterápiás, rendszerszemléletű elemeket ötvözök, fontosnak tartom a mentalizációs (elme-értelmező) és a resztoratív (kapcsolathelyreállító) technikákat.

Feliratkozás RSS - iskolai problémák csatornájára