Van egy 5 éves lányom. Elég nehezen bírok vele. Sajnos én sem vagyok túl türelmes hozzá, amit én be is ismerek, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy változzon. Nagyon csúnyán beszél velem, hülye barom szavakkal illet, ami álltalában orditva és dührohammal jön elő. Ami azt jelenti, hogy torka szakadtából üvölt velem. Álltalában akkor szokott kijönni, ha valamire nemet mondok,

Üdvözlöm! Van két lányom, a nagyobbik 8 éves, most elsős. 3-4éve elég sok probléma van vele. Veszekedést generál, agresszív, rosszindulatú, de van, mikor segítőkész, gondoskodó. Velem is csúnyán viselkedik, direkt bosszant, kijátszik, hazudozik. Soha nem volt köztünk anya-lánya kapcsolat. Ha valamit kérdezek, vagy nem válaszol, vagy elkezd sírni. Ha magában van, állandóan motyog. Kb. 1 hónapja ezt az iskolában is észrevették a tanár nénik, elküldték iskolapszichológushoz. Ma rákérdeztem, hogy ő mit mondott erre a viselkedésére, és azt a választ kaptam, hogy viselkedészavarban szenved.

Tisztelt szakértő! Van egy 12 éves lányom. Van egy nővére és egy öccse is, és még két féltestvére. Az apja kb. 3 éves korában elhagyott minket, azóta egy évben egyszer találkoznak. A legidősebb lány az apukával ment, és nekem azóta van egy új férjem és egy mostohalányom. Kislányom az iskolában nagyon agresszív, és nem tanul. Kérdezés nélkül csinál dolgokat (pl.: melírt fest a hajába, levágja magának a haját), csak a szakadt ruháit hordja, és nagyon rondán, tiszteletlenül beszél másokkal. Van egy szellemileg sérült osztálytársa, akit megállás nélkül piszkál.

Kisfiam nagycsoportos óvodás. Az óvónők nevelési tanàcsadóba küldték, mert verekszik és a bántalmazottak szülei fenyegetőztek. A baj csak az, hogy azt írták a papírra, hogy "agresszív, nem jön ki a társaival, zárkózott, a kudarcot nehezen viseli". Aki ismeri, az tudja, hogy van sok barátja, kultúrált, csak van ez a rossz szokása, hogy előbb üt, mint gondolkodik. A kérdésem az, hogy a szakemberek relatívan meg fogják tudni ítélni, megallgatnak minket is, vagy az óvónők véleménye alapján fognak dönteni? Az óvónők írása alapján a gyermek magatartászavaros? Előre is köszönöm a válaszát!

4,5 éves kislányommal kapcsolatban lenne kérdésem. Nagyon aggódom, mert bármit nem tud megoldani, lehet ez apró dolog, pl. betűrni a nadrágba a pólót, egyből elkezdődik a hiszti, Kiabál, hogy buta nadrág, nem ebben megyek oviba, és elkezdi ütögetni a nadrágot mérgében. Ha nem sikerül pl. fenyőfát rajzolnia, akkor eldobja a ceruzát és kiabál, hogy buta fenyőfa, nem is rajzolok semmit, buta, buta, buta.... Előfordul, hogy már a délutáni alvás után mérgesen kel fel. Ilyenkor kiabál, hogy menjek be. Bemegyek, próbálom javítani a hangulatát, de nem sikerül. Elkezdi a parancsolgatós hisztit.

17 éves lányom elköltözött othonról egy 10 évvel idősebb barátjához, illetve annak családjához. 4 éves turisztikai iskolába jár, a harmadik évet kezdte. 2 hónap után otthagyta, hogy ő már nem tud tovább tanulni, nem akar! Az iskola pszichológusánál volt bent egyszer megbeszélésen, de már oda sem akar menni, mert ő nem hülye, hogy pszichológushoz járjon. Többször próbáltam vele beszélni, könyörögtem, de sem haza, sem iskolába nem akar járni.

Szeretnék segítséget kérni egy ismerősömnek. A helyzet a következő: 3 éve elvált szülők, apuka nem látogatja a kislányt, aki most megy iskolába, tehát 7 éves. Az anyuka mindent megad a kislánynak a lehetőségeihez képest, sőt talán még többet is. Sokat foglalkozik vele mindennap, bicikliznek, játszanak. A nagyszülők hozzák el a kislányt az oviból, az anyuka megy érte a mamáékhoz 4-5 körül, utána otthon vannak. Minden szerdán a rokonok elviszik a kislányt mekibe :), ez rendszeres, és este 8-kor fel is hívják, hogy telt a nap. Szóval a kislánynak semmi oka a panaszra.

Van-e összefüggés aközött, hogy a 6 éves fiúgyerek bepisil éjjelente, és hogy a nagyapja a következő és ahhoz hasonló mondókákkal traktálja az amúgy sem szelíd természetű gyereket? Van-e összefüggés aközött, hogy a fiúgyerekek apja, aki véleményem szerint példaképük, olyanokra tanítja őket, mint pl. "a kis nyuszi egy rusnya szőrös állat". Szerintem a nagyapa és az apa ilyenfajta tanításai okozzák a fiúk rossz magatartását, s azt, hogy egy plüssmackóval való játék a fiúknál úgy nyilvánul meg, hogy leverjük, belerúgunk.

A kisfiam hamarosan 9 éves lesz. Otthon egy átlagos, csintalan gyerek. Lehet vele beszélni, bár általában nem fogad rögtön szót, mégsem mondhatnám, hogy túl nagy baj van vele. Illedelmes, segítőkész, elmosogat, ha kell, vigyáz a kishúgára, persze a játék mindig mindennél előbbvaló. Hisz gyerek még... Az iskolában pedig teljesen más emberré válik. Nem is tudom hogy emberinek nevezhető-e a viselkedése. Kiabál, verekszik, csúnyán beszél, az órákon is, a tanárnők előtt. Olyanokat tesz, amit itthon biztosan nem hallott, nem látott, még a TV-ben sem. A tanárok szerint kezelhetetlen.

Tisztelt Szakértő! A problémám az lenne, hogy egy gyermekotthonban dolgozom, ahova behoztak egy 14 éves kisfiút pár héttel ezelőtt. A gyermek súlyosan viselkedészavaros, a felnőtteknek nem adja meg a tiszteletet, csúnyán beszél, verekedik, fenyegetőzik. Parancsolni nem lehet neki. Próbáltam szépen beszélni vele, majd csúnyán, és most ott tartok, átnézek rajta. Egyszerűen nem tudom kezelni és nem tudom, mi lenne a megoldás. Kérem, segítsen nekem. Pár hónap múlva elviszik speciális otthonba, de addig? Rajta kívül még 10 gyermekre kell figyelni, és sajnos 11 gyermekre jut csak egy felügyelő.

Nagyobbik lányom 5 és fél éves. A nagymamáját nem szereti, ha lejön hozzánk, elmondja mindennek meg elzavarja. Azt el kell mondanom, hogy anyósom szépen beszélni nem tud, a gyerek csak a csúnya szavakat hallja tőle. Elmondása szerint azért, mert nem lett őhozzá szoktatva, azért beszél így vele, meg azért nem szereti őt. Szerintem nem hozzászoktatás kérdése, hogy valaki szereti-e a mamáját vagy nem. Húgomhoz se lett hozzászoktatva, mégis jól elvan vele. Kérdésem az lenne, hogy tényleg hozzászoktatás kérdése? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt szakértő! Az alábbiakkal kapcsolatban érdekelne a véleménye: Kisfiam 2 éves múlt, január elején kezdte a beszokást a "minioviba", ami valahol a bölcsi és az ovi között helyezkedik el. Közben 2 hetet beteg is volt, így mondjuk nagyjából 1 hónapot volt az oviban eddig.

A kislányom 9 éves, eddig semmi gond nem volt vele, de pár hónapja minden iskolába bemenetnél sír, hisztizik, ez már olyan méreteket ölt, hogy rángatja a ruhánkat, fut az autó után, és mindig valami ürügyet talál ki, hogy bekísérjük a tanterembe. Nem tudjuk, mit tegyünk...

Megpróbálom röviden leírni a problémám, bár elég összetett a történet. Szóval két fiúgyermek édesanyja vagyok. Idősebb fiam 5 éves, a kisebbik pedig 15 hónapos. A probléma a nagy fiammal van. Gyakorlatilag kezelhetetlenné vált. A mozgásigénye szinte kielégíthetetlen, de mostanában emellett agresszívvé vált a szülei irányában. Indulatos, dacos, ha kérünk tőle valamit, az ellenkezőjét teszi vagy meg sem hallja, amit mondunk. Már arra is volt példa, hogy kezet emelt rám.

A problémám az lenne, hogy elvált vagyok és a hétéves lányommal két éve egyedül éltem. Két hónapja párkapcsolatom van, de a kislányom nagyon nem örül neki. Egy szobában aludtunk, míg egyedül voltam de már külön szobában alszom a párommal - ez az, amit nem tud elfogadni, esténként sír és hisztizik. Tudna nekem segíteni, hogyan tudom elfogadtatni vele, hogy már nemcsak ketten vagyunk, és már nem alszom egy szobában vele? Segítséget előre is köszönöm!