Jelenlegi hely

gyermek és válás

Férjem szerint ki akarom sajátítani a gyereket

Kislányom két és  fél  éves. Férjemmel sajnos válófélben vagyunk, még egy háztartásban. Lányomat elvitte 3 éjszakára 4 napra. Telefonon nem beszélhettem vele. Ez nem tudom, hogy milyen hatással van a gyerekünkre. Megígérte, ha a gyerek akarja, fel fog hívni. Mikor újra láthattam, a kiságyából átkérezkedett hozzám, rajtam aludt el, szorított. Azóta éjjelente (bár volt olyan éjjel, hogy nem) átkéredzkedik hozzám (már hónapok óta egy szobában alszom vele). Férjem szerint ki akarom sajátítani, hiszen eddig jól aludt az ágyában. Éjszakánként sokszor nyugtalan, odabújik és takargatom is.

Bizonytalanságban

A gyermekem apjával most már 1 éve különváltunk, ő Németországban maradt, mi az akkor 3 éves fiammal (most már 4 múlt)  hazajöttünk. Be is szokott az oviba, itthon is szeret lenni... de ha nem kapja meg, amit szeretne, jön a hiszti, és most már "fenyeget" is, hogy megy az apjához. Közben megismerkedtem valakivel, akivel komolyan gondoljuk, közös jövőt tervezünk. A páromnak van egy 3 éves kisfia, akivel a szabad hétvégéin együtt van, de ugye mi is ekkor tudunk együtt lenni.

El akarok válni

Férjemmel 17 éve ismerkedtem meg, és most 10 éves házasok vagyunk. Van egy 10 éves gyermekünk, aki mindkettőnket nagyon szeret. Férjem jó apa. Én most váláson gondolkodom. A tavalyi év sok rosszat hozott, eltávolodtam a férjemtől. Év végén már mindketten tudtuk, hogy boldogtalanok vagyunk együtt. Kb. ekkor találkoztam egy férfival, aki ifjúkori barátom volt, de 22 éve abszolút nem láttuk egymást. Beleszerettem, ő belém... El akarok válni, és legszívesebben máris a kedvesemhez költöznék, de félek, ez túl sok lesz a gyermekemnek.

Válófélben

Válófélben vagyunk. Ikreink vannak, négyévesek elmúltak, mindkettőnket szeretnek. Mindketten, a feleségem és én is végtelenül szeretjük a gyerekeinket, mindketten szeretnénk a legtöbb időt a gyerekekkel tölteni. Én is (mint férj) ugyanúgy el tudom látni a szerető szülői feladatokat, mint az anyjuk, sőt, már sok éjszaka én vagyok velük. A kérdés, hogy bármilyen leosztásban jó-e a gyerekeknek, ha ugyanannyi időt vannak a két szülőnél? Illetve milyen leosztásban a legjobb nekik?

Sokat hiányolja az anyukáját

A páromnak van egy kisfia, aki most lesz októberben 5 éves. Az anyukájával szétmentek, mert az anyuka úgy gondolta, hogy a párom túl sokat dolgozik és nem foglalkozik a gyerekkel. Amikor mi összejöttünk, Adrián másfél éves volt, azóta mi együtt vagyunk és a kapcsolatunk nagyon jól alakul/alakult. Nagyon szoros a viszonyunk, és nagyon szeret engem elmondása illetve cselekedetei alapján. 2 éves kora óta 1 hetet az anyukájával van és 1 hetet nálunk. Mindennap mi visszük oviba, tehát mikor nálunk van, 1 hétig nem találkozik az anyukájával. Ezzel nem volt semmi probléma mostanáig.

Melyik a legjobb út a gyerek jóléte szempontjából?

A mi problémánk egy kicsit összetett, de megpróbálom a legrövidebb formában összefoglalni. Kislányom 4 éves, Magyarországon született. Már ekkor is kacérkodtunk a férjemmel a külföldre költözés gondolatával, de én nem igazán éreztem, hogy a mi utunk lenne. A dolgot még inkább nehezítette, hogy közben egy elég komoly autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam. Férjem hajthatatlan volt. Először csak pár hónapra, majd kicsit több, mint két és fél éve véglegesen külföldre ment. Ekkor 1 és fél éves kislányommal nem szerettem volna egyedül maradni, így szüleimhez mentünk.

Láthatás után a kisfiam elutasítja a közeledésem

Kisfiam 1,5 éves, én 32. A kisfiam édesapjával nem működött a kapcsolatunk és különváltunk. Háromszori próbálkozás után elköltöztünk a nagymamához. Itt élünk egy éve. A PROBLÉMA: édesapja 1 héten egyszer, szombatonként jön a kisfiunkért. Olyankor sokat játszanak, és este 6 órára visszahozza. Én mikor átveszem a kisfiamat, elég feszült vagyok, de próbálok mosolyogni. Az édesapa sokat zsarol és fenyeget. Mikor átveszem a kicsit, tombol és sír, hogy nem akar hozzám jönni. Mikor bejövünk a házba, tombol, remeg és elutasítja a közeledésem. Egy ideig nagyi is tudta nyugtatni, de már ő sem képes.

Hogyan éli meg a válást?

A lányomék elváltak. A kisebbik lányunokám 11 éves, a nagyobbik 13. A kicsi elköltözött az apjához, júniusban. A régebbi jó kapcsolatom vele szinte teljesen megszűnt, elutasítja az anyját is (a nővérét kevésbé). Vagyis mindenkit, aki az anyja oldalán áll. Sajnos a szülők nem tudnak egymással beszélni, tudom, ez a legnagyobb gond. A lányom nagyon furcsán és elutasítóan viselkedik velem is. Távolságtartó, azt hajtogatja, hogy én mindent másként látok, felnagyítom a problémákat. A 11 éves unokám többnyire kinyomja a telefont, nem  hív vissza vagy leráz.

Elvált szülők közös óvodai kiránduláson?

Két éve párkapcsolatban élek. A páromnak van egy négyéves fia, akit közösen nevelünk. A gyermeket az édesapja hetente viszi láthatásra, nincs rossz viszony sem köztem, sem a párom közt az apával. A gondok nálam lehetnek, mert május tizedikén lesz a gyereknek óvodai kirándulás és a párom kijelentette a volt férjének, hogy neki is el kellene mennie, vagyis ők hárman mennének, engem meg sem kérdezve. A párom állitja, hogy féltékenykedek, ami persze úgy is van, de az ami igazán bántó nekem, hogy még meg sem hívott engem, így kizárva érzem magam.

Alvásproblémák kiskamaszkorban

Két lánygyermekem van, 14 és 11 évesek. A kisebbikkel kapcsolatban szeretnék tanácsot, segítséget kérni, az elalvással vannak gondjai. 3 éve, hogy különköltöztünk a férjemtől (édesapámmal a szülői házba jöttünk vissza). Az egész problémás időszak, költözés és válás alatt a gyerekekre figyeltem, őket helyeztem előtérbe, hogy minél kisebb mértékben sérüljenek. Úgy gondolom, hogy ez egész jól sikerült is. A tanulmányi eredményük sem változott, és kiegyensúlyozottnak látom őket és mások is. Persze tudom, hogy azért biztosan megviselte-megviseli őket a helyzet.

Ártok-e a gyereknek, ha nem engedem el apás hétvégékre?

Kétéves gyermekem apja a gyermek 9 hónapos korától társkeresőn csalt, innen több nővel randevúzott, létesített kapcsolatot, akár párhuzamosan is. Az általa megcélzott korosztály az 50-60 év közöttiek voltak. Ebből én a gyermeknevelés mellett nem vettem észre semmit, párom biztosított a szeretetéről és támogatott a közös költözés szervezésében. A költözés után én dolgoztam volna, ő maradt volna otthon a gyermekkel 3 éves koráig. Utóbb a társkeresős levelezéséből

Hogyan mondjuk el, hogy elválunk?

Egy olyan dologban szeretném kérni segítségét/tanácsát, hogy párommal 5 év után úgy döntöttünk, különmegyünk. Van egy 4 éves kisfiunk. Mindkettőnkhöz nagyon kötődik, de inkább apás. Kérdésem: hogyan mondjuk el neki, hogy megértse, és a legkevésbé legyen neki rossz? Ilyenkor mi a legmegfelelőbb a gyermeknek, ha milyen rendszert vezetünk be a láthatással kapcsolatban? Nem szeretnénk bírósági úton eljárni, meg tudjuk beszélni. Tanácstalan vagyok, hogy mi lenne a legjobb a gyereknek.

Oldalak

Feliratkozás RSS - gyermek és válás csatornájára