Jelenlegi hely

gyermek- és kamaszkori pszichés problémák

"Introvertált" 14 éves lány

Úgy éreztem hogy ezt valakinek el kell mondanom, aki... megért. Introvertált vagyok, 14 éves, lány. Suliban kevés barátom van, összesen egy. De ez előtt volt egy amolyan legjobb barátom, akivel nagyon jóban voltunk, aztán valaki mással kezdett barátkozni, és én nagyon féltékeny lettem. Már azt is elkezdetem tervezni, hogy megölöm... Végül nem tettem.. de nagyon közel álltam hozzá. Kétszer volt még ilyen, hogy terveztem, hogy megölöm valamelyik osztálytársamat. Megmérgezem stb. De persze ez is okkal volt. Koraszülött voltam és majdnem meghaltam. Aztán jött mégegyszer...

"Túlzott" testvéri szeretet?

Gyakorló anyuka vagyok, 21 és 15 éves lány édesanyja, ezáltal már sok fiatalkorú gyermekkel volt lehetőségem kommunikálni és viselkedésüket megtapasztalni. Ami a kérdésem: a párom 13 éves fia és 15 éves lánya viselkedése, ami szerintem nem természetes. Az édesanyjukkal élnek és mindíg az ő nevelési nézetei szerint voltak nevelve. Pár hete egy egyhetes közös családi nyaraláson voltunk velük és az én gyermekeimmel. Itt tűntek fel nekem érdekes dolgok. A két kamasz gyerek, bárhová mentünk, állandóan egymás kezét fogva sétált.

Mindenért ordít

Már tehetetlennek érzem magam. A kislányom nyolcéves, és egyszerűen nem tudjuk kezelni. Ha beszél és visszakérdezünk, csak annyit, hogy "tényleg?" ordít, kikel magából, hogy miért szóltunk közbe. Csak az anyja foghatja össze a haját, de ordít, hogy rosszul fogta össze. Csak bizonyos, már agyonhasznált ruhákat hajlandó felvenni, még a szennyesből is kilopja őket.

Hogyan tudnám megértetni vele, hogy nem megoldás, ha tönkreteszi magát?

Tisztelt Szakértő! A tanácsára lenne szükségem egy barátnőm kapcsán. Két éve lett az osztálytársam. Már az elején, mikor kezdtük egymást jobban megismerni, tudtam, hogy több sebből vérzik. De nem olyan régen, mikor csajos bulit tartottunk, elmesélt mindent, ami vele történt.. ami vele történik. A súlyosabb részleteket kihagyva: megromlott a kapcsolata a szüleivel, leginkább az édesanyjával. Annyira, hogy az anyja már egyáltalán nem figyel rá. Próbálta felhívni magára a figyelmét, de mindezt sikertelenül. Állandóan csalódás érte/éri. A családban ő a középső gyerek.

Egyetemista fiam állandó félelemben él

Fiammal kapcsolatos problémára szeretnék valamilyen megoldást találni. Zsolt 23 éves egyetemista, aki állandóan szorong, félelemben él. Többször ismétlődik nála, hogy ha elmegy szórakozni, és éjszaka egyedül indul vissza a kollégiumba vagy haza, azt tapasztalja, hogy nem emlékszik az útjára, amit megtett a célig, és ő esetleg valakit megölhetett az úton, vagy esetleg csak bántalmazott. Másnap elkezdi nézegetni a rendőségi híreket, hogy esetleg amely útszakaszon ő járt, nem történt-e gyilkosság, amelynek ő lehet az elkövetője.

Nem rosszaság - segélykiáltás!

Tisztelt szakértő! Van egy 12 éves lányom. Van egy nővére és egy öccse is, és még két féltestvére. Az apja kb. 3 éves korában elhagyott minket, azóta egy évben egyszer találkoznak. A legidősebb lány az apukával ment, és nekem azóta van egy új férjem és egy mostohalányom. Kislányom az iskolában nagyon agresszív, és nem tanul. Kérdezés nélkül csinál dolgokat (pl.: melírt fest a hajába, levágja magának a haját), csak a szakadt ruháit hordja, és nagyon rondán, tiszteletlenül beszél másokkal. Van egy szellemileg sérült osztálytársa, akit megállás nélkül piszkál.

Az osztálytársaim nem értenek meg, kiközösítenek

Segítséget szeretnék kérni. 10 éves korom óta vagyok zárkózott, nem tudom, hogy miért vagy mi miatt. Azóta mindig vagdosom magam, és ezért megharagudtak rám az osztálytársaim és kiközösítenek. Sőt a némettanárommal meg olyan vagyok, hogy egyszerűen mikor felszólít, nem szólalok meg. Nem tudom, mi hozza ezt ki belőlem. Lehet azért, mert máshogy nézek rá, mint a saját tanáromra, vagy nem tudom. Kérem segítsen! Előre is köszönöm szépen! 14 éves vagyok.

Úgy érzem, összeroppanok lelkileg és fizikailag

Én egy átlagos 13 éves lány vagyok... vagyis elméletben. Gyakorlatilag pedig kilógok a sorból, olyan szavakat használok...amiket a barátaim sokszor nem értenek... szinte nincs velük közös témám. 7. osztályba járok, és életemben egyszer sem kaptam 1-est vagy 2-est, 3-ast is nagyon-nagyon ritkán. Szóval ez az első kérdésem, hogy vajon mit tegyek??? Ez jó? Vagy rossz-e ez egyáltalán? Meg olyan filozófiai dolgok foglalkoztatnak mint a halál... én nem akarom elhinni senkinek, hogy az elhunyt szerettem már jobb helyen vannak, arra támaszkodva, hogy senki nem tudhatja!

Dr. Csomortáni Zoltán

Klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta vagyok. Doktori disszertációmat a szülői túlvédés jelenségéről és terápiás kezeléséről írtam. Terápiás munkámban pszichoanalitikus, kognitív- és viselkedésterápiás, rendszerszemléletű elemeket ötvözök, fontosnak tartom a mentalizációs (elme-értelmező) és a resztoratív (kapcsolathelyreállító) technikákat.

Feliratkozás RSS - gyermek- és kamaszkori pszichés problémák csatornájára