Jelenlegi hely

evészavarok

Evészavaros kamaszfiú

A tanácsára lenne szükségem, mivel a kisebbik fiam, aki most 16 éves, nagyon sovány. Idáig is nagyon válogatós volt az étkezések terén, de mára már tarthatatlanná vált a  helyzet. 3 dolog maradt, amit megeszik: sültkrumpli (abból is csak kifejezetten egyfajta), túrós burek, és a házi pizza (abból is csak az általa kiválasztott sajtból és ketchupból, és semmi más feltét nem lehet rajta).  Ezeket az ételeket is úgy eszi meg, ha extra sósan készítem. Próbáltam szépen elmagyarázni, hogy ez nem normális dolog, és legalább kóstoljon meg új dolgokat is, de megszagolja és már öklendezik is.

Evészavarok, érzelmi hullámvasút

Evészavarral kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 25 éves, 165 cm magas lány vagyok, jelenleg 53-54 kg. A súlyom - bár lehetne 3-4- kilóval kevesebb - alapvetően normálisnak mondható, mégis borzalmasan rosszul érzem magam a bőrömben. Kamaszkoromban túlsúlyos voltam, de nagy erőfeszítések árán 22 éves koromra sikerült megszabadulnom a feleslegtől. 23 évesen már 50 kg voltam, tavaly pedig sikerült alámennem a bűvös 50-es számnak. Nagyon boldog és büszke voltam, úgy éreztem, elértem az életben valami olyasmit, amire örökké büszke leszek.

Szalai Tamás Dömötör

Klinikai és egészségpszichológiát, neurolingvisztikus programozást, relaxációt, pár-és családterápiát  tanultam. Öt középsikolában voltam pszichológus, internetes tanácsadásban és pszichiátriai közegben szereztem gyakorlatot. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal  pszichológus szakértőjeként és a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet tanácsadójaként  dolgoztam. A Magatartástudományi Intézet munkatársaként orvosi pszichológiát, kommunikációt, és pszichoszomatikát tanítok a Semmelweis Egyetemen magyarul, angolul és németül.

Állandó késztetést érzek az evésre

Végső elkeseredésemben írok Önöknek. 27 éves nő vagyok, komoly ételfüggő. Állandó késztetést érzek az evésre, ha szomorú, stresszes vagyok, azonnal szénhidrátdús ételekhez fordulok, illetve akkor is, ha unatkozom, vagy ürességet, reménytelenséget érzek. Ez természetesen hatással van a testemre is, jelenleg 170 cm-es magasságomhoz 120 kg vagyok. A külső megjelenésem annyira nem zavar, persze nőként én is szeretnék csinos ruhákban járni, vásárolgatni, de nem a fizikai méretem okozza a legnagyobb problémát (mindig is kövér voltam, lehet, hogy ezért).

Hogyan viszonyuljak a húgom evészavarához?

A húgom 14 éves, az elmúlt 8 hónapban csaknem 10 kg-ot fogyott (azelőtt is vékony volt, így már betegesen sovány). Szerencsére minden szakmai segítséget megkap, szüleim mindent megtesznek a felépülése érdekében. Én 20 éves vagyok, és nagyon mély kapcsolat van közte és köztem, komolyan hatni tudok rá. Szeretném tudni, mi lenne a megfelelő viselkedés részemről, ami elősegíthetné a gyógyulását. Beszéljek vele az állapotáról, vagy inkább kerüljem a témát? Tudom, hogy nem igazán lenne szabad étkezésre felszólitani ("etetni"), de aggodalmamban mégis gyakran megteszem.

Feliratkozás RSS - evészavarok csatornájára