Jelenlegi hely

Dackorszak

Hogyan terelgessem a kisfiamat?

3 gyermek édesanyja vagyok: 5 és fél éves kisfiú, 3 éves és egy 10 hónapos kislány. Egy éve költöztünk másik városba, illetve a fiam másik oviba is kezdett járni. A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A régi óvodában sem volt átlagos és mindig szófogadó gyerek, de ott tudták kezelni és nem panaszkodtak a szélsőséges szociális viselkedésére. Az új oviban mindig panaszkodnak rá, előfordul, hogy verekszik, széket dobál (ez egyszer fordult elő még), zavarja a közös foglalkozást. Viszont mindennapos az, hogy nem együttműködő, dacos, erős akaratú, duzzogós.

"Akkor se csinálom, bebebee"

A kislányom majdnem 5 éves, kb. 4 éves koráig minden nagyon jól ment. szófogadó kislány volt, okos, megcsinálta a feladatait, mint pl. rendrakás, öltözködés stb. Mindennap foglalkozom vele mivel óvónö vagyok, tudom, melyik korcsoporttal hogy kell foglalkozni, játszunk is mindig, amiket ő szeretne. És most kb. 4-5 hónapja minden megváltozott, semmit nem akar megcsinálni, a feladataira gondolok, segítsen nekem a házimunkában, rakjon rendet stb. Egy példát írok, ami már nálam teljesen kiveri a biztosítékot: az esti fürdés, lefekvés.

Aggaszt a kisfiam viselkedése

Problémák vannak 2 éves kisfiammal. Még nem voltam vele sehol, először tanácsot szeretnék kérni. Viselkedése nagyon aggaszt. Megpróbálom leírni, miket szokott csinálni. Nyugodt játék közben hirtelen megváltozik a viselkedése, elkezd ugrálni, fetreng, bukfencezik, ha valaki a közelében van, dobálja játékkal, nekiugrik pl a nagymamájának, unokatestvérének. Agresszívan viselkedik. Ha rászólok vagy megpróbálom megbüntetni, akkor nagyon sír, majd pár perc múlva megint kezdi ezt a viselkedést. Ilyenkor le sem lehet állítani, mintha azért is csinálná.

Benczné Simon Sarolta

 

Munkám során azt képviselem, hogy az emberi kapcsolatok minősége mindvégig döntő hatással van az életünkre, jóllétünkre. A másokhoz fűződő viszonyunk alakulására pedig magunk is hatunk, ez lehetőségünk és felelősségünk is egyben. Támogatom a hozzám fordulók önismereti folyamatát, amelynek révén kapcsolataikat harmonikusabban tudják működtetni, legyen ez szülő-gyermek, vagy párkapcsolat.

Bölcsis gondok

Van egy 2,5 éves kisfiam, aki bölcsibe jár december óta. Eleinte semmi gond nem volt, de az utóbbi időben folyton panaszkodnak rá, mondván, milyen rossz lett. Akaratos, nem akarja/nem tudja felvenni a cipőjét. Evésnél sem marad nyugton, szórakoztatja a többieket. Rohangál a szobában. Ha rászólnak valamiért, sírni kezd. A cipőjét tényleg nem tudja felvenni. Volt néhány sikertelen próbálkozás, és azóta ha én nem adom rá, inkább elindul mezítláb akár esőben is. Ha csak megemlítem, hogy próbálja meg, kétségbeesik, sírni kezd.

Páva Rita

Az interkulturális folyamatokat kutatva és megélve jöttem rá, hogy a családi egyensúly – ami a mindennapi boldogság kulcsa – nagyon hasonlít egy sokkultúrás társadalom kihívásaihoz. Lányomat várva fedeztem fel, mekkora ereje lehet egy anyai közösségnek, ahol természetesen a gyerekek és az apák, sőt a nagyszülők is látva, vagy láthatatlanul jelen vannak és részesülnek azokból az erőkből, amik a gyerek születését követve vernek hullámokat, vagy teremtenek mennyei pillanatokat a résztvevők számára.

Feliratkozás RSS - Dackorszak csatornájára