Jelenlegi hely

családi problémák

Nem akar pszichológushoz fordulni, mondván, ő nem bolond

Kedves Réka! Szeretnék segítséget kérni azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet rávenni arra valakit, hogy neki  segítségre lenne szüksége. Egy ismerősöm gyermeke leukémiában szenved, a transzplantáció is megtörtént decemberben. Mikor megtudtam, hogy a 23 éves gyerekkel ez történt, felajánlottam a segítségemet, amiben csak tudok, segítek. A beteg gyerek egyre több segítséget kért, mint hogy vigyem be a kórházba, adagoljam ki a gyógyszereit, segítsek takarítani, stb, stb, amit örömmel tettem, ha ezzel segíthetek a gyógyulásban.

Lelki roncs vagyok a húgom születése óta

Segítséget szeretnék kérni Önöktől a családommal kapcsolatban, mert már úgy érzem, nem bírom tovább. 17 éves fiú vagyok. Van egy nem túl jómódú családom, Budapest környékén élünk négyen: anyukám, apukám, húgom, aki 7 éves és én. Sajnos nagy valószínűséggel lelki roncs vagyok a húgom születése óta. Anyukám idegbeteg és ez ráterjedt a húgomra is. Soha nem ért rá nevelni őt, és a számítógépen meg a TV-n nevelkedett. Minden napunk veszekedéssel telik, amiből ordítozás és lelki gyilkolás válik. Mindennap sírva kelek és fekszem. Anyukám és húgom a megtestesült gonoszak.

Önmagam és a családom között kell választanom

Budapesten élek régóta, ideköt minden, a párom, lassan gyermeket is szeretnék, 34 éves vagyok. Családom (édesanyám és bátyám) vidéken él, 120 km-re. Az én magánéletem, egészségem, munkám rendben van. Családom viszont nagy nehézségekkel küszködik. Mindketten súlyos betegek, segítségre szorulnak. testvérem gondozza régóta anyukámat (anyu 74 éves és ugyan ellátja még magát, de egyedül nem tud élni, mivel nem tud kimozdulni a házból, nem tud bevásárolni, lassan már egyedül sem lehet hagyni, mert előfordult, hogy kigyulladt a villanyvezeték és nem vette észre).

Senki nem ért meg

19 éves lány vagyok. 2015 augusztus óta folyamatosan dolgozom. Anyukám 2011-ben külföldre költözött, apukám kiskoromban lemondott rólam, nagyszüleimnél élek. Azelőtt anyukámmal éltem, nem voltak túl nagy problémák, eleinte nagymamámékkal sem (mindig megkapom, hogy örüljek, hogy elvállaltak). Mióta velük lakom, egyre rosszabb a természetem, és nem veszem észre magamon, nem érzem úgy, hogy szemtelen lennék, amiből állandó viták vannak, de úgy 2 naponta.

Semmi kedvességet nem kapok anyámtól

Mindennekelőtt szeretném leírni, hogy nem volt felhőtlen a kiskorom. Sajnos nagyon sok betegséggel diagnosztizáltak (skizofrénia, hiperaktivitás, magatartási zavarok, Asperger-syndroma). Sajnos tényleg nem voltam egészséges, tömtek gyógyszerekkel egész kiskoromban és folyamatosan kórházakban feküdtem, és 8 éves koromtól egy intézetben nevelkedtem. Egy olyan intézetbe tettek be, ahol szinte minden gyerek pszichiátrailag sérült volt, vagy a szüleik bőrtönben voltak, vagy a szüleik is sérültek voltak. Én voltam az egyetlen gyermek, akinek a szülei normálisak voltak...

Szeretném visszakapni a régi önmagam

15 hónapos kislányommal vagyok itthon. Az utóbbi időben sok minden történt: építkezés, emiatt a férjemet alig láttuk, költözés, anyagi nehézségek, autóbaleset. Ezeket alapesetben is nehezen dolgoznám fel, de 15 hónap nem alvás (kislányom többször ébred éjszaka) és a folyamatos "készenlét", pörgés miatt szinte esélytelen. Folyamatosan idegesnek érzem magam, lefogytam, nem tudok aludni, néha alig merek kilépni itthonról, mert attól félek, történik velünk valami, a társaságot kerülni kezdtem (inkább az ismeretlen embereket).

Kamaszkori problémákkal küzdök

18 éves fiú vagyok, kamaszkori problémákkal szenvedek. Az elmúlt egy évben nagyon sokat lógtam az iskolából, ami idővel ki is derült a szüleimnél. Persze miután megtudták, már meg is kaptam a büntetést... nem mehettem sehova, nem találkozhattam senkivel. Most az év végi bizonyítványomat szerintem jó átlaggal zártam, összátlagban 3,8, magatartás:4 szorgalom:4. A

"Te is itt laksz, te se fizetsz"

22 éves vagyok. A testvérem most lesz 20 éves, és teherbe esett a 17 éves barátjától. A srác és a családja teljesen hülyének nézi a családomat. A srác hozzánk költözött, pedig a szüleim nem engedték, de engedtek a testvérem nyomásának. Jelenleg a sráccal együtt hatan lakunk egy 59 négyzetméteres lakásban, mivel nekem megszűnt a munkahelyem, így most csak édesapám dolgozik. A srác mégcsak egy szelet kenyeret vagy egy csörgőt se hajlandó venni bármelyik pillanatban megszületendő fiának, a testvérem úgyszintén. Nekem kellett kiságyat és ruhákat stb.

Elmenjek vagy maradjak?

18 éves lány vagyok. Nagyon sok családi probléma van itthon, a szüleim elváltak. Az anyukám mindig engem terhel a gondjaival, mint pl. hogy megöli magát, megunta az életet és hogy én vagyok az oka. Emelett mindenben segítek neki, támogatom őt, de ezt nem veszi észre. Sokat veszekedünk, és az apukám sem tartja velem a kapcsolatot, aki amúgy nagyon hiányzik nekem. Ezek a gondok nem látszanak rajtam... de én amikor csak tehetem, iszom. Az utóbbi időben lett rosszabb a helyzet, mivel elvittek a mentők kétszer is.

Már nem ugrálok úgy, ahogy a családom elvárja tőlem

Komoly egészségügyi és lelki válságba kerültem 2015 októberében. A munkahelyi stressz és túlhajszoltság miatt kórházba is kerültem, akkor döbbentem rá, hogy változtatnom kell az életemen. Felmondtam, új munkát kerestem, illetve egy új párkapcsolatot kezdtem. Az új párom nagyon egészségtudatos, így mellette én is elkezdtem rendszeresen enni, sportolni, ennek köszönhetően az egészségi állapotom sokat javult. A régi környezetem féltékenyen figyeli a változásokat, amelyek végbementek az életemben - a családom egyáltalán nem támogatja az új, egészséges életmódomat.

Mit tegyek, hogy másképp nézzenek rám?

Üdvözlöm, előre is bocsánat az ékezethiányért.16 éves lány vagyok, és egy olyan problémával fordulok Önhöz, amit már egy jó ideje észrevettem, és szerintem elég hétköznapi dolog a kistesóknál. Nem érzem magamat a családba tartozónak. Ez elég viccesen hangozhat, de így van. Én vagyok a második, azaz utolsó gyerek. Nővéremnek ekkora korában sokkal több mindent engedtek, és nem is csak erről van szó, de bármi van, mindig mellé állnak, őt támogatják, ő meg manipulálja őket.

Több szeretetet kapni és adni...

Az alábbi kéréssel fordulok Önhöz: Két megoldatlan problémám van (vélhetően több is, de ezek a legégetőbbek, úgy érzem), amelyekkel nem tudok mit kezdeni, ebben kérném a segítségét. 37 éves nő vagyok, aki nagyon szeretné megtalálni a társát. Házas soha nem voltam, de olyan kapcsolatom sem volt, amelyben éreztem volna, hogy szeretnek. Ami a családi hátteret illeti, a következő a helyzet: nagyon-nagyon ingerszegény és szeretet nélküli családi környezetben nőttem fel.

Oldalak

Feliratkozás RSS - családi problémák csatornájára