Jelenlegi hely

alacsony önértékelés

Énképzavar

22 éves nő vagyok, többszörösen lelkileg sérült - és borzalmas önképzavarban szenvedek ... Félek más nők társaságától, mikor a párommal megyek valahova, félek a tévében a reklámoktól a filmektől a jó testű nők miatt... Nagyon kicsi a mellem, és emiatt olyan félelmeim vannak, ha meglátok egy szép testű nőt vagy egy nagymellűt, hogy a páromnak biztos tetszik. Mindennap sírok emiatt, pedig ő imádja az egész lényem. Sajnos rá fog menni a kapcsolatom erre az önértékelési problémára, és már azon töröm a fejem, hogy megműttetem magam. A párom szenved amiatt, hogy a félelmeimben él.

Próbálom fenntartani az önbecsülésem_2.

Köszönöm a  soraimra adott értékes válaszát. Azért alakult ki az, hogy másokkal hasonlítom össze azt, hogy mim van, mit értem el, mert az én életkoromban már gyakori kérdés az, hogy: "van házad, lakás? Hol, kivel élsz? ", Milyen autóval vagy?, Család, gyerekek?...stb". Aztán ott van az amikor elhangzik a másik nem (hölgyek) szájából az, hogy, "ha egy negyvenes pasinak nincs gyereke, az defektes, ha egy negyvenes pasinak nincsen saját háza az akkor semmire kellő, mert mit csinált

Szita Bernadett

Elsősorban stresszhez, traumákhoz társuló, szorongásos és pszichoszomatikus jellegű zavarokkal foglalkozom. Fő szakterületem a krónikus betegségek, terhesség, vetélés, koraszülés, meddőség kapcsán jelentkező problémák kezelése, amelyhez szakmai hátteremet 2011-óta a Semmelweis Egyetem biztosítja. Munkám során elsődleges szempont az empatikus, elfogadó légkör megteremtése, és a hatékony, bizonyítékon alapuló pszichológiai módszerek alkalmazása.

Semmi szépséget nem találok magamban

Egy tinédzser lány vagyok aki mindig marcangolja magát. Minden lány barátnőmet szebbnek, jobbnak látom, mint magamat. Nincs önbizalmam, és néha túl meggondolatlan vagyok. Nincs egyetlen olyan barátnőm sem, akinek minden titkomat elmondhatnám, sokszor
gondolok a halálra. Nem tudom, hogyan  legyek pozitiv személyiség és olyan ember, aki ki tud állni magáért, ha arról van szó. Semmi szépséget nem találok magamban. Mindig más barátnőm bőrébe akarok bújni...

Mindentől félek...

Szinte mindentől félek, ami azt jelenti, például van, amikor nem merek bemenni hivatalos helyekre, mindig hívok magammal valakit, vagy pl. ha belegondolok,hogy állásinterjúra kell mennem, akkor egyből az van az eszemben, hogy mit fognak kérdezni, és hogy biztos nem fogok tudni rá válaszolni. Az a legrosszabb, ez mindig bennem van, hogy az jár az eszemben, hogy vajon az emberek mit gondolhatnak arról, amit én mondok vagy csinálok. Nagyon szorongok szinte mindentől, pedig hozzátartoznak az élethez.

Csapdahelyzetben - beteg gyerekkel külföldön

Hónapok óta válságos helyzetben érzem magam. 42 éves vagyok, 6 es fél éve külföldön élek, 2 gyerekem van, az egyikük krónikus beteg. A 7 éves veseelégtelenségben szenved, egy újszülöttkori szepszis tönkretette a veséjét. Jelenleg dializálni kell, új vesére várunk.  A problémám egy része ebből fakad. Nagyon nehezen viselem a betegséget, gyakorlatilag hét éve másról sem szól az életem, csak a kórházról. Rengeteg időt töltünk/töltöttünk ott, és sajnos a betegsége miatt ez a jövőben is így marad, ráadásul még az életéért is folyton aggódhatunk, mert egy

Lassan elhiszi, hogy alkalmatlan egy kapcsolatra...

Fiatal felnőtt lányom problémájával fordulok Önhöz, mert most már engem is kétségbeejt a helyzete. Az átlagnál "felnőttebb", feltűnően csinos és szép lány. Okos, értelmes, felelősségteljes munkája van, főnökei szeretik és megbecsülik. Magas EQ-val rendelkezik. Azt hihetnénk, hogy minden adott a boldog életéhez, de nincs párja, pedig nagyon vágyna egy igazi, tartós kapcsolatra. Rengeteget próbálkozik, de a kudarcai egyre inkább azt erősítik meg benne, hogy ő a hibás. 18 éves is elmúlt, mire a szüzességét elvesztette, mert nagyon az igazinak tartogatta magát.

Nekem miért nem sikerül semmi?

A problémám az, hogy elmúltam negyvenéves és nem értem el a céljaimat, ugyanakkor a barátaim elérték és ha nem is nyíltan, de irigykedem rájuk. Mindegyik családot alapított és szép családi házzal rendelkezik, míg én a szüleimmel élek, jó pár éve nincsen párkapcsolatom, és ha visszatekintek az elmúlt éveimre, nem is voltak lehetőségeim. Természetesen nem éltem mindig a szüleimmel, mert éveken át éltem önállóan albérletben, de attól nem lett társam, sem házam vagy saját lakásom.

Én rontok el mindig valamit?

Valami baj van velem? 18 éves lány vagyok. Nagyon szeretek ismerkedni és barátkozni. Vagyis eddig szerettem. Mostanában sok csalódás ért engem. Amióta az a fiú, akit azt hittem, szeretek, átvágott, csak a legjobb barátnőmben bíztam meg. Úgy tűnt, kezd jó lenni minden, megismerkedtem egy fiúval, de ő a barátnőmnek is tetszett, ezért visszaléptem az egészből, és gondoltam, majd úgyis lesz más. Erre a "barátnőm" a hátam mögött elhordott mindennek, és végül én lettem az, akit mindenki megutált, csak hogy megszerezze azt a fiút. Túlléptem ezen is, a sport segített. Tavasszal új edzőm lett.

Féltékeny vagyok a múltjára

23 éves vagyok, a barátom 20. Másfél éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk, neki még egy másik barátnője volt.3 évig voltak együtt, akivel a szakítás óta nem beszélnek, nem barátok, nem találkoznak. Amikor megismerkedtünk, barátok lettünk, mesélt a lányról, de nem pozitív dolgokat. Ismeretségünk második hónapjában szakítottak (nem miattam). Mióta együtt vagyunk, nagyon sokat kérdeztem erről a lányról, mert a 3 évet nagyon sok időnek gondolom annak ellenére, hogy akkor meg nagyon fiatalok voltak. Nagyon sokat kérdezgettem az ő kettejük kapcsolatáról, a barátom nem mesélt soha magától.

Oldalak

Feliratkozás RSS - alacsony önértékelés csatornájára