Kisfiam 27 hónapos, 3 hónapja bölcsődés. Nagyon könnyen beszokott, nem sírt. Már az elején problémák voltak vele, a társaival agresszív. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de üt, harap, mar, hajat húz stb. Van mikor egy hétig semmi baj, utána 1 hétig mindennapos az agressziója. Igazából már másfél éves korában kezdődtek a problémák. Akkoriban vittem hetente egyszer  kerekítő gyerekfoglalkozásra. Már az első alkalommal nekiment a gyerekeknek ok nélkül. Itthon pedig nincs verve stb., tehát nem tőlünk tanulta el ezeket.

11 éves fiam miatt fordulok Önhöz, két kérdésem lenne. Az egyik, hogy közel egy éve cicaszerepet játszik, hogy ő az én cicám, teljesen úgy viselkedik. Egyedül nevelem, apja félévente megjelenik, amikor neki tetszik. Arra gondoltam, talán ezt próbálja így pótolni - vagy nagyobb szeretetre vágyik? A másik gondom, hogy itthon elkezdett verekedni, és én vagyok a célpont. Az iskolában nem verekszik. Ez leginkább a tanulásnál fordul elő, amikor nem akar tanulni, viszont én megkövetelem, hogy felkészült legyen. Sajnos apjától láthatott ilyet. Már egyre durvább.

19 éves lány vagyok. A volt barátommal együtt éltünk egy évig. Minden apróságon bekattant és megvert, megalázott. Nem tudom, miért szerettem, láttam a jó oldalát is, segíteni akartam neki, hogy megnyugodjon és ne legyen idegbeteg. Sajnos nem sikerült, de nem hagyta, hogy szakítsak vele, fenyegetett, hogy megöli magát is és engem is. Ha el akartam hagyni, agyonvert. A barátnőim segítettek megszökni tőle. Borzalmas dolgokat éltem át, nemegyszer majdnem megölt. Most már szerencsére vége van, de úgy érzem, nem sikerül túltennem magam ezen, pedig több mint fél éve nincs már velem.

Felismerve a lelki terrort, páromat 5 hónap után elhagytam. Nagyon nehezen sikerült, és egy „lelki bántalmazást” követően egy hét után még mindig úgy érzem, mint akit szó szerint megvertek.

Tele vagyok haraggal a társadalom iránt. 21 éves srác vagyok. Iskolás koromban gyakran voltam "áldozat", a középiskolát alig tudtam kijárni, mert nap mint nap piszkáltak, lelkileg terrorizáltak, a végén már az egész osztály, inkább verbálisan. Pszichiáterhez jártam és gyógyszereztem magamat. Utána tanultam szakmát, de nem végeztem el. Otthon is voltak családi problémák. Mostanra megerősödtem, viszont tele vagyok haraggal és agresszióval. Konkrétan ki akarok ütni valakit. Például rám néz valaki fiatalabb hosszabb ideig, már támadnám le, be is szólok neki.

A barátom fia 22 éves. Nem dolgozik, nem tanul, a 8.osztályt végezte el. Gyakori, hogy éjjel vagy bármilyen napszakban érkezik haza, zavarja a nyugalmunkat. Hangoskodik, barátokat hoz magával bejelentés nélkül. Éjjel fent van, nappal alszik. Amikor ezt szóvá tesszük, tör-zúz maga körül. Ablakot betöri, edényeket, poharakat összetör. Nekimegy az apjának, megüti, volt, amikor összeverekedtek. Már az öt év alatt háromszor kellett kihívni miatta a rendőrséget. De ők csak megjelentek, ezekben az ügyekben nem intézkedtek. Több garázdaságot is elkövetett már a fiú, amiből büntetőügyei is vannak.

Van egy 2 éves kisfiam. Nagyon ügyes, okos gyerek. A problémám a következő: az utóbbi időben rendkívül agresszív a viselkedése, amely a családtagokra terjed (szülők, nagyszülők). Ha valamilyen számára nem tetsző dolog történik, egyből üt, rúg, harap. Vannak esetek, hogy teljesen ok nélkül is csinálja, talán unatkozik?! Mi erre a megoldás, hogyan szoktathatjuk le erről a viselkedésről, vagy mi hogyan reagáljunk? Összeköthető ez a dackorszakkal?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, van egy 9 éves lányom és egy közös egyéves fiunk. A problémám kissé összetett. A párom napi szinten szidalmaz engem és a lányomat, a kislányt hülyétöl kezdve kurváig elhordja mindennek, mert nagyszájú és

Gyermekem 26 hónapos, 1 hónapja jàr bölcsődébe. Làtszólag zökkenőmentesen beszokott, abszolút nem sírt, szívesen is jàr. Viszont durva-agresszív-verekedős a tàrsaival. A gondozónők szerint talàn így vezeti le a benne levő feszültséget és

Elnézést kérek, hogy nem helyes a magyar írásom. Van két gyermekem, egy 10 és egy 8 éves fiú. A nagyobb gyerek a probléma. Amikor elkezdte az óvodát, nem beszélte a magyar nyelvet - mi nem vagyunk magyarok. Akkor kezdett agreszíven

Volt párom gyakran dührohamot produkált, ilyenkor agresszív volt és mindenért engem hibáztatott. Mindenbe belekötött, provokálta a veszekedést.  Ha nem voltak dührohamai, akkor lekezelően, flegmán beszélt velem. Sajnos az évek alatt annyi bántást kaptam tőle, hogy 5 év után nem bírtam tovább, elköltöztem tőle. Szerettem volna, ha eljárunk párterápiára, de ez elől elzárkózott. (Volt felesége is hasonló okok miatt vált el tőle).

Jó napot kívánok !! Nagyon-nagyon fura ember vagyok, nem tudok magammal együttmüködni, betegesen agresszív vagyok, bármi legyen az!! Fèlek magamtól, a csalòdástol!! Mièrt van ez???

A férjemmel 24 éve vagyunk együtt, 3 felnőtt gyerekünk van. Sajnos az utóbbi években ismét előtérbe került az alkoholproblémája. 15 évvel ezelőtt elköltöztem tőle ital és bántamazás miatt, de egy pár nap után visszaköltöztem, mivel elment gyógykezelésre és 7 éven keresztül nem is ivott! A mostani állapot napról napra rosszabb: egy évvel ezelőtt elköltöztünk a gyerekekkel, olyan se veled, se nélküled életet élve. Van, hogy beköltözik hozzánk, majd 4-5 nap után hazaköltözik, nem bírja alkohol nélkül! A probléma az  agresszivitása. Az utóbbi időben engem csak szóban ill.

Apukámnak időnként agresszív kitörései vannak. Ilyenkor a legapróbb neki nem tetsző megjegyzés is ellenséggé teheti az illetőt a szemében, legyen az közeli rokon vagy barát. Hullámokban törnek rá ezek a rossz időszakok (1-2 hónaptól akár pár évig tartanak), és kb. 3 hete megint mélypontra került (most például az új munkahelyén „szívatják”). Abszolút kiszámíthatatlan. Ilyenkor fokozott alkoholfogyasztás is társul ehhez a szélsőséges hangulatingadozáshoz, ami csak még kezelhetetlenebbé teszi. Azonban józanul is teljesen torz és zavart az én- és világképe.

Üdvözlöm! Nem is tudom hol kezdjem! Van egy 4 és fél éves kisfiam, aki érthetetlen módon agresszív és ingerült. Bántja az állatokat is, pedig a családban senkitől nem lát ilyet. Szó szerint örül mások bajának, és ami a legrosszabb, hogy egyáltalán nincsenek pozitív gondolatai. Bármikor bármiről beszélünk, Ő csak a bajt látja. "Mi lesz, ha beszakad, leszakad, felrobban, eltévedünk, stb..." Semmi szépre nem tud gondolni. Mi a baj vele? Miért ilyen? Köszönöm a segítségét!