Jelenlegi hely

Cikkajánlók a magazinból

„A kiálló szöget be kell verni”

Beszélgetés Indries Krisztiánnal
Szerző: 

A tanszék, ahol két évig dolgoztam, pszichoanalitikus tanszék volt. Érdekes volt megfigyelni, hogyan próbálták beleágyazni a saját kultúrájukba a nyugati pszichoanalízis eredményeit. Az ödipális konfliktust náluk Adzsaszeracu herceg története jeleníti meg, bár itt inkább az anyagyilkosság áll a középpontban. Nemcsak az érzelmekhez viszonyulnak másként, hanem a szexualitáshoz is. Csakhogy míg legbelső érzelmeik elmondhatatlanok, addig a szexualitást sokkal kevésbé tartják kontroll alatt, mint mi. Ezért érthetetlenek számukra a káromkodásaink. 

A nyugati kultúra egyik központi gondolata az individuum, az egyén különlegessége. A japánok leghíresebb mondásának értelme viszont az, nem szabad eltűrni, hogy valaki kilógjon a sorból. Ha Japánba utaznánk, nemcsak ettől  éreznénk úgy, kicsúszott a lábunk alól a talaj, hanem attól is, hogy nem értenénk a metakommunikáció kifinomult jelzéseit. És akkor még a zavarba ejtő kulturális különbségekről nem is beszéltünk. Mert csámcsogni lehet, sőt szellenteni is. Azt viszont senkinek sem ajánlhatjuk, hogy társaságban kifújja az orrát.

Betegség-e a gyűjtögetés?

A gyűjtemények darabjai sokszor persze nem önértékük miatt fontosak, hanem mert a gyűjtési folyamat sikerességének, s ezáltal a gyűjtő ügyességének tárgyi bizonyítékai. Ezért értéktelenek és szóródnak szét legtöbbször az örökölt gyűjtemények. Aki készen kapja, annak a számára az összegyűjtött tárgyak élményeket nem idéznek föl, hiszen valaki másnak az életeseményeihez kötődnek, ráadásul megszerzésük sem került erőfeszítésbe. Lélektanilag csak az a gyűjtemény lehet fontos, amelynek létrehozásáért megdolgoztunk.

Mindenki hallott már dobozokkal, ruhákkal, zacskókkal, újságokkal, könyvekkel, nem működő műszaki cikkekkel, mindenféle vicik-vacakokkal a padlótól a plafonig teletömött, takaríthatatlan, járhatatlan lakásokról. Aki – általában hosszú évek alatt – ilyenné alakítja otthonát, az bizony pszichés zavarban: kényszeres gyűjtögetésben szenved. A tünetek jól meghatározhatók: a beteg nagy mennyiségben gyűjt be és tárol olyan tárgyakat, amelyek – mindenki más szerint – teljesen értéktelenek.

Chips? - Csillogó mellkas, feszülő tanga

Férfi sztriptíz, avagy mi kell a nőnek?

Mire hívja fel a figyelmet a Chippendale-jelenség? Arra, hogy mi – nők és férfiak – jobban hasonlítunk egymásra, mint amennyire különbözünk. Ha jellemzővé válik a szingli nő a társadalomban, megjelenik hamar a metroszexuális férfi. Ha az egyik fél kevesebb törődést, intimitást ad a másiknak, a hiányt egy külső kapcsolat pótolhatja. A férfi gyakran hivatkozik a nő szülés utáni megváltozott alakjára, mint ami kevésbé felel meg a férfimagazinok „hónap lánya” fotósorozatán ábrázoltaknak, míg a férfi ilyen biológiai feladatok nélkül is képes jelentős alakváltozásra. S ha a férfi vágyait a számítógép képei útján éli ki, partnere is virtuális vagy hús-vér kapcsolatot keres…

 

Korábban a férfiak kizárólagos jogot formáltak a kívánatos női test definiálására. A nőt, mint a férfi vágyának tárgyát mutatták be a médiában – ám újabban a kockahasú macsók is egyre inkább feltűnnek a színen. Sokan ezt negatív jelenségként értelmezik, s a kultúra szexualizálódását látják benne. A másik oldal azonban inkább a vágy demokratizálódását s a női szexualitás felszabadítását, kiteljesedését hangsúlyozza – azt, hogy a nők részéről is van igény az esztétikus férfitestek látványára.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Szerző: 

Az elmondás révén a sérelem múlttá, a múló idő részévé tud válni, ily módon elfelejthető. Amit nem mondunk el, annak a „tudásától” (a rá emlékezéstől) ugyan megszabadulhatunk, de a feszültségétől nem! Mivel az érzelmi agy és a test között olyan szoros viszony van, hogy az érzések testi vetületeit a sejtekben, szövetekben, szervekben hordozzuk, a testbe zárt fájdalom, bánat, sérelem, harag a testünkben fejti ki ártalmas hatásait.

Az egészséglélektan elsőként mutatott rá arra, hogy az optimizmus és az egészségállapot között szorosabb az összefüggés, mint a dohányzás és a tüdőrák között. A Harvard Egyetem munkatársai végzett diplomásokkal folytattak követéses vizsgálatot. A fiatalokat két csoportra osztották: pesszimistákra és optimistákra, s azt állapították meg, hogy a diplomaszerzést követően egészségi állapotukban 40-45 éves korukra érik el azt a jelentős különbséget, amiért (a sok befolyásoló tényező ellenére) alapvetően a beállítódásuk tehető felelőssé.

Érzelmi inkontinencia

avagy mit is kezdhetünk szorongató érzéseinkkel?
Szerző: 

Ma, ha egy fiatallal valamilyen negatív élmény történik, odaül a gépéhez, s azonnal kapcsolatba lép a barátaival,  és – akár ugyanezen időben – blogjában is leírja gondolatait. Az Y generációnak nem kell olyan sokáig magában tartania a feszültségeit…Aki most azt gondolja:  „hiszen a feszültségmentes élet egészségesebb”, annak alapvetően igaza van, mert nem arról van szó, hogy a szenvedés lenne az ajánlott lélektani állapot. De mindig vannak helyzetek, amikor bizony ki kell bírni a belső feszítést, és át kell gondolni a történteket...

A személyiség tudattalan érzelmi mechanizmusai védelmet jelentenek az énnek, és szinte azonnal működésbe lépnek, mihelyst valamilyen érzelmi feszültség kialakul. Ez sok esetben segít, azonban nem jelent feltétlenül jó perspektívájú és prognózisú megoldást, hanem csak aktuális „túlélést”.

Társas lazsálás – avagy mindig van, aki dolgozzon helyetted

Szerző: 

A társas lazsálás jelentősége a munkahelyen akkor mutatkozik meg igazán, amikor a dolgozóknak csoportban kell dolgozniuk. Jól ismert példa az építőiparban dolgozó munkásoké, akik látványosan jobban belehúznak a munkába, amikor a csoportvezető jelen van. Az már nem motiválja őket, ha a járókelők  azt látják, hogy egy dolgozik, és három körbeállva nézi őt. Vagyis ha tudjuk, hogy a megfigyelésnek semmi következménye nincs s a teljesítményünket sem értékelik, olyan nyugalom tölt el bennünket, hogy semmi kedvünk a minimálisnál több energiát fektetni a munkába. 

A társas lazsálás jelensége nemcsak a munkahelyi vezetőnek, de azoknak a csoporttársaknak is problémát jelenthet, akik igazságtalannak élik meg mások megbúvását a csoportban. A kérdés az, hogy meddig hajlandóak elnézni ezt, meddig bírják a hátukon cipelni ezeket a társakat – és hol van az a pont, amikor felborul az addigi vélt egyensúly. Ahogy nő a csoport létszáma, úgy válik egyre változatosabbá összetétele is, ami növeli ugyan a csoport erőforrását, de növeli erőforrásigényét is.

Az Y generációs szülők

Szerző: 

A fiatal anyák sokszor kínzó érzelmi válságként élik meg, hogy életük teljesen átalakult, elveszett a szabadságuk. Ennek következményét gyakran a gyerek sínyli meg, aki állandóan jelenlévő új tagként folyamatos ellátást és érzelmileg stabil anyát igényel. Ha egy nő nyíltan kommunikál erről az érzésről, az nem az anyaság elutasítását jelenti, hanem annak felismerését, hogy előző felnőtt, önálló életvitele továbbra is fontos maradt. A gyermekkel való pszichés kapcsolatnak is jót tesz, ha a tilalom alatt álló,  „tabu” érzelmek és indulatok kimondhatók, mert nem gerjesztődnek tovább.

A szülés utáni néhány hét általában mindkét fél számára a közös új élmény befogadását, vagyis a kisbabával való ismerkedést, összeszokást és összecsiszolódást jelenti. A tennivalók sokasága kezdi feszesen szabályozni a hétköznapokat. Az anyák általában minden figyelmükkel gyermekük felé fordulnak, az addigi értékrend megváltozik, és minden a csecsemő szükségleteinek rendelődik alá. Az anyaság élménye gyakran olyan erős, hogy a nő észre sem veszi, szinte csak a gyermekéről képes beszélni, s tudattalanul is azt várja el a férjétől, hogy az szintén csak erre legyen kíváncsi.

Titokzatos testi tünetek - 2.

Inkább a nők?

Az érzelmeiket nehezen azonosító, az érzelmi és testi jelzéseket egymástól nehezen megkülönböztető személyek az érzelmi élmény differenciálatlansága miatt stresszhelyzetben védtelenek lesznek a feszültségnövekedéssel szemben. Az intenzív negatív érzelmek testi és lelki egészségre kifejtett negatív hatása viszont csak akkor érvényesül, ha nincs lehetőségünk kifejezni ezeket, s mindemellett nem vagyunk képesek pozitív érzelmeket generálni a stresszes időszakokban.

Jól dokumentált ténynek tűnik, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi. A nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik a tüneteiket, mint a férfiak, s ez a különbség a tünetbeszámolókban már gyermekkorban is tetten érhető. A különbség hátterében egyrészt eltérő szocializációs stratégiák állhatnak: a szociális környezet a lányoknak inkább megengedi a fájdalom és a negatív érzelmek kifejezését, a fiúk azonban nem lehetnek „anyámasszony katonái”.

"Szent kéj a csók és szent az élet"

Miért nem öröm az örömlány csókja?

A csók a legintimebb megnyilvánulás két ember között, amely a festészettől a zenén keresztül a filmgyártáson és a költészeten át a művészetek minden ágát megihlette. A csók a vágy s a szerelem hírnöke, az élet része – a művészet pedig az életről szól! Elhíresült csókok (ha a királylány és a béka románcát kivételesen hanyagoljuk is): Gustav Klimt A csók című festménye és Rodin azonos nevet viselő híres szobra, valamint ami sokak számára vélhetően elsőre megjelenik, a „filmtörténelem csókja” az Elfújta a szél c. filmből. 

 

Az első csók természetesen egy csoda – de ezen túlmenően evolúciósan adaptív szerepe van a partnerválasztásban. A csók a párkapcsolati rituálé része, amikor két ember megcsókolja egymást, biokémiai üzenetek bonyolult tárházát vonultatja fel. E mechanizmus első körben segít kiszűrni azon partnerek körét, akikkel genetikai vagy immunrendszerbeli összeférhetetlenség állna elő.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Szerző: 

A szerzés és birtoklás hajszolása egyre dologiasabbá teszi az emberi kapcsolatokat is. A pénzszerzési kényszer felemészti az egészséget, az érvényesülési és „szerzési” rivalizálás a bizalmi gyökereket ássa alá, a tárgyközpontú kultúra alattomosan átszivárog az emberi viszonyokba is. Minden megvehetővé degradálódik, hovatovább az érzelmi kapcsolatokban is uralkodóvá válik a tárgyelvűség. 

Amiért erőnket, időnket, képességeinket adtuk, és az meghozta a „bevetés” eredményét, rögvest örömérzést szül. Ami viszont befektetés nélkül az ölünkbe pottyan, az nem lesz igazán a „miénk” – tulajdonunk lesz ugyan, de nem lesz lelkünk része, nem válik életünk fontos darabjává.

Oldalak