Jelenlegi hely

Cikkajánlók a magazinból

Mit keres az egér a hálószobában?

Szenvedélyes (v)iszonyaink

Mit tud kínálni a nőknek – vagy megfordítva a kérdést: mit nem kapnak meg a pornó-oldalakat látogató nők, amit még e „plasztik-romantika” is pótolni, csillapítani képes? Természetesen nem a szex az egyetlen válasz. Nők esetében népszerűbbek az interaktív csevegős-csetelős, fantázia-szerepjáték elemeket tartalmazó szolgáltatások az online pornófilmekkel szemben – ami pedig a felszabadultság, anonimitás (a vágyak szabad kiélése, a titkos és másképp szégyellt kívánságok kimondása) mellett egyfajta kötődési illúziót, a valakihez tartozás érzését is nyújtja, s a játékosságnak is teret enged.

A nőket tehát nagyrészt a ma is létező társadalmi sztereotípiáknak való megfelelés, a „jó feleség” imázs („Egy tisztességes feleségnek nincsenek szexuális kívánságai – igazi öröme a gyermekei boldogságában keresendő”) kényszeríti bele ebbe a kettős életvitelbe. Szintén a szexualitás örömszerző funkciójához köthető, hogy a sivár hétköznapokban önjutalmazó jellege lehet, kárpótlás a sok lemondásért, túlhajszoltságért, munkáért – más, természetes örömöket is helyettesítve, illetve az érzelmi vákuumot tompítva.

Mit tud a gyermeki agy?

Tíz kérdés az olvasás fejlődéséről és fejlődési zavaráról
Szerző: 

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is. Mi több, egy nagyon új terület, a pedagógiai idegtudomány is szót kér, amely azt vizsgálja, milyen az iskola, mindenekelőtt a tanítási és fejlesztési módszerek hatása a fejlődő agyra.

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is.

Kiből lehet jó pszichológus?

Beszélgetés dr. Bagdy Emőkével
Cikkek: 

A pszichológia az utóbbi időkben minden magyar egyetemen slágerszak. Sok ezer diák dönt úgy évről évre, hogy a lélekgyógyászatot választja hivatásául. A pszichológia azonban nemcsak a felsőoktatásban, de a gyakorlati alkalmazás területén is hódít, határainkon innen és túl: mind többen és többen érzik szükségét annak világszerte, hogy problémáikkal humán segítő szakemberhez forduljanak. Vajon mitől ilyen népszerű ma ez a tudomány?  Kiből lehet jó pszichológus? Ezekre és  hasonló kérdésekre keressük a választ Dr. Bagdy Emőke klinikai pszichológussal, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával.

 

Ön sok éve tanít már pszichológushallgatókat, s gyakorló gyógyító is egyben. Tapasztalata szerint van bármiféle olyan lelki adottság, amivel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy sikeres pszichológusok legyünk?

Kiskirályok a családban

avagy az elkényeztetésről
Szerző: 

A kényeztetésről elsőre talán sztereotípiák jutnak eszünkbe: habos rózsaszínruhás kislány, bűbájos mosoly – aki a következő pillanatban hangosan visít és toporzékol, mert nem kapott meg valamit. Erre a szülő gyors ígérgetésbe kezd, hogy minél hamarabb leszerelje a gyermekét. De ugyanez „fiúsítva” is megjelenhet, kicsit más színezettel – erőteljesebb hangadással, ám a toporzékolás közös. Lelki szemeink előtt föltűnik a fejcsóváló középkorú hölgy bevásárlószatyrokkal – „Én bizony adnék neki egy jó nagy pofont!” Ez a felszín. De nézzünk egy kicsit a jelenség mögé, mielőtt skatulyákba dugnánk a gyerekeket, és az őket elkényeztető szülőket.

A kényeztetésről elsőre talán sztereotípiák jutnak eszünkbe: habos rózsaszínruhás kislány, bűbájos mosoly – aki a következő pillanatban hangosan visít és toporzékol, mert nem kapott meg valamit. Erre a szülő gyors ígérgetésbe kezd, hogy minél hamarabb leszerelje a gyermekét. De ugyanez „fiúsítva” is megjelenhet, kicsit más színezettel – erőteljesebb hangadással, ám a toporzékolás közös. Lelki szemeink előtt föltűnik a fejcsóváló középkorú hölgy bevásárlószatyrokkal – „Én bizony adnék neki egy jó nagy pofont!”Ez a felszín.

Kalocsán már megkezdődött a gyógyulás

Beszélgetés dr. Szigecsán Tamás aneszteziológussal
Szerző: 

Dr. Szigecsán Tamás magán-aneszteziológusként dolgozik Kalocsán – a betegekkel végletesen kiszolgáltatott helyzetben, a műtőasztalon találkozik. Szerepe szerint nem ő gyógyít, ő csak lehetővé teszi az operációt. Legalábbis ezt gondolta mindaddig, amíg el nem végzett egy képzést, ahol megtanulta a szuggesztiós technikát. Hatására megváltoztak a kimondott szavak: az oxigénből hűs erdei szellő lett, az infúzió-szúrásból infúzió-bekötés, az elektródából tappancs, a fertőtlenítőszerből pedig kellemesen hűs folyadék. Azóta furcsa dolgokra lett figyelmes – nemcsak a betegek lettek elégedettebbek, hanem a kollégák is többet mosolyognak és szívesebben jönnek ezekre a műtétekre.  

Gyakorló aneszteziológusként korábban is láttam, hogy ott, a műtőasztalon valami alapvetően megváltozik az emberben.

4 nő – vagy 1? Tara alteregói

Amerikai filmsorozat az HBO-n, premier: augusztus 4. kedd, 20:00
Cikkek: 

2009-ben az USA egyik legnépszerűbb sorozata a United States of Tara. A történet főszereplője, Tara Gregson boldogan él férjével, Max-szal és két szép gyermekükkel: a 15 éves Kate-tel és a 14 éves Marshallal. Pontosabban, boldogan élne – ha nem lennének alszemélyiségei. Ha nagy stressz vagy érzelmi megterhelés alá kerül, elsötétül előtte a világ, és hirtelen elkezd egészen másképpen viselkedni, mint azelőtt: valamelyik „alteregója” veszi át a hatalmat. Mikor visszatér, persze semmire sem emlékszik…


 

 

Egy aktív-éber hipnotizőr

Interjú Bányai Éva professzorral
Cikkek: 

Volt egy éberen tanuló kontrollcsoport, s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.  Négyen azonban másképp viselkedtek, egyikük azt mondta: „Miért mondjátok, hogy elalszom, alszom, mély hipnotikus állapotban alszom, amikor én egyáltalán nem alszom el! Sokkal jobban tudok figyelni, mint máskor!” Ez nem hagyott nyugodni. Lehet, hogy nem is igazán alvásszerű ez az állapot, lehet, hogy csak azért viselkednek így a személyek, mert azt mondjuk nekik, hogy elalszanak? Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy az alvás nem lényegi feltétele a hipnózisnak...

Részlet a Bányai Éva professzorral készült interjúból: 1972-ben a doktori disszertációmat már ezzel a címmel írtam: A hipnózis hatása a tanulásra. A kísérletsorozatban volt egy éberen tanuló kontrollcsoport; s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.

Rombol és épít a válság

Beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal
Szerző: 

Hankiss Elemér szociológus szerint a  túlfogyasztás csapdájából ki kell törni; a „fönn az ernyő, nincsen kas” mentalitás nem tartható fenn tovább. A magatartásbeli változásoknak már régóta vannak jelei a világban, de a válság felgyorsíthatja a folyamatot. Lehet, hogy az eddigi „hedonista” magatartáskultúra fokozatosan átalakul majd „epikureánus” magatartáskultúrává. Vagyis a korlátlan fogyasztással szemben a mértékletességre. Könnyű belátni, hogy az, aki telezabálja magát, utána rosszul érzi majd magát; és ez vonatkozik minden élvezetre.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy fokozatosan új értékek kerülnek majd előtérbe - fogalmaz az interjúban Hankiss Elemér szociológus. A túlfogyasztás csapdájából ki kell törni; a „fönn az ernyő, nincsen kas” mentalitás nem tartható fenn tovább. A magatartásbeli változásoknak már régóta vannak jelei a világban, de a válság felgyorsíthatja a folyamatot. Lehet, hogy az eddigi „hedonista” magatartáskultúra fokozatosan átalakul majd „epikureánus” magatartáskultúrává. Vagyis a korlátlan fogyasztással szemben a mértékletességre.

A válságból a kiút az együttműködés erősödése lesz

Beszélgetés Palotai Gabriella pszichiáterrel a coachingról, a vezetők lelki edzéséről

Azt tapasztalom, hogy sokakból hiányzik a bajokkal való pozitív szembenézés, és kicsi a megküzdési repertoár. De ismerek vállalatvezetőt is, aki azt mondja: nem tudom még, hogy jövünk ki a bajból, s ha nem sikerül, nem tudom azt sem, milyen munkát kell elvállalnom, de azt tudom, hogy lesz munkám. Láthatólag nem zavarja, ha „alacsonyabb” munkát kell vállalnia.

Azt tapasztalom, hogy sokakból hiányzik a bajokkal való pozitív szembenézés, és kicsi a megküzdési repertoár. De ismerek vállalatvezetőt is, aki azt mondja: nem tudom még, hogy jövünk ki a bajból, s ha nem sikerül, nem tudom azt sem, milyen munkát kell elvállalnom, de azt tudom, hogy lesz munkám. Láthatólag nem zavarja, ha „alacsonyabb” munkát kell vállalnia. Egyelőre persze ilyen veszély nem fenyegeti, de sokkal bátrabban és szabadabban tud döntéseket hozni, aki ilyen attitűddel viszonyul jövőjéhez.

Határvillongások

„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod?Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt?  Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik: távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod?  Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt?  Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik, hogy távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

 

Oldalak