Jelenlegi hely

Cikkajánlók a magazinból

„Hol a boldogság mostanában?”

A boldogság olyan jelenség, amelyről leginkább múlt vagy jövő időben szoktunk beszélni. Úgy szoktuk emlegetni, mint ami valamikor volt, vagy mint amire vágyunk, de még nem jött el. 

A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok. Mintha attól félnénk, hogy maga a kijelentés, a boldogság jelen időben történő említése elzavarná tőlünk az érzést. Valahogy úgy vagyunk ezzel, ahogy az álmainkkal: amint álmunkban észrevesszük, hogy álmodunk, a legtöbb esetben felébredünk. Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan.

Az értelmetlen egyetértés

Az emberek időnként szeretik megtakarítani a gondolkodást: ha nem muszáj, nem kezdik el önerőből elemezni és értékelni, amit látnak-hallanak, inkább megvárják, hogyan reagálnak mások, mit csinál a csoport, amelynek ők is a tagjai, és az egyszerűség kedvéért ahhoz igazodnak. 

A közösséggel egy hullámhosszon lenni megnyugtató, kilógni viszont kínos, mert ez az elszigetelődés előszobája.

Miért nehéz az iskolatáska?

Az iskolai élet és az iskolai eredményesség problémái a diákok és szülők szemszögéből
Szerző: 

A bizonyítványosztás sok gyerek és szülő számára szorongással, feszültséggel terhes időszak. 

A kisdiákok többsége érdeklődéssel vegyes izgalommal megy az évnyitóra, és büszke arra, hogy végre ő is iskolás lett.

A lázadás kora(i)

Szerző: 

„Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.”

 

Nem szeretném, ha a halálos ágyamon a legfontosabb dolog, amire emlékezhetek, egy céges számviteli projekt lenne…

Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban?

Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja. 

Az aranyos babaarc befolyással lehet ítélőképességünkre, preferenciáinkra, agyi működésünkre, első benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is.

Küzdelem a hamis én ellen

Szerző: 

A hamis én rendkívül sokféle formát ölthet: lehet hiúságból, gyengeségből, megfelelésvágyból eredő hamis önkép; félelemből fakadó öncsalás; bűntudatos és önvádló beletörődés a boldogtalan helyzetekbe. Az öntudatlanul működő hamis én előbb-utóbb válságokat okoz – ha pedig tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben.

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s mindenkorra. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor erősek vagyunk, ha nem tudunk változtatni, akkor gyengék. Szakítani például valóban így kell – új életformát kialakítani azonban nem.

A felfújt önértékelés

Hamis és törékeny, de legalább pozitív
Szerző: 

Tegye fel a kezét, aki nem szeretne okosnak, szépnek és kompetensnek tűnni önmaga és mások előtt! Ha az Ön kezei változatlanul az újság lapjain pihennek, akkor bátran kijelentheti, hogy ebben bizony megegyezik az emberek többségével. 

A kutatások szerint nemcsak hogy ilyen képet szeretnénk felépíteni magunkról, de ha egyszer sikerült, sok mindenre képesek vagyunk, hogy ezt (és a vele járó jó érzést) megőrizzük. Akár olyan áron is, hogy hamis pozitív visszajelzéseket építünk be az énképünkbe, és az igazi teljesítményünkről való negatív visszajelzéseket lehetőleg mindenáron elkerüljük.

Közösségi média és valóság: filterek mögött

Szerző: 

A közösségi média egyre tökéletesebbre optimalizálja algoritmusait, ami azt jelenti, hogy egyre személyre szabottabb tereket hoz létre az egyes felhasználók számára, és így leginkább csak azt jeleníti meg, amit azok hallani akarnak. Ezek a buborékok (filter bubble) kényelmesek, de veszélyeket is rejthetnek magukban: polarizálódó politikai véleményeket vagy torzult valóságérzékelést. 

Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük. A közösségi média vezető platformjai pontosan ismerik ezt az igényt, és reagálnak is rá, szűrő algoritmusok formájában. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tartalmakat perszonalizálják, vagyis személyre szabják, megpróbálva kitalálni a felhasználó preferenciáit...Leggyakrabban a Facebookot említik példaként. Az oldal beépített algoritmusa megpróbálja „letapogatni” a felhasználók érdeklődését, és a tartalmakat azok relevancia-értéke alapján kínálják fel.

Oldalak