Jelenlegi hely

Szülőnek lenni jó!

Szülőnek lenni jó!
Kiadvány típusa: 

A Mindennapi Pszichológia Kiskönyvtár bemutatja a „Pszichológus a családban” sorozat 1. kötetét

Dr. Tárnok Zsanett:
SZÜLŐNEK LENNI JÓ!

– A gyermeknevelés új alapkönyve –

Dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus szülőknek szóló kötete a gyermeknevelés legjellemzőbb problémáiról,
a csecsemőkortól a serdülőkor végéig.

 

Kinek hasznos ez a könyv?

Mindent megtenne azért, hogy igazán jó szülő lehessen, de tele van kétségekkel? Sokszor nem ért egyet a párjával a nevelési kérdésekben? Az interneten fellelt ellentmondásos információk is csak még jobban elbizonytalanítják? Szeretné tudni, hogy vajon tényleg jól csinálja-e?

Ezek természetes kételyek, amelyek a legtöbb szülőt foglalkoztatják. Hiszen a kudarcérzés garantált a gyermeknevelés során. Valójában azonban nem az a baj, ha nehézségek adódnak. A baj akkor van, ha a szülő – mivel túl jó akar lenni –, nem engedi meg magának, hogy hibázzon: túlságosan fél, hogy valamit elront, fél, hogy gyermeke esetleg hiányt szenved valamiben. Pedig nem ettől kell megvédenünk magunkat vagy a gyermekünket, hanem azt kell megtanulnunk, hogyan küzdhetünk meg a problémákkal.

A Szülőnek lenni jó! nem konkrét gyakorlati tippeket próbál adni, hiszen nincsenek egységes nevelési receptek, ahogy nincsenek egyforma emberek és családok sem. Ehelyett a gyakorlati gyermek- és családpszichológus szemével, a tényleges tapasztalatok alapján a legjellemzőbb problémákat járja körül a csecsemőkortól a serdülőkor végéig, közérthetően és olvasmányosan.

Ha ezt a könyvet elolvassa,

  • megismerheti a gyermeknevelés leggyakoribb és legfontosabb problémáit,
  • azok lelki, fejlődéstani hátterét, magyarázatát
  • megbizonyosodhat róla, hogy a nehézségeivel koránt sincs egyedül,
  • a gondokkal szembe lehet nézni, minden problémára van megoldás
  • ehhez hasznos tanácsokat is kap a szakembertől
  • és így megtanulhat megküzdeni a problémákkal.

Lapozzon bele a könyvbe,
és győződjön meg róla,
hogy tényleg Önnek szól!

Töltse le a Szülőnek lenni jó! e-bookot
ízelítőül, több fontos kérdésről is olvashat benne!

Dr. Tárnok Zsanett:
SZÜLŐNEK LENNI JÓ! 

A könyv a 72 leggyakoribb és legfontosabb nevelési kérdést tárgyalja – a csecsemőkortól kezdve egészen a serdülőkorig, a felnőtté válás küszöbéig.

A könyvből megtudhatja azt is:

  • Miért fél a gyerek az idegenektől?
  • Baj-e, ha képzeletbeli lényekkel beszélget?
  • Megőrjít ez a gyerek – miért kérdezi állandóan, hogy „miért”?
  • Mit lehet tenni, ha földre dobja magát a boltban?
  • Miért van az, hogy utálja az iskolát vagy egész nap csak a számítógép előtt ül?
  • Mire figyelmeztet, ha jó tanulóból hirtelen rossz tanulóvá válik?

A könyv szerzője, dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus, neuropszichológus, a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház vezető pszichológusa, az ELTE és a Semmelweis Egyetem oktatója a gyermekekkel és serdülőkkel való terápiás munka, valamint a szülökkel folytatott konzultációk sokévnyi tapasztalatát – valamint saját szülői tapasztalatait – sűrítette bele a könyv tömören és közérthetően megírt 72 cikkébe.

A Szülőnek lenni jó! a gyermekkor minden egyes korszakának leggyakoribb és legjellemzőbb problémáit külön fejezetekbe gyűjtve veszi sorra. A csecsemőkortól a serdülőkor végéig.

A CSECSEMŐ (0-1 év)

Senki nem születik anyának vagy apának. A szülővé válást tanulni kell – és szerencsére lehet is. A várandósság időszaka és a gyermek születése egyben a saját család születését is jelenti, s bár ez természetes folyamat, mégis rengeteg szorongással, bizonytalansággal és felelősséggel jár. Mi kell ahhoz, hogy új szülői szerepünket könnyebben elsajátíthassuk? Talán egy kis nyitottság, egy csipet rugalmasság, nagyfokú elfogadás – és persze a bizonytalanságot csökkentő tudás. Bár jó lenne, de mindenkire egyaránt érvényes, biztos recept nem létezik: a csecsemőkor tipikus problémáit körüljáró kérdések és válaszok mégis megpróbálnak olyan ismereteket vagy tudást nyújtani, melyek megnyugtatólag hathatnak és csökkenthetik az újdonsült szülőben levő elvárásokat, megfelelést és szorongást.

AZ ÓVODÁS (3-6 év)

Talán ez az az időszak a gyerekek életében, ami a legtöbb fizikai, szellemi és lelki változást hordozza magában. Érezhetően elkezdődik az a folyamat, amelynek célja, hogy gyermekünk boldogulni tudjon a világban – ha kell, nélkülünk is. Az első igazi próbatétel a gyermek és a szülő számára a közösségbe kerülés. A kortárscsoportban nemcsak alkalmazkodnia kell másokhoz, hanem szociális kapcsolatokat kell kialakítania, be kell tartania a külső szabályokat, majd azokat belsővé alakítani. S mindezt úgy kell megtennie, hogy az eddig biztonságot nyújtó szülő fizikailag távol van, fokozatosan le kell válnia róla – a szülőnek pedig meg kell tanulnia elengedni a gyermekét. A gyermek eközben még mindig a határait teszteli, dacol: megfelelő szülői reakció esetén pedig megtanulja késleltetni a vágyait és megtanul kompromisszumot kötni. Az alkalmazkodás és az első szárnypróbálgatás időszaka ez – a szülő és a gyermek részéről egyaránt.

A KISISKOLÁS (6-10 év)

Ez a kor leginkább az iskolai elvárásokhoz való alkalmazkodásról szól. Óriási ugrás a kötetlen játék és a maximum húszperces figyelmet igénylő óvodai feladatok után az, hogy nap mint nap többször 45 percet kell nemcsak egyhelyben ülnie, de figyelnie is, mert a tanulásnak tétje van. A teljesítmény – kimondva-kimondatlanul – központi szerepet kap. Vannak aktívabb, szétszórtabb gyerekek, akik ezt nehezebben tolerálják, emiatt konfliktusba kerülhetnek tanáraikkal – és vannak visszahúzódó, szorongó elsősök, akik pedig attól félnek, hogy nem teljesítenek elég jól. Az biztos, hogy valamennyire minden gyermeket megvisel ez a hirtelen változás – főleg akkor, ha iskolaérettsége még nem minden területen megfelelő. Jó hír az, hogy ebben a korban kimeríthetetlen a világ megismerésének vágya, és ha szülőként vigyázunk erre a veleszületett kíváncsiságra, nagy valószínűséggel megmaradhat gyermekünk tanulás iránti motivációja.

A KISKAMASZ (10-14 év)

A serdülőkor küszöbén a gyermeket új kihívások érdeklik, melyek a szülei felől mindinkább a kortársak felé fordítják. Be kell illeszkednie a „trendbe”, ami sokszor ellentétben áll a szülők értékrendjével. Legjellemzőbb tulajdonsága ez idő tájt talán az ingerlékenység, mely összefügg azzal, hogy elkezdődik a szülőkről való leválás, ami a biztonságérzet és az önértékelés bizonytalanságaival jár. Mindig látványosan unatkozik, feszegeti a határait, provokál, megkérdőjelezi a szülők által felállított és eddig jól működő szabályokat. A kiskamaszkor a családi szabályrendszer újraírásáról szól, ahol következetes és átlátható elvárásokat kell a szülőnek felállítania, amellett, hogy a választás szabadságát a gyermekre meri bízni. A kamaszkor konfliktusokkal teli időszak, de a szeretetünk, elfogadásunk – no meg humorunk és nyitottságunk a számunkra akár kevésbé elfogadható dolgok iránt is – segíthet átvészelni.

A SERDÜLŐ (14-18 év)

A serdülőkor egy normálisnak tekinthető krízis, amit átélve a gyermekből végül felnőtt lesz. A hormonális, testi, lelki változások közepette sokszor elveszettnek, idegennek érzi magát, a korábban biztonságot nyújtó megküzdések már nem működnek jól. Ezek a változások teszik képessé a fiatalt arra, hogy átvegye az irányítást a saját élete felett, ami sokszor fájdalmas. A serdülőkori lázadás csökkenti ezt a fájdalmat, ugyanis sokkal könnyebb érzelmileg leválni arról, akivel látszólag szemben állunk. Az identitás alakulásában pedig nagy szerepe van a kortársaktól jövő ingereknek: ezeket próbálgatja, ízlelgeti, mivel most már nem feltétlenül a szüleinek, hanem a kortársaknak akar megfelelni. A szülőkről történő érzelmi leválással és az identitáskereséssel párhuzamosan zajlik a társadalmi szerepre való szocializáció, a pályaválasztás is. Ezek is lassan beépülnek a személyiségbe, és majd alapvetően meghatározzák az ember felnőttkori életét.

Megőrjít ez a gyerek – Miért kérdezi állandóan hogy „miért”?

„Miért süt a nap? Miért nem süt este? Miért olvas a nagypapa? Miért isztok kávét?” Az úgynevezett „miért korszak” a „mi ez?” korszak után következik, amikor a körülbelül két–két és fél éves gyermek intenzíven elkezd érdeklődni, mi miért történik a környezetében, vagyis firtatja az ok-okozati összefüggéseket.

Persze nem arról van szó, hogy éppen megértette a logikai okság természetét – mert azt sokkal korábban, már egyéves korában is érti –, hanem a kíváncsiságától vezérelve most már beszélni is tud erről. Ebben a korban nagyon fontos, hogy komolyan vegyük a kérdéseit – ha kielégítjük a kíváncsiságát, ezzel éreztetjük, hogy törődünk vele, nem baj, ha a mese ezáltal megszakad.

A kisgyerek szeretné megérteni, hogy ami körülötte történik, miért úgy történik, ahogy éppen látja vagy hallja, vagyis elkezd számára kinyílni a világ. A hallott magyarázatokból és tapasztalatokból pedig általánosít és a jövőbeli eseményekre következtet. Mivel ez egy nagyon összetett kognitív képesség, nem mindegy, hogyan kezeljük ezt a kíváncsiságot. Ha türelmetlenül letorkolljuk vagy ráförmedünk pusztán azért, mert magunk sem tudjuk a magyarázatot, akkor elsiklunk a mellett, hogy megismerjük a gondolkodását, lemondunk arról, hogy megtudjuk, mit tart érdekesnek.

Igaz, hogy ebben a korban a gyerek szemében a szülő tekintélye még megkérdőjelezhetetlen, de magunktól ne várjuk el, hogy minden kérdésre tudnunk kell a választ. A fontos az, hogy olyan magyarázatot adjuk neki, amit maga is megért: szükségtelen belekezdeni a felhajtóerő keletkezésének magyarázatába akkor, ha azt kérdezi, miért repül a repülő. A közös együttlét és akár a könyvekben rejtőző magyarázatok együttes keresése közben is érzi, hogy vele foglalkozunk – s azt is, hogy magunk is érdeklődők és nyitottak vagyunk a világ dolgaira.

OLVASSON BELE A KÖNYVBE!
AZ INGYENES BEMUTATÓ E-BOOK LETÖLTÉSÉHEZ
ADJA MEG NEVÉT ÉS MAILCÍMÉT!