Jelenlegi hely

A bőség zavara

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során – derül ki a University of Wisconsin–Madison kutatásából, melynek eredményeiről a Media Psychology című szaklap számolt be. 

A szakemberek 152 hallgatót vizsgáltak. Voltak közöttük, akik 24 potenciális partner közül választhattak a társkereső oldalon, míg mások csupán hatból. Mint kiderült, minél több opció volt adott, annál kevésbé voltak elégedettek döntésükkel egy hét elteltével a részvevők.

„Amikor nagyon sok választási lehetőség áll rendelkezésünkre, ösztönösen kevésbé vagyunk elégedettek, és azt hisszük, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. Ilyenkor a döntéshozatal – jelen esetben az elköteleződés – mindig nehézkesebb. Az emberek a bőség zavarában hajlamosak azon agyalni, hogy mi lehetett volna, és így még több randit szeretnének tető alá hozni. Azok azonban, akik eleve kevesebb partner közül választhattak, jó eséllyel elégedettebbek döntésükkel, hiszen nem csábítja őket ilyen mértékben a „mi lett volna, ha” égető kérdése” – fogalmaz a kutatást vezető Catalina Toma professzor.

 

 

 

Hozzászólások

Tisztelt Pszichológus Úr/Hölgy! A párommal 8 hónapja vagyunk együtt, aki orvosnő, és már anyagilag is rendben van. Odavagyok érte, de nehezen viselem azt, hogy túlságosan sokszor dícséri saját magát, az intellektusát, az eszét, a tehetségét, és minden mást. Sokat beszél, ennek nagy része öndícséret, aminek van alapja, de már unalmas hallgatni. Amit én csinálok jól, azt is neki köszönhetem szerinte. Van az életemben egy másik nő is, az meg fordítva van, Ő szerelmes belém, én pedig az orvosnőmre vágyom, és az Ő szeretetéért harcolok. Fogalmam sincs, miért? Már összetörtem az agyam miatta! Miért ragaszkodom hozzá? Nem is csinos, elég dundi, emiatt kisebbségi érzése volt gyermekkorában és van most is. Társaságba nem tudom elvinni, mert azonnal visszatetsző az előadás, amivel a tudását és nagyszerűségét fitogtatja. Ha valaki akadályozza pl.a közlekedésben, azonnal dührohamot kap, és leordítja az illető fejét. Megváltoni nem fog, 39 évesen, én pedig tűrjem így, vagy meneküljek ettől a komlexusos orvosnőtől. Durván 3x többet gondol magárol, mint ami reális lenne. A szex jó lenne vele, bár néhány extrém kívánsághoz ragaszkodik. Ettől azért félek, mert ha tovább megy az már nekem sok lesz. Menjek vagy maradjak?  

Köszönöm: GSZ

Oldalak

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

Ez is érdekelhet

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék