Jelenlegi hely

Tehetségesnek tartod magad?

Már az általános iskolában eldől, hogy valaki botfülűnek és fahangúnak tartja magát vagy sem – és így az is, hogy később akar-e majd zenével foglalkozni. 

Amint arról Steven Demorest, a Northwestern Egyetem Bienen Zenei Iskolájának professzora beszámolt, a gyerekkorban hozott döntések egy életre meghatározhatják, hogy valakinek később milyen kapcsolata lesz a zenével, és sokan csak azért fosztják meg magukat a zenélés örömétől, mert már kiskorukban elhitették magukkal, hogy nincs hozzá tehetségük.

Általános iskolában még szinte az összes amerikai gyerek jár zeneórára, és először a középiskolában van rá lehetőség, hogy leadják ezt a tárgyat, amit a többség meg is tesz – csupán 34 százalékuk dönt úgy, hogy továbbra is foglalkozik zenével. Hogy kiderítsék, mi ennek az oka, Demorest és kollégái 319 hatodikost mértek fel öt különböző általános iskolából. A szakemberek kikérdezték őket a családi hátterükről, arról, hogy mennyire tartják magukat zeneileg tehetségesnek, milyen a zenével való kapcsolatuk, illetve, hogy a kortársaik mennyire vannak befolyásoló erővel rájuk. A felmérésből az derült ki, hogy a családi háttér, a saját magukról alkotott vélemény és a kortársak befolyásoló ereje együtt 74 százalékos biztonsággal megmutatta, ki az, aki később hajlamos a zenével foglalkozni, és ki az, aki nem – és érdekes módon annak, hogy ki mennyire szerette a zenét, minderre nem volt hatása.

Demorest szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a legtöbben úgy gondoljuk, a zenélésre való képesség a tehetségen múlik, nem pedig egy elsajátítható képesség, ezért aki tehetségesnek tartja magát, az tovább foglalkozik a zenével, így még jobb lesz benne, míg aki nem érzi magát tehetségesnek, az abbahagyja, amint nem kötelező tárgy, és később felnőttként már hiába bánja ezt a döntését.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

Ez is érdekelhet

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?