Jelenlegi hely

Tehetségesnek tartod magad?

Már az általános iskolában eldől, hogy valaki botfülűnek és fahangúnak tartja magát vagy sem – és így az is, hogy később akar-e majd zenével foglalkozni. 

Amint arról Steven Demorest, a Northwestern Egyetem Bienen Zenei Iskolájának professzora beszámolt, a gyerekkorban hozott döntések egy életre meghatározhatják, hogy valakinek később milyen kapcsolata lesz a zenével, és sokan csak azért fosztják meg magukat a zenélés örömétől, mert már kiskorukban elhitették magukkal, hogy nincs hozzá tehetségük.

Általános iskolában még szinte az összes amerikai gyerek jár zeneórára, és először a középiskolában van rá lehetőség, hogy leadják ezt a tárgyat, amit a többség meg is tesz – csupán 34 százalékuk dönt úgy, hogy továbbra is foglalkozik zenével. Hogy kiderítsék, mi ennek az oka, Demorest és kollégái 319 hatodikost mértek fel öt különböző általános iskolából. A szakemberek kikérdezték őket a családi hátterükről, arról, hogy mennyire tartják magukat zeneileg tehetségesnek, milyen a zenével való kapcsolatuk, illetve, hogy a kortársaik mennyire vannak befolyásoló erővel rájuk. A felmérésből az derült ki, hogy a családi háttér, a saját magukról alkotott vélemény és a kortársak befolyásoló ereje együtt 74 százalékos biztonsággal megmutatta, ki az, aki később hajlamos a zenével foglalkozni, és ki az, aki nem – és érdekes módon annak, hogy ki mennyire szerette a zenét, minderre nem volt hatása.

Demorest szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a legtöbben úgy gondoljuk, a zenélésre való képesség a tehetségen múlik, nem pedig egy elsajátítható képesség, ezért aki tehetségesnek tartja magát, az tovább foglalkozik a zenével, így még jobb lesz benne, míg aki nem érzi magát tehetségesnek, az abbahagyja, amint nem kötelező tárgy, és később felnőttként már hiába bánja ezt a döntését.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

Ez is érdekelhet

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni.

Melyik a hasznosabb: ha egy kollega mindenhez ért egy kicsit, vagy van egy szűk terület, amihez nagyon, de a munkafolyamat többi részéhez hozzászólni sem tud?

Fokozatosan javul a tartás, nő az önbizalom, ébred a nőiesség. Elkezdenek jönni a visszajelzések, egyre többen veszik észre a változást, a kecsesebb, kifinomult mozdulatokat...

A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok.

Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel...

Az ajakméretet 50 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy – legalábbis saját szemünkben – az ideális méretet elérjük.