Jelenlegi hely

Terápia

(Túl)élőművészek

Trauma hatására az ember nemcsak önmagát, hanem az őt körülvevő világot is újraértékeli: megtanulhat nemet mondani és saját magát tartani szem előtt, megtanulhatja, hogy csak a pozitív kapcsolatokat érdemes fenntartania – és megtanulhat végre megnyílni nekik, tőlük segítséget kérni és elfogadni. A túlélők saját maguk számára is meglepő módon a halandóság élményének hatására új viselkedéseket próbálnak ki – olyanokat, amelyeken talán régóta gondolkodtak, de soha nem merték megpróbálni.

Amikor először léptem be egy Százszorszép hastáncórára, felmerült bennem a kérdés, hogy ez egész biztosan valóság-e? Egy napfényben úszó tükrös teremben nagyjából negyven fiatal és kevésbé fiatal hölgy pörgött-csörgött színes szoknyákban és kendőkben. Hiába világváros Budapest, hiába láttam már sok kultúra tücskét és bogarát, ez a látvány megdöbbentett. Középkorú asszonynak ugyanis nem illik a hasát kilógatni. Vagy legalábbis nem szokás.

Éhező gyermeklelkek

Szerző: 

Sokan talán úgy gondolják, hogy az anorexia hátterében mindig valami súlyos családi probléma áll, melynek kezelésére a gyereknek nincs eszköze, ezért menekül a táplálékmegvonáshoz. Talán az egyik dolog, ami a kezeléstől visszatartja a családokat, a félelem attól, hogy valami kedvezőtlen derül ki a családtagokról, szülőkről.  Ez azonban nem feltétlenül igaz…

Ha anorexiáról hallunk, általában sovány modellek jutnak az eszünkbe, vagy az őket utánozni akaró nők, akik az elképzelt szépségideálnak szeretnének megfelelni – s nem túlterhelt, érzékeny lelkű, önmagukat kereső, a szülői kontroll ellen tiltakozó serdülők. Pedig már egyre fiatalabb korban jelentkezik az evészavarnak ez a formája, jelezvén: valami nincs rendben otthon...

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt, pedig a testsúlycsökkenés mellett még számos tünet jelzi, hogy nem egyszerű fogyókúráról van szó...

Varázsszőnyegen önmagunkhoz

A biblioterápia

A mesék és a mítoszok a világ minden táján gyógyító történetként szolgáltak a léleknek, a gyermekkor élményvilágában gyökerező tudattalan személyiségrészeket megszólítva járultak hozzá a lélek ápolásához. Ezek a szimbolikus történetek a tudatos tapasztalaton kívüli mélyebb rétegeket mozgatják meg, ott „hatnak”, ahol a lélektartalmak a színekkel, illatokkal, mozdulatokkal, hangokkal és fényekkel egybeforrnak. A régi kultúrák mesemondói a falu „lélekgondozói” voltak...

Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű...A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudato

Titokzatos testi tünetek - 2.

Inkább a nők?

Az érzelmeiket nehezen azonosító, az érzelmi és testi jelzéseket egymástól nehezen megkülönböztető személyek az érzelmi élmény differenciálatlansága miatt stresszhelyzetben védtelenek lesznek a feszültségnövekedéssel szemben. Az intenzív negatív érzelmek testi és lelki egészségre kifejtett negatív hatása viszont csak akkor érvényesül, ha nincs lehetőségünk kifejezni ezeket, s mindemellett nem vagyunk képesek pozitív érzelmeket generálni a stresszes időszakokban.

Jól dokumentált ténynek tűnik, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi. A nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik a tüneteiket, mint a férfiak, s ez a különbség a tünetbeszámolókban már gyermekkorban is tetten érhető. A különbség hátterében egyrészt eltérő szocializációs stratégiák állhatnak: a szociális környezet a lányoknak inkább megengedi a fájdalom és a negatív érzelmek kifejezését, a fiúk azonban nem lehetnek „anyámasszony katonái”.

Titokzatos testi tünetek - 1.

Cikksorozatunk egy sokakat érintő témával, a megmagyarázhatatlan, titokzatos testi tünetekkel foglalkozik. Bevezető cikkünk magát a jelenséget, lehetséges okait járja körül. Mi is az a szomatizáció? Akkor beszélhetünk erről, ha semmi organikus vagy egyéb ismert betegség nem magyarázza teljes mértékben a megjelenő panaszt.

Sorozatunk további részeiben arra keressük majd a választ, kik hajlamosabbak arra, hogy szomatizáljanak, vagyis milyen személyiségjellemzők, pszichés működésmódok mutatnak kapcsolatot a szomatizációval; körükben miért a nők vannak jelen nagyobb arányban; illetve milyen terápiás eljárások javasoltak a tünetek enyhítése és a mindennapi funkcionálás javítása érdekében.

Mindenkinek vannak időnként testi panaszai: fáj a fejünk, fáradtak vagyunk, hasmenésünk van, szédülünk. Jó esetben ezek a tünetek csupán rövid ideig zavarnak minket, és jelentősen nem befolyásolják mindennapi működésünket, a munkavégzésünket, családi és baráti kapcsolatainkat. De mit teszünk, ha a panaszaink tartóssá válnak, vagy újra és újra visszatérnek, és több hete vagy hónapja zavarják életvitelünket? Logikusnak tűnik, hogy az esetek többségében orvoshoz fordulunk. Ezen a ponton azonban többféleképpen folytatódhat a történet…

Patás angyalok – a lovasterápia világa

A lóval megélt pozitív élményeket, és az azokhoz vezető eszközök használatát át lehet vinni az emberekkel való kapcsolatra. Ez a jelenség sokszor kamaszok esetében figyelhető meg, akik „kinyílnak” a világra, miután lovasterápiás foglalkozásokon vesznek részt.  A mai pszichoterápiás eszközök is felfedezték a lovat, mint lehetséges terápiás segítőt.

A médiában egyre gyakrabban bukkannak fel gyógyító lovakról, lovasterápiás helyekről és programokról szóló hírek.  Tudomány ez, vagy csak néhány jó szándékú lovasember igyekszik segíteni a rászorulókon? Mindenkinek vannak tapasztalatai arról, milyen sokrétű élményt tudnak nekünk nyújtani az állatok. Mit mond a pszichológia egy olyan összetett jelenségről, amit lovasterápia néven foglalhatunk össze?

Tehát: mi is az a lovasterápia?  

Egy kis történelem…

Az írás gyógyít

Szerző: 
Cikkek: 

A kamaszok sokszor maguktól rátalálnak lelki egyensúlyuk visszaállításának módjára, még ha nem is tudatosan. Zenét kezdenek el tanulni, saját dalokat komponálnak, énekelnek, verset faragnak, naplót írnak, órákig csüngnek a telefonon, vadul sms-eznek, órákig chatelnek. S mindezt azért, hogy – akár szavakkal, akár zenével, verssel, dallal – kifejezhessék érzéseiket, melyekkel még nem tudnak mit kezdeni.   

Ha bánat ül a lelkünkön, sokszor már az is segít, ha elpanaszolhatjuk valakinek. Ha van, aki meghallgat, úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Azzal, hogy kimondtuk a problémáinkat, kívülre helyeztük, már nem nyom annyira belülről, és jobban rálátunk a lényegre.

A KÉPzelet hatalma

Szerző: 
Cikkek: 

Nehéz szituációk előtt képzeljük el a lehető legjobb eshetőséget, vizsgánál egy szerencsés tételhúzást, egy kedves, segítőkész vizsgáztatót, egy fellépésnél magabiztosságot, tapsoló közönséget, kínos beszélgetés előtt a másik megértését, szeretetét, egy mosolyt, és mindenképpen a saját nyugalmunkat. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb százalékban lesznek újra egészségesek, mint akik feladják.

A világot érzékszerveink szűrőjén át érzékeljük. Amilyen éles a látásunk, olyan messzire látunk el, amilyen jó a hallásunk, olyan messzire hallunk, minél jobb az ízlelésünk és a szaglásunk, annál élvezetesebb egy étel, minél kifinomultabb a tapintásunk, annál kellemesebb egy érintés.

Képzeljünk el egy éttermet, ahol halk zene szól, gyertya világítja meg a lágy formákat, s egy illatos finomságoktól roskadozó asztalnál ízesebbnél ízesebb falatok várnak ránk!

Apró villanások egy „borderlány” életéből

avagy a beteg is Homo sapiens sapiens
Szerző: 

Ezek a rideg fogalmak nem jelentenek mást, mint hogy akit „megtalált" (a biológiai háttér ugyanis még nem bizonyított) ez a betegség, a pokol tornácán táncikál. Visszatérve a kritériumokra – lefordítva a köz nyelvére – nagyjából a következőket mondhatjuk: úgy ÉREZZÜK, hogy falak vesznek körül minket, fuldoklunk, belül kongunk az ürességtől, senki nem szeret bennünket, örök vesztesek vagyunk, haszontalanok, feleslegesek (sőt, ártalmasak), nem vagyunk igazi nők/férfiak, sodródunk, megőrülünk… És közben TUDJUK, hogy ez mind csak téveszme. 

Az elmúlt pár hónapban egyre gyakrabban ütötte meg fülemet a „borderline" kifejezés: kora reggeli előadásokon, amikor még mindenki a tejeskávéját szürcsölgeti, szemináriumokon, ahol az ember lánya elsajátítja azt az életmentő készséget, hogy nyitott szemmel aludjon, kellemesen zötykölődős vonatutakon az egyetem felé… Hol tudományos körítéssel zúdult rám az információhalmaz, hol laikus, magukat roppant műveltnek képzelő emberkék szájából (hiába, úgy tűnik, mi lettünk az új divathullám), valami közös mégis volt ezekben az „esetleírásokban": csupa olyan mozzanat, amely azt hi

Egy aktív-éber hipnotizőr

Interjú Bányai Éva professzorral
Cikkek: 

Volt egy éberen tanuló kontrollcsoport, s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.  Négyen azonban másképp viselkedtek, egyikük azt mondta: „Miért mondjátok, hogy elalszom, alszom, mély hipnotikus állapotban alszom, amikor én egyáltalán nem alszom el! Sokkal jobban tudok figyelni, mint máskor!” Ez nem hagyott nyugodni. Lehet, hogy nem is igazán alvásszerű ez az állapot, lehet, hogy csak azért viselkednek így a személyek, mert azt mondjuk nekik, hogy elalszanak? Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy az alvás nem lényegi feltétele a hipnózisnak...

Részlet a Bányai Éva professzorral készült interjúból: 1972-ben a doktori disszertációmat már ezzel a címmel írtam: A hipnózis hatása a tanulásra. A kísérletsorozatban volt egy éberen tanuló kontrollcsoport; s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.

Oldalak

Feliratkozás Terápia csatornájára