Jelenlegi hely

Terápia

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel…

A zenével való gyógyítás hosszú évezredek óta felfedezhető az emberiség történelmében. A címben megidézett dalocska – mely bizonyára sok olvasónak élénken él emlékezetében – is azt a hagyományos orvosló tevékenységet mutatja be, melyet többek közt őseink gyógyítói, a sámánok és táltosok végeztek. Testi-lelki megbetegedések esetén ők voltak azok, akik dobokkal, énekkel és tánccal gyógyították törzsük tagjait.

Ha visszanyúlunk a történelemben, észrevehetjük, hogy nem volt olyan korszak, amiben ne használták volna a zenét gyógyításra. Találkozhatunk ezzel az egyiptomi Halottak könyvében, az indiai Ayurvédában, a nagy görög filozófusok és gondolkodók munkáiban (Platón Az állam című munkájában külön fejezetet szentel a zene pozitív hatásainak, Arisztotelésztől olvashatunk a zene katarzist keltő, és ez által gyógyító erejéről).

Utazás a billentyűm körül

Egy hazai „tanulmányút” margójára
Szerző: 

Szakmai delelőjén minden magára adó orvos megpróbál megszervezni magának egy olyan tanulmányutat, amelyik illik szakmai fejlődésébe. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen én is ezt tettem, de már jóval túl a szakmai fejlődésem zenitjén, ráadásul ez a „tanulmányút” kényszer hatására történt, és szakmai palettáját néhány nem várt esemény alaposan kiszélesítette. S ami igazán különlegessé tette a „továbbképzést”, az az, hogy most a „másik oldalról” tapasztalhattam meg a hazai egészségügyet, a beteg oldaláról élhettem át az egyszerű, mindennapi problémákat.

Ami igazán különlegessé tette a „továbbképzést”, az az, hogy most a „másik oldalról” tapasztalhattam meg a hazai egészségügyet, a beteg oldaláról élhettem át a problémákat.

Döglött sas a havon

Az álomfejtésről

A legtöbb pszichológus az álmodó saját, egyéni asszociációira kíváncsi, tehát megkérdezi őt az álomban szereplő történésekről, személyekről: Mit jelent ez Önnek? Mi vagy ki jut erről az emberről az eszébe? Mikor érzett hasonlót a való életben? Ezzel a módszerrel a páciens – a terapeuta segítségével – közelebb jut saját álmának megértéséhez, és bepillantást nyerhet saját tudattalanjának világába.

Mit jelent ez Önnek? Mi vagy ki jut erről az eszébe? Mikor érzett hasonlót? Pillantás a saját tudattalanunkba.

A látás elvesztése után – a feldolgozás útjai

Teljesen más vakon születni, mint elveszteni a látást. Ha valaki vakon születik vagy gyermekként vakul meg, akkor a vakság természetessé, magától értetődővé válik, viszont minél később történik, az adaptáció annál nehezebb feladat. Felnőttkorban a látás elvesztése olyan szeizmikus, elementárisan negatív esemény, amely szétveti azokat a kereteket, amelyek között mindaddig a világgal kommunikáltunk. A megváltozott körülmények az egyén számára új kereteket jelölnek ki, mind a világgal és másokkal való kommunikációja, mind saját testéhez és identitásához való viszonya tekintetében. A döntő kérdés, hogy ezek a keretek korlátok lesznek vagy egy olyan kihívásokkal teli lehetőség-tér, amelynek szabályait és határait feltárva, új képességekkel és viszonyulásmódokkal megtöltve azt újra élhetővé és otthonossá válik a világ.

A látásvesztés traumája egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális - totális veszteség. Az egyén számára ugyanolyan gyászmunkát tesz szükségessé, mintha valakit elveszített volna. Ez a valaki látó énje volt. Trauma, stigmatizáció és identitás problémája szorosan összetartozik a vakság feldolgozásában. Énképünk nagyban függ a szociális normáktól és a környezetünk ránk adott reakcióitól, így a környezet sztereotípiái és szánalma csak tovább erősíti a kirekesztettség érzését.

Bizonytalanság… – A Tourette-szindrómáról

A családokban általában többféle reakció születik minden misztikus és megmagyarázhatatlan tünetegyüttesre: a legrosszabb esetben szándékos bosszantásnak tartják a gyermek részéről és büntetik érte, de előfordulhat az is, hogy évekig tabuként kezelik, nem beszélnek otthon róla, de az okát folyamatosan keresik.

„...vannak ezek a fura mozgások, néha hangadások, amiket nem tudok kontrollálni, és nem tudom azt sem, hogy miért csinálom.”

(Túl)élőművészek

Trauma hatására az ember nemcsak önmagát, hanem az őt körülvevő világot is újraértékeli: megtanulhat nemet mondani és saját magát tartani szem előtt, megtanulhatja, hogy csak a pozitív kapcsolatokat érdemes fenntartania – és megtanulhat végre megnyílni nekik, tőlük segítséget kérni és elfogadni. A túlélők saját maguk számára is meglepő módon a halandóság élményének hatására új viselkedéseket próbálnak ki – olyanokat, amelyeken talán régóta gondolkodtak, de soha nem merték megpróbálni.

Amikor először léptem be egy Százszorszép hastáncórára, felmerült bennem a kérdés, hogy ez egész biztosan valóság-e? Egy napfényben úszó tükrös teremben nagyjából negyven fiatal és kevésbé fiatal hölgy pörgött-csörgött színes szoknyákban és kendőkben. Hiába világváros Budapest, hiába láttam már sok kultúra tücskét és bogarát, ez a látvány megdöbbentett. Középkorú asszonynak ugyanis nem illik a hasát kilógatni. Vagy legalábbis nem szokás.

Éhező gyermeklelkek

Szerző: 

Sokan talán úgy gondolják, hogy az anorexia hátterében mindig valami súlyos családi probléma áll, melynek kezelésére a gyereknek nincs eszköze, ezért menekül a táplálékmegvonáshoz. Talán az egyik dolog, ami a kezeléstől visszatartja a családokat, a félelem attól, hogy valami kedvezőtlen derül ki a családtagokról, szülőkről.  Ez azonban nem feltétlenül igaz…

Ha anorexiáról hallunk, általában sovány modellek jutnak az eszünkbe, vagy az őket utánozni akaró nők, akik az elképzelt szépségideálnak szeretnének megfelelni – s nem túlterhelt, érzékeny lelkű, önmagukat kereső, a szülői kontroll ellen tiltakozó serdülők. Pedig már egyre fiatalabb korban jelentkezik az evészavarnak ez a formája, jelezvén: valami nincs rendben otthon...

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt, pedig a testsúlycsökkenés mellett még számos tünet jelzi, hogy nem egyszerű fogyókúráról van szó...

Varázsszőnyegen önmagunkhoz

A biblioterápia

A mesék és a mítoszok a világ minden táján gyógyító történetként szolgáltak a léleknek, a gyermekkor élményvilágában gyökerező tudattalan személyiségrészeket megszólítva járultak hozzá a lélek ápolásához. Ezek a szimbolikus történetek a tudatos tapasztalaton kívüli mélyebb rétegeket mozgatják meg, ott „hatnak”, ahol a lélektartalmak a színekkel, illatokkal, mozdulatokkal, hangokkal és fényekkel egybeforrnak. A régi kultúrák mesemondói a falu „lélekgondozói” voltak...

Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű...A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudato

Titokzatos testi tünetek - 2.

Inkább a nők?

Az érzelmeiket nehezen azonosító, az érzelmi és testi jelzéseket egymástól nehezen megkülönböztető személyek az érzelmi élmény differenciálatlansága miatt stresszhelyzetben védtelenek lesznek a feszültségnövekedéssel szemben. Az intenzív negatív érzelmek testi és lelki egészségre kifejtett negatív hatása viszont csak akkor érvényesül, ha nincs lehetőségünk kifejezni ezeket, s mindemellett nem vagyunk képesek pozitív érzelmeket generálni a stresszes időszakokban.

Jól dokumentált ténynek tűnik, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi. A nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik a tüneteiket, mint a férfiak, s ez a különbség a tünetbeszámolókban már gyermekkorban is tetten érhető. A különbség hátterében egyrészt eltérő szocializációs stratégiák állhatnak: a szociális környezet a lányoknak inkább megengedi a fájdalom és a negatív érzelmek kifejezését, a fiúk azonban nem lehetnek „anyámasszony katonái”.

Titokzatos testi tünetek - 1.

Cikksorozatunk egy sokakat érintő témával, a megmagyarázhatatlan, titokzatos testi tünetekkel foglalkozik. Bevezető cikkünk magát a jelenséget, lehetséges okait járja körül. Mi is az a szomatizáció? Akkor beszélhetünk erről, ha semmi organikus vagy egyéb ismert betegség nem magyarázza teljes mértékben a megjelenő panaszt.

Sorozatunk további részeiben arra keressük majd a választ, kik hajlamosabbak arra, hogy szomatizáljanak, vagyis milyen személyiségjellemzők, pszichés működésmódok mutatnak kapcsolatot a szomatizációval; körükben miért a nők vannak jelen nagyobb arányban; illetve milyen terápiás eljárások javasoltak a tünetek enyhítése és a mindennapi funkcionálás javítása érdekében.

Mindenkinek vannak időnként testi panaszai: fáj a fejünk, fáradtak vagyunk, hasmenésünk van, szédülünk. Jó esetben ezek a tünetek csupán rövid ideig zavarnak minket, és jelentősen nem befolyásolják mindennapi működésünket, a munkavégzésünket, családi és baráti kapcsolatainkat. De mit teszünk, ha a panaszaink tartóssá válnak, vagy újra és újra visszatérnek, és több hete vagy hónapja zavarják életvitelünket? Logikusnak tűnik, hogy az esetek többségében orvoshoz fordulunk. Ezen a ponton azonban többféleképpen folytatódhat a történet…

Oldalak

Feliratkozás Terápia csatornájára