Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Te hogyan szakítasz?

Eltűnés, jegelés, kispadoztatás
Szerző: 

A „szellemmé válás” és a „kispadra ültetés” olyan jelenségek, melyek – bár jóval kisebb mértékben – léteztek régen is, de az online lehetőségek hihetetlenül megnövelték előfordulásukat. Egy olyan nőnek azonban, aki magánéletében végre valami jóra vágyna, komoly érzelmi veszélyt jelenthet mindkettő. 

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A lehetetlen illúziója

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy „a mai felvilágosult világban” a racionalitás uralkodik, és a természeti törvényekkel nem magyarázható, vagy azoknak egyenesen ellentmondó jelenségekben, a csodákban való hit már csak a gyerekeknek való. Ha azonban egy kicsit belegondolunk, rögtön rájövünk, hogy erről szó sincs. Sőt: nem vagyunk egy kicsit túl hiszékenyek? 

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek minősíti-e, csakis a kulturális megítéléstől függ.

Miről beszél Murakami Haruki, amikor futásról beszél?

A világ egyik legismertebb írója egyben hosszútávfutó, s noha felnőttként kezdte a sportot, negyvenéves kora fölött lefutotta a maratoni távot. Önéletrajzi jellegű könyve látszólag a hosszútávfutás és a regényírás közötti párhuzamokra hívja fel az olvasó figyelmét. Ennél azonban többről van szó. Mit mondhat a könyv egy vállalati vezetőnek? 

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,

Ezt tedd gorillamentés helyett

Számos vezető döbben rá az életközepi forduló idején, hogy valami nagyot kellene tennie a világért. És egy kicsit önmaga üdvösségéért is. Ilyenkor a legextravagánsabb ötletek megvalósításától sem riadnak vissza ügyfeleim. De tényleg Ugandáig kell utazniuk, hogy a kihalófélben lévő gorillafajok megmentésével váltsák meg a világot?

 

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

Mit kockáztatsz?

A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. 

Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Nos, lehet, hogy Lorenz meglátása alapjában helyes, de azért nyilvánvaló, hogy rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak. Vajon miért teszik?

A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektana

Karácsony és húsvét a legnagyobb közösségi étkezések ünnepe – nem véletlen, hogy épp a téli időszakra esnek... Az ember a legutóbbi időkig rettegett az éhenhalástól, ezért elődünk a tél közepén, a roskadozó karácsonyi asztalnál „ette el” az éhhalál félelmét. 

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség. A karácsonyi nagyevés a természetnek mutat fricskát.

Mi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket?

Gyermekek a videojátékok bűvkörében

A mai szülők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy gyerekeik a különböző digitális eszközök bűvkörében élnek. 

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára