Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Valóságbányászat

Szerző: 

 

Több éve folynak azok a kutatások, melyekben mobilok, okostelefonok cellainformációit és egyéb adatait feldolgozva próbálnak meg következtetéseket levonni egy személy vagy egy közösség működésére. Az MIT kutatói lassan elérkezettnek látják az időt, hogy a laboratóriumból kilépve a valóságban bányásszanak a felhasználók adataiban.

 

 

Több éve folynak azok a kutatások, melyekben mobilok, okostelefonok cellainformációit és egyéb adatait feldolgozva próbálnak meg következtetéseket levonni egy személy vagy egy közösség működésére. Az MIT kutatói lassan elérkezettnek látják az időt, hogy a laboratóriumból kilépve a valóságban bányásszanak a felhasználók adataiban.

Ki legyen a főnök?

Néhány gondolat a dominanciáról
Szerző: 

A dominanciával kapcsolatos jelenségek – még ha nem is tudatosodnak bennünk – részei hétköznapi életünknek, jelen vannak csaknem valamennyi emberi kapcsolatunkban, nem kivétel ez alól a legközelebbi barát, vagy akár a szerelmes sem. Az ilyen kapcsolatokban szinte minden pillanatban tudattalanul apró közös döntéseket hozunk a mindkét felet érintő kérdésekben. Ki beszéljen, meddig, mi legyen a téma, hová üljünk a buszon, melyik filmet nézzük meg a moziban. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni.

Őszülő professzor sétál végig az egyetem folyosóján. Léptei nyugodtak, tartása egyenes, egész lényében tekintélyt parancsoló. A folyosón szembejövő diákok keresik a tekintetét, előre köszönnek neki, kitérnek az útjából, mellette elhaladva meggyorsítják lépteiket, szemüket lesütik – alig észrevehető apróságok, a nonverbális kommunikáció apró részletei. Mégis minek köszönhető ez a szép koreográfia?

A csapatjátékos magányossága

Szerző: 

Mit érez a játékos két félidő plusz 30 percnyi ráadás után, a mindent eldöntő tizenegyes-lövések előtt hullafáradtan, de a sírból visszahozott esély örömével, az ötfős „ítéletvégrehajtó” csapat kijelölésekor… Hogyan éli meg a rá nehezedő súlyt, a közönség, a csapattársak – és a saját elvárásait? "Nem vállalom. Amikor először kihagytam egyet, elhatároztam, nem rúgok többé… Ha egyszer elhibáztam, elhibázhatom máskor is.

Mit érez a játékos két félidő plusz 30 percnyi ráadás után, a mindent eldöntő tizenegyes-lövések előtt hullafáradtan, de a sírból visszahozott esély örömével, az ötfős „ítéletvégrehajtó” csapat kijelölésekor… Hogyan éli meg a rá nehezedő súlyt, a közönség, a csapattársak – és a saját elvárásait?

Segítség, kineveztek!

Szerző: 

Vállalati belső előléptetés esetén gyakran megtörténik, hogy az egyik csoporttag egyszer csak a csoport vezetőjévé válik – s az első időszakban valószínűleg alaposan meg kell küzdenie azért, hogy addig „egyenrangú” társai valóban elismerjék őt vezetőjükként. Akár objektív teljesítménymutatók, akár kevésbé átlátható felsővezetői döntés nyomán kapta meg a posztot, az új szerepet társas értelemben is el kell nyernie. A megváltozott helyzet az újdonsült vezető számára egyszerre okozhat büszkeséget, örömöt – ugyanakkor félelmet, szorongást is.

Vállalati belső előléptetés esetén gyakran megtörténik, hogy az egyik csoporttag egyszer csak a csoport vezetőjévé válik – s az első időszakban valószínűleg alaposan meg kell küzdenie azért, hogy addig „egyenrangú” társai valóban elismerjék őt vezetőjükként. Akár objektív teljesítménymutatók, akár kevésbé átlátható felsővezetői döntés nyomán kapta meg a posztot, az új szerepet társas értelemben is el kell nyernie. A megváltozott helyzet az újdonsült vezető számára egyszerre okozhat büszkeséget, örömöt – de félelmet, szorongást is.

A reklám valósága

Létezik tehát a valódi igény a fogyasztó életében, és ha jó a termék vagy a szolgáltatás, akkor az igényre válaszoló megfelelő megoldás is létezik. Ilyenkor a reklámban ábrázolt valóság csak a mellékkörülményekben tér el a tényleges valóságtól – például vígjátéki eszközökkel ábrázolják a valós probléma megjelenését, mondjuk a ruha bepiszkolódását. Ezekben az esetekben csak a valóság stílusa változik meg, de a logikája nem torzul: egy valóságos probléma merül fel, és az annak megoldására ténylegesen alkalmas eszköz jelenik meg a hirdetésben.

A reklámkészítőknek akkor kell nekiállniuk egy alternatív valóság megtervezésének, amikor a hirdetni kívánt terméket nem azzal lehet a leghatékonyabban eladni, amire fizikai tulajdonságainál fogva tényegesen alkalmas. Sokkal jobban fog menni az üzlet, ha valami mást csinálunk belőle a reklámokban… Ha ez így kicsit rejtélyesen hangzik, nézzünk egy példát! Az ember alapvető lélektani igénye, hogy meghatározza és állandóan erősítse saját identitását, s a külvilág számára is világossá tegye, hogy kicsoda, micsoda is ő valójában.

Kegyes halál?

A kérdés egyszerű: gyógyítható-e a beteg, enyhíthető-e a szenvedés? Ha nem, akkor a betegnek lehessen saját joga az önrendelkezés. A vitákban, „társadalmi párbeszédekben” megfogalmazott álláspontok általánosságban próbálnak képletet találni az élet bevégzésének etikai, lélektani, szociológiai, stb. aspektusainak megoldására. Összességében – hasonlóan az abortusz-vitához – teljesen figyelmen kívül hagyva a „főszereplőt”, a szenvedő embert.

Meglepett és különleges izgalommal töltött el, hogy a közelemben él egy idős rokonom, akiről nem tudtam. A Zeneakadémia professzora volt, tehetsége révén különösebb kompromisszumok nélkül jól élt mindenféle rendszerben. Egy közös ismerősünk hívta fel rá a figyelmemet, én pedig addig halasztgattam a látogatását, míg az öregúr meghalt. Semmi különleges nem volt ebben a halálban. Nagyon egyszerű, puritán és öreges dolog volt. Egy dolog, aminek meg kell történnie, amit „el kell végezni”. A film címét, amiről szólok, nehezen írom le: Dr. Halál.

Az önámítás trükkjei

Általában azt gondoljuk, ha elég mélyen magunkba nézünk, nyakon tudjuk csípni, hogy mikor ámítjuk magunkat és mikor vagyunk őszinték magunkhoz. De biztosan így van ez? Honnan tudjuk, hogy a magunkhoz való őszinteség nem csupán illúzió, amelyet vágyaink, szorongásaink vagy éppen függőségeink hitetnek el velünk?

Lássunk néhány példát, mi történik akkor, amikor az ember önámítást „végez”, illetve önámítás áldozatául esik – még eldöntetlen, hogy mennyire tudatos ez a magunkon, magunkkal szemben, magunkért alkalmazott megtévesztés. Tegyük fel, hogy megtetszik valaki, de történetesen jegyben járok, ezért inkább azzal ámítom magam, hogy nem is tetszik. Azonban ez a kellemetlen „tény”, hogy olyasvalakire vágyom, akire nem volna szabad, valahogy mégis jelen van a tudatom hátterében.

Ösztönző példák - Romazsaruk

Pszichológusszemmel a ROMAZSARUK című dokumentumfilmről

Ha a néző eljut odáig, hogy meglepődjön saját meglepettségén, ha rájön, mennyire abszurd dolog, hogy elképed azt látván, hogy a romák pont olyanok, mint a nem romák, akkor közelebb jut ahhoz, hogy felismerje, sztereotípiákban gondolkodik. A sztereotípiáktól való megszabadulásnak éppen az a legfontosabb mozzanata, hogy megértsük: a rabjai vagyunk. Ha rájövünk, hogy nem igaz, hogy nem kell gondolkodnunk, már meg is tettük a döntő lépést azon az úton, mely kivezet a gondolati sablonok sivár labirintusából. 

„Egyáltalán nem lepne meg bennünket, ha azt olvasnánk, hogy Japánban állva alszanak és fekve imádkoznak – viszont mélységesen megdöbbentő, ha azt olvassuk, hogy a japáni  ember felszáll a japáni villamosra és szakaszjegyet vesz” – írta Szerb Antal a Nyugatban egy japán novellaantológiáról szóló ismertetőben.

MiniAmerika

A fennálló renddel szembeszállók között sokkal kevesebb az elsőszülött, mint azt a demográfiai körülmények indokolnák. A lázadók tipikusan a nem-elsőszülöttek közül kerültek ki! Más szerzők az állítás érvényességét a mai Amerika viszonyai között tették próbára, amikor utánanéztek egy egyetemi lázadás során letartóztatott fiatalok családi helyzetének. Az eredmények Sulloway felismerésének helyességét igazolták: a lázadozó diákok között sokkal több volt a nem-elsőszülött, mint ahogyan azt a népességi statisztika alapján várni lehetett volna.

Psychocafe: Kávéházi csevegés a változásról

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 A  krízis, a beszűkült állapot a distressznek, vagyis a súlyos stressznek olyan formája, amikor átéljük a tehetetlenséget, és eljutunk egy olyan pillanatig, amikor már a dolgok nem rajtunk múlnak, mi már nem tudunk mit tenni abban a helyzetben. Valóban kiszolgáltatottak lettünk, külső erők függvényei lettünk és nem segít senki. És ebben a nagyon kritikus helyzetben egyszerűen elindulnak olyan lelki folyamatok, segítő mechanizmusok, amelyek általában az énhez, az én-szerkezeti „akarókához” köthetők, az én-szerkezettel összefüggők: mit szedtem össze a felnövekedés során, mit láttam a szüleimtől, mit tettem magamévá belőle. A másik a problémaorientált megküzdés: felmérem az adott helyzetet, mindent számba veszek: ez eddig így volt, s tudatosan döntök, hogy most én nagy változást viszek véghez az életemben. Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Kétfajta jellemző személyiségvonás létezik: külső kontrollos vagy belső kontrollos. A belső kontrollos ember magában hordja azokat a mércéket, amelyekhez minden életlépését viszonyítja. Döntéseiben eléggé autonóm, kevésbé befolyásolják a külső hatások, noha alkalmazkodó és nagyon is tud illeszkedni a külső elvárásokhoz. De a döntéseiben, életváltozásaiban mindig belső iránytűje vezérli.

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára