Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Tájékozódás a plázában

Ki ne ismerné azt a makacs sztereotípiát, hogy a férfiak jobban tájékozódnak, mint a nők? Jobban ismerik a földrajzi térképeket, és magabiztosabbak a térképhasználatban – olvashatjuk több tanulmányban is. Ez azonban nem sokat árul el arról, hogyan tájékozódik a két nem a való életben. Rengeteg kísérleti kutatás foglalkozott ezzel a kérdéssel, és végső soron arra jutottak, hogy egy férfi és egy nő más-más stratégiát használ ugyan, ha el akar jutni valahová, de egyik stratégia sem jobb, mint a másik. Egy új megközelítés szerint pedig olykor nem is a nemünk a döntő, hanem az, mennyire eredményes a stratégiánk egy adott helyszínen. Vegyünk például egy férfiak számára kevésbé otthonos közeget: a bevásárlóközpontot. 

Három kanadai kutató egy merőben új megközelítéssel rukkolt elő a tájékozódással kapcsolatban. Arra voltak kíváncsiak, mi segíti egy pláza vásárlóit abban, hogy gyorsabban találják meg benne a kiszemelt üzletet, amit éppen keresnek. Kísérletükben nők és férfiak azonos arányban vettek részt. Chebat és munkatársai a tervezéskor ügyeltek arra, hogy ne befolyásolja a kísérletet, ki mennyire ismeri a helyszínt, hányszor járt már az adott bevásárlóközpontban. Továbbá azt is felmérték a kísérlet előtt, hogy a résztvevők vásárlási stílusára a haszonelvűség vagy a hedonizmus jellemző inkább.

Öregszem. Butulok? Bölcsebb leszek?

Szerző: 

Maradjunk tehát abban, hogy középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk lassan és fokozatosan csökken. Kérdés, hogy a változás mikor éri el azt a bizonyos kritikus határt? Amikor már a mindennapi rutin során is bajt okoz… A tudomány mai válasza az, hogy egészséges öregedés mellett ez nem következik be. Ugyanis előbb halunk meg. És addig? Próbáljunk meg alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz.

Középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk csökken. Mikor éri el a változás a kritikus határt?

A teljesség hiánya

Szerző: 
Cikkek: 

A reklámokból, a filmekből, az internetről áradó képek sokasága irányt ad a vágyainknak is. Gyakran onnét tudjuk, hogy mire vágyunk, hogy a fantáziánkat megragadja egy kép (cigarettázó férfiak az alkonyati prérin, kisbabáját ringató anya egy derűs családi ház nappalijában, kollégáinak terveket mutató energikus mérnök). A vágy fogalmából fakadó „etikai” feladat az, hogy megtaláljuk az igazi vágyunkat a sok imaginárius vággyal szemben.

Mire vágyom igazán? Egy új autóra? Világ körüli útra? Az igaz szerelemre? Családra? Gyerekre? Pénzre? Elismerésre? Ha a vágy célhoz ér, nem szűnik meg, hanem átalakul.

A hatalomvágy

Szerző: 

A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát. Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel.

A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát.

A szeretet ünnepe

Van egy társasjáték, amiben játszva tanulhatjuk meg azt: hogyan figyeljünk magunkra és adjuk meg magunknak azt a törődést, ami kijár, és hogyan figyeljünk másokra, hogy meglássuk őket olyannak, amilyenek valójában. Ha az elvárásaink szűrőjén keresztül szemléljük az embereket, mindig torzított képet kapunk, hiszen csak annyit látunk belőlük, hogy miben felelnek meg, és miben nem felelnek meg a szükségleteinknek. Az igazán tápláló, fejlesztő, biztonságot adó – feltétel nélküli – szeretet csak az elvárás-nélküliség talaján képes kicsírázni.

Közeleg a Karácsony, a „szeretet ünnepe”, ami azonban nem mindig úgy sikerül, mint szeretnénk. Az utolsó napokra halogatjuk az ajándékvásárlást, és végigrohanunk a boltokon, gyorsan kipipálva a személyeket és az ajándékokat. Gyorsan, gyorsan, legyünk túl rajta! Akár még elégedettek is vagyunk a végén. Sikerült, gyorsak és hatékonyak voltunk. Csak éppen a szívünk maradt ki az ajándékokból. Hatékonyak voltunk, csak éppen nyűgnek éreztük az egészet, és elég kétséges az, hogy eltaláltuk-e a másik szíve vágyát.

Munkahelyi barátságok

Szerző: 

Fenn lehet-e egyáltalán tartani a barátságot, ha az egyik félből a másik főnöke lesz? Az ilyen helyzetekben keletkező problémák alapvető oka, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, míg a főnök-beosztotti helyzet alá-fölérendeltséget alakít ki.

A munkahelyi kapcsolatok alapvető problémája, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, míg a főnök-beosztotti helyzet alá-fölérendeltséget alakít ki.

Barátaim, barátaink, barátaid

A párkapcsolat és a külső támogatók

Felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk társunk „saját” barátaihoz. A barátok ugyanis széles skálán állhatnak a támogató erőforrástól a szerelmes rajongáson át a félelmetes, romboló ellendrukkerig. Feleségünk barátnői vagy férjünk barátai akár a csábítás lehetőségét is magukban rejtik. Hiszen ismernek mindkettőnket. Részben ismerősek is. Közel vannak – de nem túl közel.

„Már megint a haverokkal mész sörözni / a lányokkal cipőt nézni; ahelyett, hogy velem beszélgetnél!”

Ki az úr a háznál?

A dominanciáról
Szerző: 

Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak s a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

Ha két kutya közül következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak és a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára